„Mindenkinek nagyon erős élménye van az első babája megszületéséről. Vagy nagyon nehéz volt, vagy nagyon szuper, vagy arra emlékszik, hogy nagyon egyedül volt, esetleg épp arra, hogy voltak körülötte társak. Az én nagyon valamilyen élményem az, hogy külföldön szültem, mindössze néhány hónappal előtte költöztünk Amerikába a férjem munkája miatt, és az ő néhány kollégáján kívül senkit sem ismertünk. Egyértelmű volt, hogy én ott tök egyedül leszek a babámmal” – meséli Roszik Linda, a Mamakör egyik alapítója. (Férje, Halácsy Péter a Prezi alapítójaként ment ki 2011-ben Kaliforniába – a szerk.)

Linda már a kiutazás előtt a neten keresgélve rátalált egy San Franciscó-i anyacsoportra, és mindössze öthetes volt a fia, amikor elkezdett rendszeresen összejárni az ottani, hasonlóan pár hetes-hónapos gyermekeket nevelő anyákkal. „És ez nem azért volt nagyon fontos – mondja –, mert külföldi voltam, hanem mert jó volt megosztani a tapasztalataimat olyanokkal, akikkel éppen egy hajóban eveztem.” Két évig voltak kint, addig tartották a kapcsolatot a sorstársakkal, például mindig együtt szülinapoztak, sőt egy idő után a férjek is bekapcsolódtak.

Felöltöznek, kimozdulnak
Miután 2013-ban hazaköltöztek, Linda hatalmas veszteségnek érezte, hogy ezt a támogató hálót hátrahagyta. Két pszichológus társával, Köhler Katával és Takácsy Mártával az egyikük nappalijába szervezték az első mamakörös tesztcsoportot. Eleinte persze főleg ismerősöket hívtak, de hírük gyorsan terjedt. „Az első évben szinte lepkehálóval fogtuk az újdonsült édesanyákat, de valahogy nagyon éreztük, hogy ez jó dolog lesz.” Kidolgozták, milyen témákat érintenek, a szülésélményektől a belső és külső elvárásokon, a hozott szülői mintákon át a párkapcsolat megváltozásáig.

„Szándékosan az első időszakot céloztuk meg: a babák öthónapos koráig jöhetnek hozzánk az édesanyák. A jelenlegi társadalmi berendezkedés egyik következménye, hogy rengeteg anya ül otthon egyedül, elszigetelten, tele bizonytalansággal és kérdésekkel. És megijednek attól, hogy nem boldogok kettesben a kisbabájukkal. Ha ilyenkor támogatás nélkül marad valaki, a kezdeti nehézségekből éveken át tartó küzdelem alakulhat ki” – mondja Linda.
Miután egy-egy csoportba mindig ugyanazok a babák és mamák járnak, nyolc héten át, hetente egyszeri, kétórás alkalomra, így biztonságos, zárt közösségek alakulnak ki. „Sokszor mondják az édesanyák, hogy önmagában már az életmentő, hogy felöltözhetnek és kimozdulhatnak. Szóval kell a falu. És ha nincs ott magától, létre lehet hozni.”

Merthogy a Mamakörnek az is kimondott célja, hogy miután ezek a nyolchetes kurzusok befejeződnek, a résztvevők egymást támogató hálója megmaradjon. Nyilván minden csoport más, és kémia kérdése is, hogy mennyire tartják később a kapcsolatot, de Lindáék sok visszajelzést kapnak, és akadnak, akik még évek múlva is ugyanúgy hetente találkoznak. Vagy napi chatkapcsolatban vannak, és például egy hajnali hármas szoptatásnál jó érzés nekik, hogy tudják, valaki rajtuk kívül még biztosan ébren van a csapatból, és kommunikálhatnak vele. Ahogy telik az idő, az anyaság következő fázisait is együtt élik át, így például a fogzásról, a szobatisztaságról, a hozzátáplálásról vagy akár a munkába visszatérésről is a már megszokott közegben tudnak tapasztalatot cserélni.

Ér segítséget kérni
Miután az első tesztcsoportok jól sikerültek, az alapítók állandó helyet béreltek, és oda szervezték az alkalmakat. Egy-két év után az első édesanyák azzal jöttek vissza, hogy jön a következő baba – elkezdtek hát tesós foglalkozásokat tartani. „Mert abban az élethelyzetben megint más aggódni valók lesznek” – mondja Linda. Ma már tízfős csapattal dolgoznak, minden csoportvezetőjük pszichológus, és Újbuda, Újlipótváros, Zugló és Hűvösvölgy után Budakeszin is indítanak csoportokat, az utóbbi időszakban évente körülbelül huszonötöt, a pandémia óta már online is. 

Ha támogatás nélkül marad valaki, a kezdeti nehézségekből éveken át tartó küzdelem alakulhat ki.

A munkát főállásuk mellett végzik, félig-meddig önkéntesek. Mert ugyan a tanfolyami díjból – jelenleg 49 ezer forint – a bérleti díj mellett a csoportvezetők fizetésére is jut, ám az nem éri el a piaci alapú magánrendelés díját. Részben emiatt is váltak alapítvánnyá idén januárban. „Egy ideig kft. formájában működtünk, aztán laza szakmai közösségként, amiben mindenki a vállalkozásával dolgozik, de mégiscsak egy szervezet lett a Mamakör az évek során.”

Az alapítvány átláthatóbb működést tesz lehetővé, és így adományokat is fogadhatnak. Szeretnének bővülni, legalább a nagyobb városokba eljutni.
Kilenc év alatt több mint 140 csoportjuk volt, és nagyjából 750 anyának, családnak segítettek, a babákat pedig, akikkel időt töltöttek, név szerint sorolják a honlapjukon. A várandós, első babás és tesós csoportok mellett rendszeresen felmerül az igény nagyobb babás csoportokra is. „Sőt, mindig jönnek az anyukák, hogy mikor lesz papakör is, merthogy mesélnek otthon a férjüknek, és nem ritkán ők is szívesen jönnének. És lehetne csoport például koraszülött vagy beteg babák szüleinek, hiszen egy ilyen közös élmény mindig erősebben köti össze az érintetteket.”

Lindáék időnként elgondolkoznak azon, meddig maradhatnak csoportvezetők, hiszen az ő gyerekeik időközben megnőttek. „Ez a munkahelyi bónuszunk, hogy kisbabákkal tölthetünk időt – nevet. – Előfordul, hogy mi is beállunk babát ringatni, mindig ketten vezetjük a csoportokat, még ha emiatt feleződik is a díjunk. Pont azt adjuk meg magunknak is ezzel, amit az anyáknál is fontosnak gondolunk, ezért ez minta is: hogy nem kell egyedül csinálni, ér segítséget kérni.”