Ha így folytatjuk, az euró lassan bevezeti önmagát. Mostanában elég gyakran hallhattuk ennek a mondatnak valamelyik változatát. Nem csoda, nyár óta másról sem szólnak a hírek, csak a forintgyengülésről. Év elején még volt, hogy 353 forintot adtak egy euróért, az orosz–ukrán háború kitörésével és az EU-s pénzek elapadásának hírére aztán meredek lejtőre került az árfolyam: júniusban már 400 forint volt egy euró, október közepén pedig 430 felett is járt a jegyzés.

A forintgyengülés ellen a gazdaságpolitika nem tud vagy nem akar érdemben fellépni. Pedig a hivatalos euróbevezetést elviekben vállalta az ország az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozással, ám igazán komolyan vehető céldátumot azóta egyik kormányzati ciklus alatt sem tűztek ki (a legfrappánsabb megfigyelést ezzel kapcsolatban Király Júlia volt jegybanki alelnök tette), az elmúlt tizenkét év Orbán-kormányai meg végképp a kényelmesen távoli jövő homályába tolták.

A forint vásárlóerejének csökkenése ugyanakkor húsba vágó gazdasági realitás, nem csoda, ha egyre többen döntenek úgy, hogy euróalapú elszámolásra állnak át. A Schiller Rentnél nyár közepe óta már csak euróval lehet autót bérelni. Sok más piacon, a kiadó raktáraknál vagy egyes rendezvényhelyszíneken már évek óta ez a helyzet.
Ezek ugyanakkor viszonylag jól behatárolható területek, amiket olyan piaci sajátosságok is befolyásolnak, mint hogy a vevői oldal nagy része eleve euróban kapja a jövedelmét. A fű alatt bevezetett euró markáns jele lenne, ha már magánszemélyek közötti tranzakciókban is felütné a fejét az euróalapú elszámolás – például az ingatlanpiacon.

Hegyháthodász, az euró fellegvára
Bizony itt is látszódnak a forintgyengülés hullámverései. Az ingatlan.com-on a csak euróban feladott hirdetések aránya több mint kétszeresére emelkedett egy év alatt (a portálon van lehetőség csak forintban, csak euróban vagy forintban és euróban egyszerre megadni az árakat). Augusztusban így a kiadó lakóingatlanok 20,4 százalékát hirdették meg csak eurós árral, míg az eladó lakásoknál jóval kisebb, 1,7 százalék volt ez az arány. Ezen belül február–március, majd a június–július hónapokban volt a legjelentősebb a növekedés, amikor a forint is az első két leggyengébb időszakát produkálta.

Az eurós hirdetések elterjedése ugyanakkor egyelőre nem széleskörű, inkább két konkrét jelenséghez kapcsolódik: a prémium kategóriájú ingatlanokhoz és a külföldiek jelenlétéhez. Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője szerint az eladók többnyire magyar tulajdonosok, és abban a reményben teszik fel euróban hirdetésüket, hogy így hamarabb felkeltik a külföldiek érdeklődését. Nem alaptalanul, hiszen euróban számítva fél év alatt tíz százalékkal csökkentek az árak Magyarországon. Az eurós hirdetések térbeli koncentrációja is jellegzetes, a nyugati határmenti megyékben a legtipikusabb, Vas megye (Hegyháthodász, Ostffyasszonyfa), Zala (Zalacsány, Nagyrada) vagy Győr-Moson-Sopron (Rajka, Bezenye) egyes településein akár az ötven százalékot is elérhette az arányuk (az országos 1,7 százalékos átlaghoz képest).

Ez a közeli külföldi vevők érdeklődését is jelzi, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2020-as adatai szerint a külföldi lakásvásárlók közül a németek, a románok és a szlovákok voltak a legtöbben, de az osztrákok is az az előkelő ötödik helyen végeztek. „Kicsit furcsának tűnhet, de Szlovákiából nézve Magyarország eurós elszámolásban olcsó helynek számít, emiatt megéri ingázni. Hasonló a helyzet Ausztriával is, a románoknak pedig mi számítunk a nyugat kapujának” – magyarázza Balogh.

Bár 2020-ban a pandémia miatt jelentősen visszaesett a külföldiek aktivitása az ingatlanpiacon, az elemző szerint az elmúlt hónapok forintgyengülése visszahozhatja a járvány előtti állapotokat. „Akkor az volt az ökölszabály, hogy az országban minden huszadik vevő külföldi, Budapesten minden tizedik, a belvárosban minden harmadik az.”

A kiadó lakások piaca egy kicsit más tészta, ott már eleve nagyobb az eurós hirdetések aránya, mivel a bérbeadók is jobban számítanak a külföldiekre. Balogh László szerint a külföldi diákok különösen hálás bérlőnek számítanak: pontosan, határidőben fizetnek, ráadásul euróban kapják a jövedelmüket, így egyszerűbb is abban fizetniük a bérleti díjat.

Eurós árlap
És meddig folytatódhat az eurós hirdetések előretörése? Ha a kínálati oldalon múlna, bármeddig. „Ha tíz eladót megkérdeznél, hogy bánná-e, ha a vevője euróban fizetne, nyolc azt mondaná, hogy nem bánná – mondja Balogh László. – A kérdés az, hogy ez az igény a keresleti oldalon is megjelenik-e. Ez azért belátható időn belül nem látszik.”

A keresleti oldalt (nem csak az ingatlanpiacon) nyilván az tudná jobban ösztönözni, ha mind többen eleve euróban kapnák az elkölthető jövedelmüket. A jelenlegi szabályok ugyanakkor csak kivételesen teszik lehetővé, hogy a munkabért euróban fizesse a munkaadó. Így ne is számítsunk a munkahelyünkön ilyen lehetőségre, ha nem vagyunk külföldi kiküldetésben, magyar állampolgárok vagyunk, és nem vezető beosztásban dolgozunk. Abban ugyanakkor relatív szabadságot kapnak a vállalkozások az államtól, hogy hogyan határozzák meg az áraikat euróalapon: a forintossal párhuzamosan tisztán eurós árlapot is fenntarthatnak, de az is lehet, hogy csak forintos árképzést alkalmaznak, és egy választott bank napi árfolyamán váltják át euróra az összegeket.

Maga az állam is szívesen fogadja persze az eurót. Nyári hír volt Varga Mihály részéről, hogy a vállalkozások mostantól euróban és dollárban is befizethetik a társasági és az iparűzési adót. Az augusztusban megjelent részletes rendeletből kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását: a társasági adó esetén leghamarabb a szeptember 30. után kezdődő adóévre tudják ezt megtenni a cégek, ami a legtöbbjüknek a 2023-as naptári évet jelenti. Az iparűzési adót is január 1-jétől lehet euróban vagy dollárban befizetni.

Mindig van lejjebb
Attól tehát még elég távol vagyunk, hogy az euró fű alatt elkezdené bevezetni magát, de nem Magyarország lenne az első, ahol hivatalos dátum előtt vagy a nélkül ilyesmi történik. Balkáni szomszédaink már jóval előrébb tartanak, a horvát idegenforgalomban régóta elfogadják az eurót (igaz, ők 2023-ban hivatalosan is átállnak), Montenegró pedig úgy használja mindenhol az eurót, hogy nincs is saját fizetőeszköze, miközben még csak EU-tagjelölt. Ezzel futják azt a rizikót, hogy gyakorlatilag lemondtak az önálló monetáris politikáról: jegybankjuknak nincs joga önállóan pénz­érméket és bankjegyeket kibocsátani, nem ők határozzák meg a kamataikat sem.

Ennek is megvolt a maga oka. 1993–1994-ben hiperinfláció sújtotta Jugoszláviát, a csúcsponton 62 százalék volt a napi (!) inflációs ráta, a pénzromlás éves üteme az értelmezhetetlenül magas, 1,16 × 1015 százalék – el is törölte a saját valutába vetett bizalmat Montenegróban.
Magyarország szerencsére nem tart itt. Bár az infláció rekordokat döntöget, és nem állt meg húsz százalék alatt, a jelenség most korántsem egyedi, hiszen az eurót használó országokban is emelkednek az árak. Balogh László szerint is akkor tudna még jobban teret nyerni idehaza is az euró, ha a gyengülő árfolyam mellé még a hiperinfláció is beköszöntene.

A te pénzed
Állampapírt, de ne csak az inflációkövetőt!

A húsz százalék fölötti infláció tükrében lassan már a metrón vagy az utcán is az inflációkövető Prémium Magyar Állampapírokról beszélnek, holott a befektetések világa ennél azért szélesebb. A 2027/B és 2029/B jelű magyar állampapírok látszólag nem különlegesek, ezen sorozatok kamatát azonban nem az infláció, hanem a hazai kereskedelmi bankok közötti piacon, azaz a bankközi piacon kialakult három hónapos kamat, a háromhavi BUBOR (Budapest Interbank Offered Rate) ráta adja meg.

A gyakorlatban a kötvények következő időszaki kamatát a negyedéves kamatfordulót megelőző harmadik munkanapon kialakuló háromhavi BUBOR ráta határozza meg. Természetesen időarányosan, hiszen három hónappal később már az akkori BUBOR lesz érvényes az azt követő három hónapos periódusra.

Október közepén a háromhavi BUBOR mértéke 13,5 százalék felett járt, azaz meghaladta a Magyar Nemzeti Bank 13 százalékos alapkamatát. A hazai inflációs kilátások és az MNB szeptemberben jelzett likviditáskiszorítási lépései az elmúlt években látott értékekhez képest jóval magasabban tarthatják a háromhavi BUBOR-t a következő hónapokban, ami a 2027/B és 2029/B kötvényeknél is magasabb kifizetett kamatot jelentene.

Elemzőcsapatunk legfrissebb várakozása szerint 2022-ben 14, 2023-ban 13,6 százalékos lesz az éves átlagos infláció, majd 2024 elején térhet vissza a négy százalék alá, ezzel párhuzamosan 2023 végén már újra egy számjegyű, kilencszázalékos jegybanki alapkamatot prognosztizálunk. E két kötvény szempontjából az jelent kockázatot, ha az infláció 2024 elejéhez képest hamarabb tér vissza az MNB toleranciasávjába, mert az a korábbi évek tapasztalata alapján alacsonyabb BUBOR rátát és így a 2027/B és 2029/B kötvényeknél alacsonyabb kamatot eredményezne. Csökkenő kamatkörnyezetben az inflációkövető kötvények az elnyújtott kamatfizetésük miatt már magasabb kamatot fizethetnek, mint a BUBOR-t követő kötvények.

A jelenlegi magas kamatkörnyezet azonban emeli a 2027/B és 2029/B állampapírok vonzerejét, ezért vásárlásuk diverzifikációs szempontból olyan értékpapírokkal együtt lehet hatékony, amelyek csökkenő kamatkörnyezetben felértékelődnek. Illetve mivel ezek nem lakossági állampapírok, a kamatadó miatt érdemes adószakértővel konzultálni, vagy egyéb befektetési stratégiákkal (pl. tartós befektetési számlával) kombinálni ezeket a kötvényeket.