A Vivetech nagyvállalatoknak és országos intézményeknek nyújt kockázataikat kezelő, hatékonyságukat növelő megoldásokat, a magyar cég azonban most emelni készül a tétet. A tőzsdére készülő vállalat kisebb ügyfeleknek is fejleszt izgalmas termékeket és szolgáltatásokat, mi több a nemzetközi terjeszkedést illetően is komoly tervei vannak.
Tízéves története során a Vivetech eddig kifejezetten a nagyvállalati és az úgynevezett kritikus infrastruktúra- szolgáltatóknak kínálta szakértői szoftvereit és kapcsolódó szolgáltatásait. Előbbiek jellemzően hosszú évek óta komolyan foglalkoznak az információbiztonsággal, a kritikus infrastruktúra-szolgáltatók többségének azonban ez a kérdés leginkább az Európai Unió néhány évvel ezelőtt hozott irányelvével került a fókuszába. Ennek lényege, hogy azoknak a cégeknek, amelyek sok-sok ember életét befolyásolják szolgáltatásaikkal – mint például az áramszolgáltatók, a vízművek, vagy élelmiszerláncok –, meg kell felelniük egy olyan minőségirányítási rendszernek, amely az információbiztonsági folyamataikat kezeli.
„Ezen irányelv hatályba lépésével egy hatalmas IT biztonsági piac keletkezett, hiszen ameddig egy banknál mindenki tisztában van az informatikai rendszer biztonságának fontosságával, addig például egy kis csatornázási cég sok esetben még egy informatikussal sem rendelkezett, nemhogy IT biztonsági szakemberrel” – osztja meg tapasztalatait Márton Miklós. A Vivetech Zrt. vezérigazgatója szerint csak a német nyelvterületen körülbelül 18 ezer olyan cég van, amit ez a törvényi szabályozás érint, az általuk használt, úgynevezett low-coding technológiával készült, minden biztonsági elvárásnak megfelelő szoftver pedig biztosítja azt, hogy az egyes országok közötti szabályozásbeli különbségek könnyen átültethetőek legyenek a szoftverbe. „Most az a célunk, hogy egy olcsó és hatékony eszközt tudjunk adni az ügyfeleknek a törvényi megfelelésre, néhány éven belül viszont azt is szeretnénk elérni, hogy ez az eszköz képes legyen öntanulásra és be is tudjon avatkozni, ha az szükséges” – teszi hozzá Márton Miklós.
A most tízéves Vivetech élete első öt évében egy olyan szakértői rendszert fejlesztett, ami a mozgás digitalizációjával és annak elemzésével adott értéket az ügyfeleknek. A jellemzően hatalmas iparvállalatoknak végzett ergonómiai elemzések végén javaslatokat tudtak adni arra, hogyan lehet növelni a hatékonyságot, vagy csökkenteni a dolgozók terhelését, sőt a szoftverben a változtatások is szimulálhatóak. Ez az üzletág – Vive- Lab Ergo néven – mai napig megvan, a technológia köré azonban sok újdonság épült.
Monokróm és metálszínű ruhák, futurisztikus formák, ABBA-sláger, gospel és táncdalfesztiválos giccs: mindegyikből jutott az Örkény Színház extravagáns, bizarr előadásába annak ellenére, hogy az nem egy mai sci-fi-regényből, hanem Szabó Magda Az ajtó című klasszikusából készült.
„Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a betörhetetlen üvegű kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat.” Szandtner Anna hátat fordít a közönségnek, úgy kezdi énekelni Az ajtó című regény első sorait visszatérő, szorongásos rémálmáról, amelyben képtelen kinyitni egy ajtót, és amikor segítségért kiáltana, csak tátog, mint a hal. Ezüst-fekete csíkos avantgárd ruhája David Bowie egyik emblematikus outfitjét idézi, a teret egy Colosseum-szerű, monumentális díszletelem uralja. Mintha az volna a cél, hogy a darabbéli Szabó Magda már a nyitányban leszögezze, méghozzá a 80-as évek underground zenei világának segítségével: ikon, sztár vagyok.A következő jelenetben a másik főszereplő, Emerenc, az író bejárónője (Pogány Judit) a mesebeli kripta kettős karéjának közepén landolt, fémesen csillogó, repülő csészealjban ül – hiszen olyan maga is, mint egy ufó. Idegenként csöppent ebbe a világba, és mindenkitől távolságot tartva érzi csak biztonságban magát, a lakásába se enged be senkit. Ők ketten mégis jól kiegészítik egymást – ahogyan a két kör alakú, időnként egymásba forgó Colosseum-részlet a színpadon.
Vad kezdés – kell pár jelenet, amíg a néző kényelmesen kezdi érezni magát Antal Csaba futurisztikus díszletei és Szabados Luca monokróm és metál, plasztikhatású jelmezei láttán. „Mivel a regény is tele van ókori görög, római és egyéb mitikus utalásokkal, valami archaikus látványt akartunk az előadásban, és olyan jelmezeket, amelyek a Colosseumot és az ufót összekötik. A 70-es, 80-as évek absztrakt formákból építkező stílusa pedig hordoz magában mitikus elemeket” – mondja Gáspár Ildikó rendező.
Szabó Magda maga is klasszika-filológusnak készült, ezért sem véletlen, hogy az európai civilizációnk alapjául szolgáló görög–római kultúra mindig jelen van az írásaiban. De nincs jelen Emerenc életében, aki a vidékről fővárosba jött, sokat megélt, kemény, elveihez minden áron ragaszkodó, titokzatos matróna. Aki nem érti, hogy mitől értékes egy Nautilus-kagyló, és ráförmed emiatt a „fekete agyagdarab” miatt Magdára, miközben a végletekig ragaszkodik ahhoz, hogy a giccses, csonka fülű kutyaszobrot az íróházaspár a lakás fő pontján állítsa ki. Emerenc nem lát különbséget az orosz és a német katona közt sem – mindkettejüket rejtegette annak idején, csak az elesettet látva bennük, akit segíteni kell.
Emlékkoncert A történetben az egykori villa földszintjén Emerenc, a szomszédságban pedig Szabó Magda és férje, Szobotka Tibor (Vajda Milán) él, és a magányos asszony az íróházaspárhoz jár takarítani. Már az is bizarr, hogy Emerenc informálja le a megbízóit, mielőtt az állást elfogadná, nem fordítva. A büszke, makacs öregasszony és a világot teljesen másképp látó írónő között mégis elemi kötődés alakul ki. Amikor Magda férje beteg lesz, Emerenc még élete nagy titkait is elárulja, és egyszer a lakásába is beereszti az írónőt, rábízva titkait – legalábbis azok egy részét. Ám Magda a kritikus pillanatban elárulja Emerencet, aki belepusztul a szégyenbe.
Szabó Magdáéknak a való életben is volt egy házvezetőjük, Szőke Juliannának hívták, és a Júlia utcai lakásukat ismerők elmondása szerint ő is zárkózott, határozott asszony volt, és szerette a macskákat. Élete utolsó éveit elhanyagolt körülmények között töltötte, és az írónő végakaratának megfelelően urnáját a Farkasréti temetőben, a házaspár közös sírjában helyezték el.
Az előadás a Szeredás Emerenc emlékkoncert alcímet viseli, és a sajátos dramaturgiában a zenei egységek tagolják a történetet. Szandtner Anna szemünk láttára öltözik át egy-egy újabb pazar szettbe a jelenetek között: amikor Csabadulba, Emerenc szülőfalujába megy író-olvasó találkozóra, akkor például táncdalfesztivált idéző pepita ruhát vesz, a díjkiosztóra ezüstösen csillogót. „Én író vagyok, nekem nincs magánéletem, nekem játszanom kell, mint a színésznek, akkor is, ha otthon baj van” – fakad ki az előadás egy pontján. Néha meghatóan lírai, máskor kegyetlenül kikarikírozó a zenés műfaj, ám jól látszik, hogy Magda tényleg szeretné megérteni Emerenc világát, sőt csodálja tapasztalatát, tanácsra vágyik tőle, és ezért időnként még a gőgjét is félredobja. „Én csak papíron tudom, mit kell csinálni, az életben nem” – mondja.
Mintha tényleg André Courrèges-nek, az űrkorszak divattervezőjének 1964-es space age kollekciójából léptek volna elő.
A mellékszereplőket szándékosan elrajzolták: bizarr, ahogy az öreglány-barátnők, Adélka, Polett és Sutu sci-fi estélyiben dalolnak, „Józsi öcsém fia” ezüst űrhajósruhában rohangál fel-le a négyméteres emelvényen, a fertőtlenítőosztag Kleopátra-parókát és eszkimószemüveget visel. Mintha tényleg André Courrèges-nek, az űrkorszak divattervezőjének 1964-es space age kollekciójából léptek volna elő.
És folyton csak énekelnek, hol gospelt, hol francia sanzont, máskor boogie-woogie-t, kultikus popslágert vagy Bánk bán-áriát. A színészek időnként gitárt vagy szájharmonikát kapnak elő, a dobot kezdik ütni, és a zenét szerző Matisz Flóra Lili maga is ott van a színpadon hegedűvel, énekkel. A zenével pulzál a vizualitás, van, hogy dobütésre lüktet a lépcsőre vetülő árnyék, máskor, egy régi történet felidézésekor csillogni kezdenek az ablakkeretek. A fények az előadás végén mutatják meg legnagyobb szerepüket: amikor Magda végül beléphet azon a bizonyos ajtón Emerenc titkos, belső szobájába, hogy örökségét megnézze, a díszlet nyers felületére vetítve feltárul a pompa. Ám csak néhány pillanatra.
Az átszámítva olyan harminckét és fél milliárd forint. Történelmi siker, ezen a szinten egyetlen magyar startup sem vont még be akkora befektetést, mint a 2017-ben induló, online csalásmegelőzésben utazó Seon az áprilissal záruló B szériás befektetési körében. Pedig éppen csak egy év telt el az akkor szintén rekorder tízmillió eurós Series A kör óta.
Nem is kávézó, inkább közösségi hely – időnként mindenki beszélget mindenkivel, és a Forbes több munkatársának is kedvelt találkozóhelye lett az Ó utcai
Coffee Cat. Törzsvendégből avanzsált főnökké Domokos Gábor is.
Atipikus fejlődésű gyerekeknek fejlesztett kódolni tanító, ingyenes játékot a Skool: az átlagos videójátékokkal szemben itt nem hal meg a főhős, és időnyomás sincs.
