Ugyanaz a székház, ugyanaz az iroda, talán ugyanaz a bőrfotel is. Voltak ellenfelei, vannak kihívói, próbálták gyengíteni a pozícióját, Csányi Sándor kibillenthetetlen. Harminc éve vezeti
az OTP-t, a magyar gazdasági élet legbefolyásosabb, legstabilabb, megkerülhetetlen alakja. Konfliktuskerülőnek látja magát, pedig egy hónapja sem volt még nagyfőnök, már menesztett 215 embert, és fajsúlyos riválisokkal is megvívott jó pár ütközetet. Lát hibákat az ország gazdaságpolitikájában, de jobban aggódna, ha a mostani ellenzék kezében lenne a kormányzás. Nem akar még leköszönni, de már keresi az utódját: céldátum a fejében, három-négy jelölt a radarján, egyikük a fia. Van egy sztorizgatós, joviális és egy szűkszavú, kemény énje.
Kérdezett: Fekete Emese Belekérdezett: Galambos Márton
Négymillió OTP-részvénye van, év eleje óta huszonötmilliárd forinttal lett szegényebb. Számít? Ha hiszik, ha nem, nem tartom számon sem a részvényeimet, sem azt, hogy éppen mennyit ér a vagyonom, a gazdagságnak ilyenfajta számbavétele nem érdekel. Nyilván jobban örülök, amikor fölfelé megy az árfolyam, mert túl azon, hogy az nagyobb értéket jelent, a bank sikerét is tükrözi, de aki részvénybe fektet, az hosszú távon gondolkodjon. Ha pedig tőzsdei cég vezetője, és annak a részvényeibe fektet, még inkább. És hát ahhoz képest, hogy hol tartottunk 2009 elején, még mindig magasan, nagyon magasan van az OTP-részvény árfolyama, és meggyőződésem, hogy visszakapaszkodunk, vagy meg is haladjuk azokat a szinteket, ahol az elmúlt években jártunk.
Milyen gyakran néz rá az árfolyamra? Gyakran. Minden órában ránézek az OTP és a forint árfolyamára, de nem az érdekel elsősorban, hogy most éppen nyertem vagy veszítettem. A tendenciákat figyelem.
L assan húsz éve vagyok újságíró, a mostani a harmadik Csányi-interjú, aminek készítésében részt vettem. Az OTP-elnök nem ad gyakran interjút, az elmúlt harminc évben – amióta a bank első embere – mégis beégett a magyarok tudatába. Valójában ketten voltak ők. Demján és Csányi. A két nagy öreg. Még a szocializmusban kezdték, kiismerték annak működésmódját, de megértették a kapitalizmus nyelvét is, és régiós, akár […]
L assan húsz éve vagyok újságíró, a mostani a harmadik Csányi-interjú, aminek készítésében részt vettem. Az OTP-elnök nem ad gyakran interjút, az elmúlt harminc évben – amióta a bank első embere – mégis beégett a magyarok tudatába. Valójában ketten voltak ők. Demján és Csányi. A két nagy öreg. Még a szocializmusban kezdték, kiismerték annak működésmódját, de megértették a kapitalizmus nyelvét is, és régiós, akár európai szinten is észrevehető vagyont halmoztak fel.
Demján elment, Csányi egyedül maradt, ő ma a NER-rel együttműködő magyar milliárdosok közül az egyetlen, aki részben független a rendszertől. Ahogy az interjúban fogalmazott, megtartja magának azt a szabadságot, hogy azzal találkozzon, akivel akar. Ez nem egyenlő azzal, hogy ellenzéki lenne – távolról sem. Csupán annyit jelent, hogy Orbán Viktortól nem kap parancsokat. Kérések minden bizonnyal érkeznek hozzá.
Jó eséllyel másodszülött fia, Péter veszi át tőle a bank vezetését, de a végső döntést még nem hozta meg.
Milyen személyesen egy újságíróval? Leginkább megfontolt, válaszai előtt nem ritkán másodperceket gondolkozik, ilyenkor amúgy is mélyen arcába bújt szemei alig látszanak. Aztán szeret egy-egy poént is elereszteni, és időnként meglepő helyeken fogalmaz erősen, hogy utána visszatérjen a kicsit régimódi, de kiszámítható, végiggondolt mondatokhoz. Egyszóval: rutinos.
Mi derült ki számomra az interjúból? Csalódott az ellenzék teljesítményében, hasznosnak találta volna, ha nagyobb erőt tudnak felmutatni. Arra készül, hogy másodszülött fia, Péter veszi át tőle a bank vezetését, de a végső döntést még nem hozta meg. A kormánytól azt várná, hogy béküljön ki az Európai Unióval, és hatékonyabban használja fel az onnan érkező forrásokat. Erre – és ezt már én teszem hozzá – minden oka megvan, mert ha nem az EU finanszírozza a következő éveket, könnyen lehet, hogy Orbán Viktor az OTP-t is érintő különadókat vet majd ki.
Személyes vagy nem tényekre, inkább érzelmekre vonatkozó kérdésekre még mindig nem válaszol szívesen. Irodája kilenc év alatt – amióta először találkoztam vele – semmit sem változott, csak a könyvhalom lett magasabb az íróasztalán. Az újság egy másik felében harminc olyan magyar fiatalt mutatunk be, akik azután születtek, hogy Csányi Sándor már beköltözött abba a sarokirodába. Azóta felnőttek és startupot alapítottak, színésznek, sportolónak álltak, vagy épp kamaszkoruk óta sört főznek, és közben pénzt keresnek. Fiatalok, akik messziről is jól látható teljesítményt nyújtanak.
A Legyél Jobb! mellékletben két modell osztja meg menekülésének történetét, és bemutatunk egy itthon szinte ismeretlen magyar pszichológust, Fónagy Pétert is, aki azt az Anna Freud-intézetet vezeti Londonban, ahova tinédzserkorában életmentő terápiára járt.
Közben valami készül is nálunk, ebben a lapban találjátok az utolsó, 103. Small&Sweet rovatot, amit mindig a magazin utolsó oldalára tettünk, jelen esetben a Legyél Jobb! melléklet elé.
Huszonévesek, mindketten modellek, és bármikor szembejöhetnek a magyar utcán. Talán kicsit hiányzik belőlük a fiatalok gondtalansága, mert nagy terheket cipelnek, de tudnak mosolyogni is. Egyikük most azért kevésbé. Eszter Prudnikova kislányával menekült az orosz-ukrán háború elől és ott harcoló férjét várja vissza. Kafiya Said Mahdi Szomáliából jött hozzánk nyolc évvel ezelőtt, és lehet, hogy soha többé nem látja édesanyját és testvéreit. Külön-külön beszélgettünk velük, ők ketten csak a fotózáson találkoztak, ahol rögtön megtalálták a közös hangot.
Az internet hőskorában induló online cégek, a magyar vállalkozási kultúrát is alakító pionírok és a New York-i tőzsdére igyekvő élstartupok is vannak első Forbes Cloud 50 összeállításunkban. A Forbes.hu-n összegyűjtöttük a felhőből az ötven legfontosabb – és legérdekesebb – magyar magáncéget, íme közülük néhány.
Telt házzal mentünk a március végi Forbes Women’s Summiton. Jó volt látni, hogy két nehéz eseményes év után milyen energiák szabadultak fel a társalgó részen. És a színpadon is. Tudósításaink a Forbes.hu-ról.
Roszik Linda Kaliforniából hozta a Mamakör ötletét: a pár hetes-hónapos babákkal magányosan otthon lévő édesanyáknak tartanak kiscsoportos foglalkozásokat, és az őket érintő fontos témákról beszélgetnek. Mert sokan már attól is megijednek, hogy nem érzik magukat nonstop boldognak a babájukkal kettesben – és az ilyen gondokat hasznos sorstársakkal és pszichológus csoportvezetőkkel kitárgyalni.
