Roszik Linda Kaliforniából hozta a Mamakör ötletét: a pár hetes-hónapos babákkal magányosan otthon lévő édesanyáknak tartanak kiscsoportos foglalkozásokat, és az őket érintő fontos témákról beszélgetnek. Mert sokan már attól is megijednek, hogy nem érzik magukat nonstop boldognak a babájukkal kettesben – és az ilyen gondokat hasznos sorstársakkal és pszichológus csoportvezetőkkel kitárgyalni.
„Mindenkinek nagyon erős élménye van az első babája megszületéséről. Vagy nagyon nehéz volt, vagy nagyon szuper, vagy arra emlékszik, hogy nagyon egyedül volt, esetleg épp arra, hogy voltak körülötte társak. Az én nagyon valamilyen élményem az, hogy külföldön szültem, mindössze néhány hónappal előtte költöztünk Amerikába a férjem munkája miatt, és az ő néhány kollégáján kívül senkit sem ismertünk. Egyértelmű volt, hogy én ott tök egyedül leszek a babámmal” – meséli Roszik Linda, a Mamakör egyik alapítója. (Férje, Halácsy Péter a Prezi alapítójaként ment ki 2011-ben Kaliforniába – a szerk.)
Linda már a kiutazás előtt a neten keresgélve rátalált egy San Franciscó-i anyacsoportra, és mindössze öthetes volt a fia, amikor elkezdett rendszeresen összejárni az ottani, hasonlóan pár hetes-hónapos gyermekeket nevelő anyákkal. „És ez nem azért volt nagyon fontos – mondja –, mert külföldi voltam, hanem mert jó volt megosztani a tapasztalataimat olyanokkal, akikkel éppen egy hajóban eveztem.” Két évig voltak kint, addig tartották a kapcsolatot a sorstársakkal, például mindig együtt szülinapoztak, sőt egy idő után a férjek is bekapcsolódtak.
Felöltöznek, kimozdulnak Miután 2013-ban hazaköltöztek, Linda hatalmas veszteségnek érezte, hogy ezt a támogató hálót hátrahagyta. Két pszichológus társával, Köhler Katával és Takácsy Mártával az egyikük nappalijába szervezték az első mamakörös tesztcsoportot. Eleinte persze főleg ismerősöket hívtak, de hírük gyorsan terjedt. „Az első évben szinte lepkehálóval fogtuk az újdonsült édesanyákat, de valahogy nagyon éreztük, hogy ez jó dolog lesz.” Kidolgozták, milyen témákat érintenek, a szülésélményektől a belső és külső elvárásokon, a hozott szülői mintákon át a párkapcsolat megváltozásáig.
Magyarország valaha legmagasabbra értékelt étterme, az Onyx átalakulóban van, és bárhova tart, még nem ért oda. Ez se nem titok, se nem baj, viszont rajta maradt egy minden ízében tökéletes este ígéretének árcímkéje.
Gasztrokörökben a covidévek óta élénk érdeklődés kíséri az első és egyetlen kétcsillagos budapesti étterem, az Onyx útkeresését. Még egycsillagosan váltak el a Gerbeaud-ház csúcsétterme és a Széll Tamás–Szulló Szabina-séfpáros útjai, utána már Mészáros Ádámmal kapták a második csillagot. Aztán ő is ment, egyenesen Tiborczék turai kastélyszállójáig, a járvány meg jött, és az étterem bezárt, hogy egy emlékezetes PR-vacsora keretében rituálisan szét is verjék a korábbi damasztos, fehér kesztyűs belsőt.
A vezetők – az elválások és leállások okozta traumáktól, sejthetően, nem függetlenül – radikális irányváltás mellett tettek hitet, ahol a séf helyett egy tágabb alkotócsapat kerül a reflektorfénybe, a fine dininghoz hagyományosan társított kimértséget a már-már startup-szellemiségű nyílt kísérletezés váltja fel, és a két csillag megtartásának ambíciójához a fenntarthatóság állhatatos emlegetése és a Michelin-kalauz új, zöld csillagának megszerzése is társul.
Ez a folyamat az étterem bevallása szerint sem jár a végén. Aki most betér, egyáltalán nem késznek hirdetett élményt kap, hanem egy, az Onyx Műhely ernyője alá márkázott vacsorát. A dologban az a talányos, hogy közben az árszint maradt kétcsillagos, ami szerintem alapvetően határozza meg, hogy kiben hogyan csapódik le, amit tapasztal.
A vacsora elején a régi étkezőtérben, a Vörösmarty térre néző kirakatban, levert vakolat mellett gyűlnek a vendégek – az én estémen, és ahogy olvasom, általában a többin is felerészben magyarok, felerészben külföldiek, így a kalauzolás marad végig kétnyelvű. Hogy az elején hangsúlyos legyen a fenntartható igyekezet, itt egy kaszkara, azaz a kávékészítés melléktermékeiből készülő teaszerű főzet a fogadókorty, és egy jó geg: egy-egy vacsoravendég csaphatja ki egy Onyx-kalapáccsal a Sauskáék által az étteremnek készített, remek brut nature pezsgő dugóját. Ezután lehet beljebb gyűlni egy új térbe, körbeülni a mindössze tizenhat székes, szakkönyvekkel teli polcok és látványkonyha által határolt hatalmas közös asztalt, és itt indul az érdemi vacsora.
A túrós-barackos nyitófalat, kenyér és vajak után a zöld petrezselyemröghöz és feketegyökér-krémhez háromféle ízesített olajat is hozzá lehet kóstolni, aztán vega és húsevő irányokba ágazik el a menüsor. Én pisztrángot eszek egy kecskesajtos céklalap alól, hogy kiderüljön, a halnak jól áll az áfonyakrém, az Onyx pedig új inkarnációjában sem ereszti el teljesen a komplex tányérokat, a milliméteresre vágott sós citromot és a pöttynyi bodzacaprit. Ezután gyerektenyérnyi lángosokért és tokhalkolbászért meg remuládért lehet a séfpult köré gyűlni. Ezek gyakorlatilag tökélyre vitt fesztiválételek: kegyhelyként üzemelő food truckot lehetne építeni rájuk, illetve az újra az asztalnál tálalt, precízen belőtt savakkal dolgozó gyöngybabos kecsegelevesre is.
Főételnek én vagjú marhát választok a zeller helyett, naná: itt a fenntarthatóság és kísérletezés úgy jelenik meg, hogy a méregdrága jószág kevésbé népszerű húsrészeit igyekeznek fine dining szintre hozni. Állagprobléma nincs is, de hűha-élmény sincs, hiába tölti az ember magának a pecsenyelevet a kör alakú dizájntányér négyzet alakú mélyedésébe. Ezután megkóstolható a nem választott másik főétel is, az egyébként sem éppen túlzó méretről falatnyira kicsinyítve, így kiderül, hogy a faszénen sült zellert kísérő kenyérszósz és turbolyaolaj adnak ki karakteresebb képet.
Az első desszert részleges összeállítását egy bátor vendég végezheti el a séfasztalon, a dióparfé füstölt pekándióval, barackkal és csokoládéval kiegyensúlyozott, utána a kaszkarát is visszaidéző homoktövises töltött csokoládéra is igyekszem mindenemmel fogékony lenni, de kevésnek bizonyulunk egymáshoz. Számomra a menüsor közepe, ahol egy nagyon aprólékos fogást két nagyon egyszerű, aztán megint egy erősen eltalált vált, egyértelműen a felvezetés és a lezárás fölé emelkedik.
zöld petrezselyemrög
kecskesajtos céklalap
vagjú marha
Gondolkodni viszont nem az ételeken gondolkodtam az este után, hanem hogy mi stimmel, és mi nem az azokon túli, azokat kikerekítő vagy éppen ki nem kerekítő összélményben. Az Onyx lazasága, mint minden deklarált lazaság, teátrális – ez műfaji adottság, és lehet jól élni vele. A pezsgőkalapálás mellett ilyen például az, amikor a vacsoraterem ablakain túl hirtelen láthatóvá válik a masszív előkészítő konyha, és elősorjáznak belőle a szorgos, néma tálalók. A hangos szerepekben viszont messze nem mindenki lubickol azonosan, így többük egész estés jelenléte szerep-érzetű marad. Menet közben több ponton is kifejezetten kérik a visszacsatolást, ami pedig magát a teatralitást teszi esetlenné – és akkor ezzel visszaértünk az árszint kérdéséhez.
A nyilvánosság előtt zajló metamorfózis bárhova viheti még az Onyxot, de jelenlegi fázisát ennyiért megtekinteni (a hangsúly az ennyiért szón van) csak azoknak javasolnám, akiknek vagy játék a pénz, vagy végtelen a gasztronómia iránti az érdeklődésük.
Onyx Műhely Budapest V., Vörösmarty tér 7-8.
A teszt időpontja: 2022. április 13. Számlánk egy főre: Metamorfózis menüsor: 29 500 Borsor: 16 000 Egy palack víz: 1100 Szerviz: 6990 Összesen: 53 590 forint
Több mint két hónapja lát el állandó orvosi ügyeletet egy csapat elszánt orvos, pszichológus és ápoló a magyar–ukrán határon. A Medspot addig marad, amíg kell.
A francia boulangerie-k magyar megteremtőjeként indult tizenegy éve a Retek utcai első à table! reggeliző-pékség. Hajdu Péterék franchise-rendszerének ma már tizenhárom, hamarosan tizennégy
üzlete van. Új tesztmodelljükkel két fontos lépést tesznek az agglomeráció
és a bisztróvonal irányába.
Az átszámítva olyan harminckét és fél milliárd forint. Történelmi siker, ezen a szinten egyetlen magyar startup sem vont még be akkora befektetést, mint a 2017-ben induló, online csalásmegelőzésben utazó Seon az áprilissal záruló B szériás befektetési körében. Pedig éppen csak egy év telt el az akkor szintén rekorder tízmillió eurós Series A kör óta.
