„Mindenkinek nagyon erős élménye van az első babája megszületéséről. Vagy nagyon nehéz volt, vagy nagyon szuper, vagy arra emlékszik, hogy nagyon egyedül volt, esetleg épp arra, hogy voltak körülötte társak. Az én nagyon valamilyen élményem az, hogy külföldön szültem, mindössze néhány hónappal előtte költöztünk Amerikába a férjem munkája miatt, és az ő néhány kollégáján kívül senkit sem ismertünk. Egyértelmű volt, hogy én ott tök egyedül leszek a babámmal” – meséli Roszik Linda, a Mamakör egyik alapítója. (Férje, Halácsy Péter a Prezi alapítójaként ment ki 2011-ben Kaliforniába – a szerk.)
Linda már a kiutazás előtt a neten keresgélve rátalált egy San Franciscó-i anyacsoportra, és mindössze öthetes volt a fia, amikor elkezdett rendszeresen összejárni az ottani, hasonlóan pár hetes-hónapos gyermekeket nevelő anyákkal. „És ez nem azért volt nagyon fontos – mondja –, mert külföldi voltam, hanem mert jó volt megosztani a tapasztalataimat olyanokkal, akikkel éppen egy hajóban eveztem.” Két évig voltak kint, addig tartották a kapcsolatot a sorstársakkal, például mindig együtt szülinapoztak, sőt egy idő után a férjek is bekapcsolódtak.
Felöltöznek, kimozdulnak
Miután 2013-ban hazaköltöztek, Linda hatalmas veszteségnek érezte, hogy ezt a támogató hálót hátrahagyta. Két pszichológus társával, Köhler Katával és Takácsy Mártával az egyikük nappalijába szervezték az első mamakörös tesztcsoportot. Eleinte persze főleg ismerősöket hívtak, de hírük gyorsan terjedt. „Az első évben szinte lepkehálóval fogtuk az újdonsült édesanyákat, de valahogy nagyon éreztük, hogy ez jó dolog lesz.” Kidolgozták, milyen témákat érintenek, a szülésélményektől a belső és külső elvárásokon, a hozott szülői mintákon át a párkapcsolat megváltozásáig.
