A pesti bulinegyedes tivornya egyre szorul és kacsingat a belvárosból kijjebb. Ez valahol jó tud lenni: munka után vagy hétvégén egy kis bringa, majd jöhet a nyugis léleksimogatás, falatozás-italozás. Szerkesztőségünknek van is erre tíz kedvenc rejtekhelye.
Monokróm és metálszínű ruhák, futurisztikus formák, ABBA-sláger, gospel és táncdalfesztiválos giccs: mindegyikből jutott az Örkény Színház extravagáns, bizarr előadásába annak ellenére, hogy az nem egy mai sci-fi-regényből, hanem Szabó Magda Az ajtó című klasszikusából készült.
„Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a betörhetetlen üvegű kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat.” Szandtner Anna hátat fordít a közönségnek, úgy kezdi énekelni Az ajtó című regény első sorait visszatérő, szorongásos rémálmáról, amelyben képtelen kinyitni egy ajtót, és amikor segítségért kiáltana, csak tátog, mint a hal. Ezüst-fekete csíkos avantgárd ruhája David Bowie egyik emblematikus outfitjét idézi, a teret egy Colosseum-szerű, monumentális díszletelem uralja. Mintha az volna a cél, hogy a darabbéli Szabó Magda már a nyitányban leszögezze, méghozzá a 80-as évek underground zenei világának segítségével: ikon, sztár vagyok.A következő jelenetben a másik főszereplő, Emerenc, az író bejárónője (Pogány Judit) a mesebeli kripta kettős karéjának közepén landolt, fémesen csillogó, repülő csészealjban ül – hiszen olyan maga is, mint egy ufó. Idegenként csöppent ebbe a világba, és mindenkitől távolságot tartva érzi csak biztonságban magát, a lakásába se enged be senkit. Ők ketten mégis jól kiegészítik egymást – ahogyan a két kör alakú, időnként egymásba forgó Colosseum-részlet a színpadon.
Vad kezdés – kell pár jelenet, amíg a néző kényelmesen kezdi érezni magát Antal Csaba futurisztikus díszletei és Szabados Luca monokróm és metál, plasztikhatású jelmezei láttán. „Mivel a regény is tele van ókori görög, római és egyéb mitikus utalásokkal, valami archaikus látványt akartunk az előadásban, és olyan jelmezeket, amelyek a Colosseumot és az ufót összekötik. A 70-es, 80-as évek absztrakt formákból építkező stílusa pedig hordoz magában mitikus elemeket” – mondja Gáspár Ildikó rendező.
Szabó Magda maga is klasszika-filológusnak készült, ezért sem véletlen, hogy az európai civilizációnk alapjául szolgáló görög–római kultúra mindig jelen van az írásaiban. De nincs jelen Emerenc életében, aki a vidékről fővárosba jött, sokat megélt, kemény, elveihez minden áron ragaszkodó, titokzatos matróna. Aki nem érti, hogy mitől értékes egy Nautilus-kagyló, és ráförmed emiatt a „fekete agyagdarab” miatt Magdára, miközben a végletekig ragaszkodik ahhoz, hogy a giccses, csonka fülű kutyaszobrot az íróházaspár a lakás fő pontján állítsa ki. Emerenc nem lát különbséget az orosz és a német katona közt sem – mindkettejüket rejtegette annak idején, csak az elesettet látva bennük, akit segíteni kell.
Emlékkoncert A történetben az egykori villa földszintjén Emerenc, a szomszédságban pedig Szabó Magda és férje, Szobotka Tibor (Vajda Milán) él, és a magányos asszony az íróházaspárhoz jár takarítani. Már az is bizarr, hogy Emerenc informálja le a megbízóit, mielőtt az állást elfogadná, nem fordítva. A büszke, makacs öregasszony és a világot teljesen másképp látó írónő között mégis elemi kötődés alakul ki. Amikor Magda férje beteg lesz, Emerenc még élete nagy titkait is elárulja, és egyszer a lakásába is beereszti az írónőt, rábízva titkait – legalábbis azok egy részét. Ám Magda a kritikus pillanatban elárulja Emerencet, aki belepusztul a szégyenbe.
Szabó Magdáéknak a való életben is volt egy házvezetőjük, Szőke Juliannának hívták, és a Júlia utcai lakásukat ismerők elmondása szerint ő is zárkózott, határozott asszony volt, és szerette a macskákat. Élete utolsó éveit elhanyagolt körülmények között töltötte, és az írónő végakaratának megfelelően urnáját a Farkasréti temetőben, a házaspár közös sírjában helyezték el.
Az előadás a Szeredás Emerenc emlékkoncert alcímet viseli, és a sajátos dramaturgiában a zenei egységek tagolják a történetet. Szandtner Anna szemünk láttára öltözik át egy-egy újabb pazar szettbe a jelenetek között: amikor Csabadulba, Emerenc szülőfalujába megy író-olvasó találkozóra, akkor például táncdalfesztivált idéző pepita ruhát vesz, a díjkiosztóra ezüstösen csillogót. „Én író vagyok, nekem nincs magánéletem, nekem játszanom kell, mint a színésznek, akkor is, ha otthon baj van” – fakad ki az előadás egy pontján. Néha meghatóan lírai, máskor kegyetlenül kikarikírozó a zenés műfaj, ám jól látszik, hogy Magda tényleg szeretné megérteni Emerenc világát, sőt csodálja tapasztalatát, tanácsra vágyik tőle, és ezért időnként még a gőgjét is félredobja. „Én csak papíron tudom, mit kell csinálni, az életben nem” – mondja.
Mintha tényleg André Courrèges-nek, az űrkorszak divattervezőjének 1964-es space age kollekciójából léptek volna elő.
A mellékszereplőket szándékosan elrajzolták: bizarr, ahogy az öreglány-barátnők, Adélka, Polett és Sutu sci-fi estélyiben dalolnak, „Józsi öcsém fia” ezüst űrhajósruhában rohangál fel-le a négyméteres emelvényen, a fertőtlenítőosztag Kleopátra-parókát és eszkimószemüveget visel. Mintha tényleg André Courrèges-nek, az űrkorszak divattervezőjének 1964-es space age kollekciójából léptek volna elő.
És folyton csak énekelnek, hol gospelt, hol francia sanzont, máskor boogie-woogie-t, kultikus popslágert vagy Bánk bán-áriát. A színészek időnként gitárt vagy szájharmonikát kapnak elő, a dobot kezdik ütni, és a zenét szerző Matisz Flóra Lili maga is ott van a színpadon hegedűvel, énekkel. A zenével pulzál a vizualitás, van, hogy dobütésre lüktet a lépcsőre vetülő árnyék, máskor, egy régi történet felidézésekor csillogni kezdenek az ablakkeretek. A fények az előadás végén mutatják meg legnagyobb szerepüket: amikor Magda végül beléphet azon a bizonyos ajtón Emerenc titkos, belső szobájába, hogy örökségét megnézze, a díszlet nyers felületére vetítve feltárul a pompa. Ám csak néhány pillanatra.
Ugyanaz a székház, ugyanaz az iroda, talán ugyanaz a bőrfotel is. Voltak ellenfelei, vannak kihívói, próbálták gyengíteni a pozícióját, Csányi Sándor kibillenthetetlen. Harminc éve vezeti
az OTP-t, a magyar gazdasági élet legbefolyásosabb, legstabilabb, megkerülhetetlen alakja. Konfliktuskerülőnek látja magát, pedig egy hónapja sem volt még nagyfőnök, már menesztett 215 embert, és fajsúlyos riválisokkal is megvívott jó pár ütközetet. Lát hibákat az ország gazdaságpolitikájában, de jobban aggódna, ha a mostani ellenzék kezében lenne a kormányzás. Nem akar még leköszönni, de már keresi az utódját: céldátum a fejében, három-négy jelölt a radarján, egyikük a fia. Van egy sztorizgatós, joviális és egy szűkszavú, kemény énje.
Sminkelte Owen Wilsont, dolgozott nagy divatmárkák reklámfilmjeiben. Kovalik Natasa tizenhárom év után azt érezte, itt az ideje, hogy visszatérjen gyermekkora kedvenceihez, a lovakhoz és most ecset nélkül segítse az embereket a maga fejlesztette önismereti módszerrel.
A Szemkeő családnak évtizedekbe telt, amíg a hobbijukból vállalkozás született. Az 1991-ben megalapított Maritime az utóbbi harminc év magyar hajós piacának sikersztorija lett. A bővülő árukészlet, a mikromenedzselés és egy Auchan kitakarása mind hozzájárult ehhez.