Csak portás ne legyél!

Három nappal vagyunk a választások után, az egész társadalom végletek közt csapong. Sokan teljes letargiában vannak, mások meg nemcsak triumfálnak, de még ki is röhögik azokat, akik nagyon szomorúak. Hogyan érzi magát egy ilyen közegben egy buddhista tanító?
Nekem nincs különbség. Én mindig így mozogtam a közegben. Sohasem éreztem magamat a mainstream részének. Azt, hogy mások hogyan vélekednek, azt én félreteszem.


Ki lehet ebből vonni magad? Még ha nem is foglalkozol vele, akkor is ott a feszültség, amit mindenki más teremt.
No, hát én nem hagyom, hogy a hangulatomat mások ennyire befolyásolják. Mert meggyőződésem, hogy ez a kettészakítottság teljesen természetellenes. Nekem van egy jobb és egy bal kezem, én meg középen vagyok. A két kezem nem egymás letépésére törekszik, hanem ha valamit megfogok, akkor a másik kezem segít.


Már nagyon régen kifejtettem egy politikusnak is, hogy az rendben van, hogy hétköznapi, gyakorlati szinten ők ellentétes álláspontot képviselnek, de kell keresni egy olyan magasabb szempontot, ahol mind a kettőnek az igazsága látszik, és azt a magasabb szempontot kell irányadóvá tenni. Erre mondta azt nekem az akkor még híres politikus, hogy ilyen pont nincs. Képes egy politikus kijelenteni, hogy nincsen az a szemléleti pont, ahonnan a másik oldallal ki lehet egyezni. Hát innentől nincs mit mondani.