A Szemkeő családnak évtizedekbe telt, amíg a hobbijukból vállalkozás született. Az 1991-ben megalapított Maritime az utóbbi harminc év magyar hajós piacának sikersztorija lett. A bővülő árukészlet, a mikromenedzselés és egy Auchan kitakarása mind hozzájárult ehhez.
A Baywatchban kisebbnek tűntek a jetskik, állapítom meg a Maritime óbudai, háromszintes üzletébe lépve. Rögtön a jetskik mellett csónakok és hajók fogadnak, hogy tisztában legyek vele, hova kerültem. A mentőmellények, lapátok és az iránytűk is árulkodók lennének, vagy a bulinegyed turistáin a nyakba kötött pulóverhez szinte kötelező vitorláscipő is. Annyi különbséggel, hogy itt az utóbbi tényleg értelmezhető, és nem csak divathóbort.
„Úgy hetven éve kezdődött” – mondja rövid gondolkozás után Szemkeő Gábor, a Maritime Kft. egyik ügyvezetője. A vállalkozásban hivatalosan még felesége, Beregszászi Katalin és lánya, Zsófia is ezt a posztot tölti be. Gábor annak idején, még négyévesen nagyszüleinél, Kisorosziban, a Dunán ült először hajóba. „Motorcsónakom nekem volt először a családban. Már az is 1970-ben volt” – emlékszik vissza. A napi ügyeket elsősorban Katalin tartja kézben. Erről érkezésem után nem sokkal gyakorlati tapasztalatot is szerzek.
A bolt földszintjének egyik félreeső helyiségében tucatnyi kamera képét mutatja két monitor, így szemmel lehet tartani, mit csinálnak éppen a munkatársak, és a vevők mellett van-e valaki, hogy segítsen nekik. „Munkaszervezési és biztonsági kérdés is. Volt már, hogy eltettük borítékba a tízezer forintot, amit rosszul adtunk vissza, hogy ha visszajön a vevő, oda tudjuk neki adni” – mondja Katalin. Kétezer négyzetméteren szükség is van a figyelemre, de ez az akkurátusság már akkor is megvolt, amikor még csak egy családi ház garázsában működtek.
L assan húsz éve vagyok újságíró, a mostani a harmadik Csányi-interjú, aminek készítésében részt vettem. Az OTP-elnök nem ad gyakran interjút, az elmúlt harminc évben – amióta a bank első embere – mégis beégett a magyarok tudatába. Valójában ketten voltak ők. Demján és Csányi. A két nagy öreg. Még a szocializmusban kezdték, kiismerték annak működésmódját, de megértették a kapitalizmus nyelvét is, és régiós, akár […]
L assan húsz éve vagyok újságíró, a mostani a harmadik Csányi-interjú, aminek készítésében részt vettem. Az OTP-elnök nem ad gyakran interjút, az elmúlt harminc évben – amióta a bank első embere – mégis beégett a magyarok tudatába. Valójában ketten voltak ők. Demján és Csányi. A két nagy öreg. Még a szocializmusban kezdték, kiismerték annak működésmódját, de megértették a kapitalizmus nyelvét is, és régiós, akár európai szinten is észrevehető vagyont halmoztak fel.
Demján elment, Csányi egyedül maradt, ő ma a NER-rel együttműködő magyar milliárdosok közül az egyetlen, aki részben független a rendszertől. Ahogy az interjúban fogalmazott, megtartja magának azt a szabadságot, hogy azzal találkozzon, akivel akar. Ez nem egyenlő azzal, hogy ellenzéki lenne – távolról sem. Csupán annyit jelent, hogy Orbán Viktortól nem kap parancsokat. Kérések minden bizonnyal érkeznek hozzá.
Jó eséllyel másodszülött fia, Péter veszi át tőle a bank vezetését, de a végső döntést még nem hozta meg.
Milyen személyesen egy újságíróval? Leginkább megfontolt, válaszai előtt nem ritkán másodperceket gondolkozik, ilyenkor amúgy is mélyen arcába bújt szemei alig látszanak. Aztán szeret egy-egy poént is elereszteni, és időnként meglepő helyeken fogalmaz erősen, hogy utána visszatérjen a kicsit régimódi, de kiszámítható, végiggondolt mondatokhoz. Egyszóval: rutinos.
Mi derült ki számomra az interjúból? Csalódott az ellenzék teljesítményében, hasznosnak találta volna, ha nagyobb erőt tudnak felmutatni. Arra készül, hogy másodszülött fia, Péter veszi át tőle a bank vezetését, de a végső döntést még nem hozta meg. A kormánytól azt várná, hogy béküljön ki az Európai Unióval, és hatékonyabban használja fel az onnan érkező forrásokat. Erre – és ezt már én teszem hozzá – minden oka megvan, mert ha nem az EU finanszírozza a következő éveket, könnyen lehet, hogy Orbán Viktor az OTP-t is érintő különadókat vet majd ki.
Személyes vagy nem tényekre, inkább érzelmekre vonatkozó kérdésekre még mindig nem válaszol szívesen. Irodája kilenc év alatt – amióta először találkoztam vele – semmit sem változott, csak a könyvhalom lett magasabb az íróasztalán. Az újság egy másik felében harminc olyan magyar fiatalt mutatunk be, akik azután születtek, hogy Csányi Sándor már beköltözött abba a sarokirodába. Azóta felnőttek és startupot alapítottak, színésznek, sportolónak álltak, vagy épp kamaszkoruk óta sört főznek, és közben pénzt keresnek. Fiatalok, akik messziről is jól látható teljesítményt nyújtanak.
A Legyél Jobb! mellékletben két modell osztja meg menekülésének történetét, és bemutatunk egy itthon szinte ismeretlen magyar pszichológust, Fónagy Pétert is, aki azt az Anna Freud-intézetet vezeti Londonban, ahova tinédzserkorában életmentő terápiára járt.
Közben valami készül is nálunk, ebben a lapban találjátok az utolsó, 103. Small&Sweet rovatot, amit mindig a magazin utolsó oldalára tettünk, jelen esetben a Legyél Jobb! melléklet elé.
Sminkelte Owen Wilsont, dolgozott nagy divatmárkák reklámfilmjeiben. Kovalik Natasa tizenhárom év után azt érezte, itt az ideje, hogy visszatérjen gyermekkora kedvenceihez, a lovakhoz és most ecset nélkül segítse az embereket a maga fejlesztette önismereti módszerrel.
Magyarország valaha legmagasabbra értékelt étterme, az Onyx átalakulóban van, és bárhova tart, még nem ért oda. Ez se nem titok, se nem baj, viszont rajta maradt egy minden ízében tökéletes este ígéretének árcímkéje.
Aknay Csaba és Kotschy Gábor, avagy az Orbital Strangers a mostanival 103 lapszám óta a magazin állandó fotósai. Áprilisban megnyílt harmadik önálló kiállításuk, a Kincső. A páros kommentárja a szubjektív fotósorozathoz.
Telt házzal mentünk a március végi Forbes Women’s Summiton. Jó volt látni, hogy két nehéz eseményes év után milyen energiák szabadultak fel a társalgó részen. És a színpadon is. Tudósításaink a Forbes.hu-ról.