Rég nem látott óriási bizonytalanság uralja világszerte a piacokat, folyton széttartó és gyorsan változó prognózisok jönnek szembe a befektetőkkel. A tagflációs veszély ma már a szakértők többsége szerint valós, de hogyan is lehetne viszonylag pontos előrejelzéseket adni, amikor egy háború és egy világjárvány lefolyása is hatalmas hatást gyakorol a gazdasági folyamatokra? A magyar kisbefektető annyit lát biztosan, hogy már tavaly bukta a kockázatmentes reálhozamot, idén pedig az infláció elszállásával még vaskosabb lesz a mínusz.

Elvileg épp az ilyen helyzetek értékelik fel a befektetési szakértőket. A szakadatlanul emelkedő piacon könnyen elérhet bárki szép hozamokat, most viszont nagyon úgy tűnik, hogy a részvény- és a kötvénypiacon is az eddiginél jóval nagyobb jelentősége lesz a megfelelő papírok kiválasztásának, illetve a vételek-eladások időzítésének. Még nem látszik, hogy a befektetési alapok népszerűségét ez megdobta volna (az idei első negyedévben szerény pénzkivonást láttunk a magyar alapokból), de az alapkezelők készülnek, és nagy kihívásnak is tartják, hogy megmutassák, aktív portfóliókezeléssel el tudnak érni jó hozamokat.

Érdekes jelenség, hogy miközben a magyar kisbefektetők a részvénypiacon általában belevásárolnak a nagy szakadásokba (most is, amikor a háború kitörése után az OTP tízezer forint alá zuhant), a befektetési alapoknál gyakorta épp ellentétes a reakciójuk: a visszamenőleges hozamok alapján ítélve a szép múlt vevőket hoz a piacra, a rossz teljesítmény pedig pénzkivonást eredményez.
Ez leginkább a kötvényalapoknál volt megfigyelhető az elmúlt harminc évben (bár épp a legfrissebb, márciusi adatok már beáramlást mutatnak), ennél az alaptípusnál merül fel most, hogy hamar eljöhet a csak sok évente feltűnő jó beszálló. De a többi alaptípusnál is akad bőven dilemmájuk a befektetőknek. Áttekintjük, hogy melyik hogyan muzsikált az elmúlt időszakban, és mire számíthatunk tőlük az előttünk álló években.