Huszonévesek, mindketten modellek, és bármikor szembejöhetnek a magyar utcán. Talán kicsit hiányzik belőlük a fiatalok gondtalansága, mert nagy terheket cipelnek, de tudnak mosolyogni is. Egyikük most azért kevésbé. Eszter Prudnikova kislányával menekült az orosz-ukrán háború elől és ott harcoló férjét várja vissza. Kafiya Said Mahdi Szomáliából jött hozzánk nyolc évvel ezelőtt, és lehet, hogy soha többé nem látja édesanyját és testvéreit. Külön-külön beszélgettünk velük, ők ketten csak a fotózáson találkoztak, ahol rögtön megtalálták a közös hangot.
Minket senki sem kezel porcelánbabaként
Légies, méltóságteljes, törékeny, de erő sugárzik belőle. Miután Szomáliában édesapja eladta egy férfinak, Kafiya Said Mahdi elmenekült az országból, és egy rendkívül kockázatos út után érkezett meg Magyarországra. Átkeresztelkedett, tökéletesen beszél magyarul, dolgozik, és még szeretne sokat tanulni. Legnagyobb álma mégsem a meneküléssel vagy a modellkedéssel teljesült.
„Ukrajnából megmenekült, nem menekült” – határozza meg magát Eszter Prudnikova. Nagy, fekete hátizsákkal ballag mellettem a fotózásra. A hátizsákról kiderül, hogy a férjéé. Oleg ezt nem vitte magával a háborúba. A stúdióban előkerülnek belőle Eszter fotózásra hozott ruhái. „Kicsit gyűröttek, ezek inkább hétköznapi szettek, ennyi fért a bőröndbe, amikor eljöttünk Csernyihivből” – veszi elő a […]
„Ukrajnából megmenekült, nem menekült” – határozza meg magát Eszter Prudnikova. Nagy, fekete hátizsákkal ballag mellettem a fotózásra. A hátizsákról kiderül, hogy a férjéé. Oleg ezt nem vitte magával a háborúba. A stúdióban előkerülnek belőle Eszter fotózásra hozott ruhái. „Kicsit gyűröttek, ezek inkább hétköznapi szettek, ennyi fért a bőröndbe, amikor eljöttünk Csernyihivből” – veszi elő a tényleg vasalásérett felsőket és nadrágokat.
Ugyan vállfára akasztják őket a többi ruha közé, Eszter nem ezekben áll kamera elé, másik interjú- és fotóalanyunk, Kafiya Said Mahdi ajánl fel neki egy piros szettet az övéiből. Kafiya nyolc éve, Szomáliából menekült Magyarországra. Mindössze tizennégy éves volt, amikor édesanyja egy kényszerházasság helyett jobb jövőt szánt neki, és elindította az ismeretlenbe. Tíz éve nem látta a családját, és nem tudja, találkoznak-e még valaha.
Nagy, fekete hátizsákkal ballag mellettem, a fotózásra tartunk. A hátizsákról kiderül, hogy a háborúban harcoló férjéé.
Eszter és Kafiya kalandos történetét is elhoztuk ebben a mellékletben, és még egy menekült, Fónagy Péter tanulságos sztoriját is. Ő is fiatalon, tizenöt évesen lett menekült Angliában az 1960-as évek végén, és bár mostanra világszerte elismert gyermekpszichológus, nem túlzás, hogy kamaszkorában majdnem belehalt abba a változásba, ami elé a családja állította. Ma azt a gyermekközpontot vezeti, ahol neki is segítettek, és úgy tűnik, ez az állandóság adja meg neki azt a stabilitást, aminek köszönhetően az ő hátizsákja már nem a hátán utazik, hanem üresen pihen egy sarokban, Londonban.
Kovalik Natasa viszont éppen egy váltással találta meg az útját: évekig sminkelt világsztárokat, amikor egyszer csak megszólalt benne valami. Ez vitte vissza gyermekkori hobbijához, a lovakhoz. Kidolgozott egy módszert, és elmeséli, hogyan érzik meg a lovak, mi zajlik bennünk.
Akinek a tavaszi madárcsicsergés nem elég a relaxációhoz, azoknak szuper appokat és journalokat gyűjtöttünk az elmélyüléshez, aki pedig buddhista szemüvegen át nézne rá a világ szennyére – lásd háború és politika –, annak Laár Andrással készült interjúnkat ajánlom. Laár elmeséli, hogyan kezeli a kettészakítottságot, miért nem hagyja, hogy hangulatát mások befolyásolják, és miért röhög az újabb és újabb kütyükön. A háború persze őt is kibillenti a nyugodtságából. „Nincs igazságtalanabb dolog – mondja Laár –, mint hogy fiatal, huszonéves embereket bevisznek, és lelövetik őket. Ráadásul a háború nem is azoké, akik megvívják!” És ezzel valószínűleg Eszter is egyetért.
Néha Besenyő Pista bácsinak is feladja a leckét az abszurd közélet, a háború pedig még Laár Andrást is ki tudja zökkenteni a nyugalmából. Interjú választás utáni szélsőséges érzelmekről, Bhutánról, háttérhatalomról, humorról és a Galla Miklós-szexshow-ról.
A francia boulangerie-k magyar megteremtőjeként indult tizenegy éve a Retek utcai első à table! reggeliző-pékség. Hajdu Péterék franchise-rendszerének ma már tizenhárom, hamarosan tizennégy
üzlete van. Új tesztmodelljükkel két fontos lépést tesznek az agglomeráció
és a bisztróvonal irányába.
Magyarország valaha legmagasabbra értékelt étterme, az Onyx átalakulóban van, és bárhova tart, még nem ért oda. Ez se nem titok, se nem baj, viszont rajta maradt egy minden ízében tökéletes este ígéretének árcímkéje.