Tizenkét éve volt már a Malév utaskísérője Domokos Gábor, és éppen belefáradt a hektikus munkabeosztásba, amikor 2010-ben, egy tavaszi napon régi barátja, Bodolai Zsuzsa, a Coffee Cat tulajdonosa felvetette neki: miért nem viszi tovább ő a kávézót? Gábor és Zsuzsa az ezredforduló környékéről, egy berlini baráti társaságból ismerték egymást, Zsuzsa ott volt építész, Gábor pedig akkoriban, még mint közgázos egyetemista, sok időt töltött a német fővárosban.

A Coffee Catet (a név ellenére nincsenek macskák) Berlinből hazatérve, 2004 márciusában nyitotta meg Zsuzsa, eredetileg egy sarokkal beljebb, egy régi bérház aljában, amit aztán lebontottak, és a helyén épült fel a Hard Rock Hotel. A kávézó 2010. szeptember 1-jén a Nagymező utca túloldalára költözött.
Gábor már a régi helyen, szinte kezdettől törzsvendég volt, és gyakran beugrott a pult mögé kávét főzni, ha a tulajdonosnak akadt egy kis elintéznivalója. Nem csoda, hogy Zsuzsa – aki éppen akkor fáradt bele a kávézózásba, amikor ő a repülésbe – egyszerre rá gondolt. Az ajánlat után Gábor kért egy kis gondolkodási időt, ám mindössze pár órával később már igent is mondott. „Mivel szakszervezetis is voltam a Malévnál, kellett azért néhány hónap, hogy kilépjek. Emlékszem, az utolsó utam Athénba vezetett 2010 novemberében.”

Az első nagyjából két évben egyedül vitte a körülbelül harminc négyzetméteres kis üzletet. Ma már hárman dolgoznak nála, napi váltásban. Az alkalmazottak a covid alatt is megtarthatták a munkájukat, a kisebb kényszerű bércsökkentést munkaadójuk azzal igyekezett kompenzálni, hogy alkalmanként ebédet főzött nekik.

Hetente párszor besegít Gábor nyugdíjas édesapja is, beszerez, pakol, beszélget az ott ücsörgőkkel – egyébként ő is hosszú éven át malévos volt, csakúgy, mint a nagymama, aki alapítója is volt az egykori nemzeti légitársaságnak.
Bár Gábor a legtöbb napon ma is tíz–tizenkét órát dolgozik – a nyolcórai nyitás előtt beszerez és szendvicseket készít, a délután négyes zárás után árut rendel, és takarít –, már megteheti, hogy néha csak beszélget a vendégekkel, míg kollégái kiszolgálnak. A törzsközönség tagjai pedig annyira ismerik egymást, hogy gyakran látni, amint átülnek a másik asztalához, mindenki mindenkivel szóba elegyedik. Sokan járnak ide az Operaházból (amíg zajlott a felújítás, a Jókai utcai próbateremből), meg a környékbeli színházakból is. A vendégeknek csak a fele turista, de 2020-ban így is veszteségbe sodorta a céget, hogy kevesebb külföldi érkezett.

A kávé egy bécsi pörkölőből jön, a sütemények több kisebb beszállítótól. „Hogy ne legyen teljesen sztenderd a kínálat, mint az összes budapesti specialty kávézóban” – mondja Gábor. Napi húsz szendvics, harminc–negyven sütemény biztosan elmegy, kávéból két kiló, még szombaton is, amikor csak délelőtt vannak nyitva. „Ilyenkor egyrészt több külföldi jön, másrészt a környékbeliek, illetve azok, akik hétvégén is beszaladnak ügyet intézni a belvárosba, és beugranak hozzánk egy kávé-süti kombóra. És akad, aki Budáról autózik át mindennap, hogy a szokásos risztrettóját elfogyassza.”

Doma Coffee Kft.

Alapítás:
2010
Árbevétel
(millió forint):
2020
18,8
2021
26,1
Adózott eredmény
(millió forint):
2020
−1,9
2021
4,3

Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés

A 103. Small & sweet. Ez az utolsó, jövő hónapban valami új jön.