Meglepődnek, mikor<br>a főnök úr helyett én jövök
  

A Baywatchban kisebbnek tűntek a jetskik, állapítom meg a Maritime óbudai, háromszintes üzletébe lépve. Rögtön a jetskik mellett csónakok és hajók fogadnak, hogy tisztában legyek vele, hova kerültem. A mentőmellények, lapátok és az iránytűk is árulkodók lennének, vagy a bulinegyed turistáin a&nbsp;nyakba kötött pulóverhez szinte kötelező vitorláscipő is. Annyi különbséggel, hogy itt az utóbbi tényleg értelmezhető, és nem csak divathóbort.

„Úgy hetven éve kezdődött” – mondja rövid gondolkozás után Szemkeő Gábor, a Maritime Kft. egyik ügyvezetője. A vállalkozásban hivatalosan még felesége, Beregszászi Katalin és lánya, Zsófia is ezt a posztot tölti be. Gábor annak idején, még négyévesen nagyszüleinél, Kisorosziban, a Dunán ült először hajóba. „Motorcsónakom nekem volt először a családban. Már az is 1970-ben volt” – emlékszik vissza. A napi ügyeket elsősorban Katalin tartja kézben. Erről érkezésem után nem sokkal gyakorlati tapasztalatot is szerzek.


A bolt földszintjének egyik félreeső helyiségében tucatnyi kamera képét mutatja két monitor, így szemmel lehet tartani, mit csinálnak éppen a munkatársak, és a vevők mellett van-e valaki, hogy segítsen nekik. „Munkaszervezési és biztonsági kérdés is. Volt már, hogy eltettük borítékba a tízezer forintot, amit rosszul adtunk vissza, hogy ha visszajön a vevő, oda tudjuk neki adni” – mondja Katalin. Kétezer négyzetméteren szükség is van a figyelemre, de ez az akkurátusság már akkor is megvolt, amikor még csak egy családi ház garázsában működtek.