Az én vizsgámat legyenek szívesek március elejére tenni, mert áprilisban szülök.” Ezzel a mondattal sétált be az akkor nyolchónapos terhes Fábián Ágnes a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem titkárságára. Akkor éppen a gazdaságjogi doktorátusát készült megszerezni – a főállása mellett. A Henkel Magyarország ügyvezető igazgatójának élete tele van sztahanovista tanmesének is beillő pillanatokkal.

Ágnes kiérdemli a selfmade címkét, nem egyike azoknak a sikeres cégvezetőknek, akik már a vállalati ranglétra közepén kezdték a karrierjüket, minden fokot kijárt, és büszke is rá, hogy így tette. Huszonhat éve dolgozik a Henkelnél, ma ő a multicég hazai leányvállalatának vezetője. Törtfehér, lazán hullámzó ingében, makulátlan szőke hajával nehéz elképzelni őt máshol, mint egy konferenciateremben vagy egy ötcsillagos hotel előterében.

„Én voltam az egyetlen kislány a lakótelepen, akihez magántanár járt – idézi fel a gyerekkorát. – A családban is én vagyok az első értelmiségi, édesapám gépkocsivezető volt, édesanyám szakácsnő, de minden támogatást megadtak, hogy tanuljak. Tőlük örököltem a szorgalomra épülő értékrendet, és a mai napig tartom magam hozzá.”

Amikor az iskolában beszüntették a németoktatást, az anyanyelvi tanárnő személyesen kereste fel Ágnes szüleit, mivel akkora potenciált látott benne, hogy szerette volna a szabad idejében tovább tanítani. Fogékonysága a nyelvtanulásra mindenki előtt egyértelmű volt, az órákon gyorsan magába szívta az oroszt, otthon pedig lexikonokból és nyelvkönyvekből fejlesztette tudását. Az idegen nyelveket csupán eszköznek látta legnagyobb céljának eléréséhez: hogy – lehetőleg világutazó – külkereskedő legyen.

„Sosem volt kérdés, hogy mi leszek, ha nagy leszek. A panelban a felső szomszédunknak ez volt a foglalkozása, annyira csodáltam, hogy ennyi helyre eljut – hát én is ezt akartam csinálni. Beleszerettem a szakmába, a nyelvekbe, mert mindig arra vágytam, hogy ne zárt terek vegyenek körbe, nyíljon ki nekem a világ.” Egy közgazdasági szakközépiskolát nézett ki magának, kifejezetten stratégiai okból. Úgy gondolta, az itt kapott végzettségével akkor is ebben a közegben helyezkedhet el, ha esetleg nem kerülne be elsőre az egyetemre.

Az érettségi után felvették a Corvinusra, ahol továbbvitte a németet és az oroszt. Elhivatottságát az egyetemi évek sem törték meg, pedig ezen a ponton már szinte kérleltem, nyugtasson meg, hogy ő is csinált néha hülyeségeket. „Tudom, hogy nem menő, de én az összes órámra bejártam az egyetemen – nevet. – Ettől még azért eléggé szociális alkat voltam, eljártam bulizni a fiúkhoz a műszaki kollégiumba, a vörösboros kóla nekem is megvolt, de tudtam, hol vannak a határaim. Jól választottam meg a barátaimat, nem azok a típusok voltunk, akik azon versenyeznek, hogy ki hány poharat tud ledönteni, és ki hány először a női vécébe.”

Ágika, itt angolul is tudni kéne ám!
„Nekem sokkoló volt, hogy nappali szakos hallgatóként beállna napi nyolc órát dolgozni, de megnyugtatott, hogy hagyjam rá, majd megoldja. És persze valóban úgy lett” – ezt már első főnöke, Kocsis Beatrix meséli. Ágnes ugyanis utolsó egyetemi évében állásra jelentkezett a Biogal Gyógyszergyár alá tartozó Helia D kozmetikai cég külkereskedelmi irodájánál. Beatrix nem bánt kesztyűs kézzel Ágnessel, de ő hálás ezért: „Az volt a jó benne, hogy folyton mélyvízbe dobált, nagyon sok lehetőséget adott. Mindig odébb tette a célvonalat, mint ameddig én elterveztem elérni.”

Új állása mellett lediplomázott, közben a Heliánál a külkereskedelmi csapat egyik legfontosabb pillére lett. Hamar nemzetközi tárgyalásokon találta magát, főként oroszokkal és németekkel üzletelt, a multikulturális környezet pedig nemcsak felpezsdítette, de motiválta is. Azonban nemsokára újra a tanulnia kellett. Kamaszos mosollyal idézi volt főnökét: „Ágika, az orosz meg a német nagyon klassz, de itt angolul is tudni kéne ám.” Azonnal nekilátott hát, hogy feltornázza angoltudását.

Egy évvel később már folyékonyan beszélte a nyelvet, bár az első angolul folytatott tárgyalására még előre megírt szöveggel ment el, Beatrix segítségével csiszolta tökéletesre. „Nem ő volt az első ember, akinek ezt tanácsoltam, de ő volt az első, aki valóban komolyan vette. Persze, lehet mondani, hogy annak, akinek olyan esze van, mint Áginak, nem is nehéz, de szerintem jó sok humor is kellett hozzá. Emlékszem, egy japán cég fejeseivel találkoztunk, én éppen költöztem be az új lakásomba, és a cipekedésben beállt a derekam, erre a vezetőjük felajánlotta, hogy az asszisztense majd megmasszíroz. Mondom Áginak: mi van, ha ennek az lesz a vége, hogy félrenyom valamit, és többé fel se állok? De mégiscsak fontos partnerünk volt, hát megengedtem. Felfeküdtem a tárgyalóasztalra, lesz, ami lesz, Ági lelkileg támogatott, na, ott majd megszakadtunk a nevetéstől.”

Ágnes egyre jobban teljesített a Helia D-nél, de valahol mindenki sejtette, hogy kíváncsiságát nem fogja ennyi kielégíteni. Így amikor egy fejvadász révén kapcsolatba került mostani munkahelye, a Henkel alá később bekerülő, ragasztástechnológiával foglalkozó Loctite céggel, elfogadta az állásajánlatot. Csupán a második évét töltötte új munkahelyén, amikor azon kapta magát, hogy zavarja, hogy nem látja át eléggé a szakmája jogi oldalát, szerette volna megérteni a szerződéseket, így úgy döntött, hogy ismét visszaül az iskolapadba. „Senki sem mondta, hogy szükségem lenne erre, nekem volt fontos, hogy fejlesszem magam. Ott ültem a tárgyalásokon, és azon kaptam magam, hogy még mindig van olyan része a munkámnak, amit nem értek teljesen, szóval elhatároztam, hogy a jogi oldalával is megpróbálkozom.”
A szellemi vagyon vállalati értékeléséről írt szakdolgozata olyan jóra sikeredett, hogy azt ajánlották neki, kezdjen bele a jogi szakközgazdász mesterdiplomába. Ágnesnek nem is volt kérdés, hogy újra szintet lépjen, annak ellenére sem, hogy közben teherbe esett az első fiával, és a diplomaosztóig három tagúra bővült a férjével alkotott családja.

Henkel Magyarország Kft.
Tulajdonos:
Henkel Central-Eastern-Europe GmbH
Alapítás:
2017. december
Létszám:
212 fő
Árbevétel
(milliárd forint):
2020
73,4
2021
80,6
Adózott eredmény
(milliárd forint):
2020
3,7
2021
1,2
Forrás: Dun & Bradstreet

De hát mi lesz így a karriereddel?
Gyorsan kelet-európai régiós vezető lett belőle, és több mint húsz ország ügyeit igazgatta. Munkája gyakran Bécsbe szólította, így ingázni kezdett Budaörs és az osztrák főváros között, akkor hat­éves kisfiával. Végül kivettek egy lakást Himbergben, és csak a hétvégékre tértek haza. Másodikos fiát osztrák iskolába íratta be, de egy osztállyal lejjebb, hogy legyen ideje megszokni a németet. Szerencséjére a napközis segítőnek felvett tagesmutter nagyon megszerette a kisfiút, és az ő lánya is ebbe az osztályba járt, így amíg Ágnes dolgozott, fia anyanyelvi környezetben fejlődhetett.

Eleinte aggódott a gyermekéért, állandó kapcsolatban állt a tanáraival, de a gyermek is örökölhette anyja vasakaratát, mert már a karácsonyi műsorban is szerepelt. „Nem volt anyanyelvi németes, szóval befogták karácsonyfának. Az előadás után odaszaladt hozzám, hogy ugye láttad, milyen nagyon jó fa voltam?” – nevet, és közben székéből felállva, széttárt karokkal utánozza a kisfiát.

Bár sikeresen megbirkóztak a kétlaki élettel, és mindketten kedves emlékeket őriznek ebből az időszakból, az örökmozgó Ágnes pár év után úgy érezte, ismét elérkezett az idő a váltásra. „Már nem bírtam a reptérről a hotelbe rohangálni, minden meetinget és vevőt egyszerre fejben tartani. Imádtam minden percét, de egyszer csak úgy voltam vele, hogy most már rohangáljon valaki más, én szeretnék még egy gyereket. Leültem a férjemmel, azt mondta, oké – mondja , és egyre játékosabb a mosolya, ahogy a családjáról beszél. – Aztán várandós is lettem a második fiammal. Erre az akkori régiós főnököm nagy kerek szemekkel meredt rám, hogy »de hát mi lesz így a karriereddel?« Én meg azt kérdeztem: hát mi lenne? Mi lehetnék, ami még nem voltam?”
A válasz a Henkel Magyarország ügyvezető igazgatói pozíciójának képében várta Ágnest a jól megérdemelt szülési szabadság után. Ennek több mint tíz éve, és úgy érzi, itt tudott igazán kiteljesedni. „Szerencsés vagyok, mert kábé ötévente kapok valami teljesen új feladatot, és számtalan olyan emberrel dolgozhattam, akiktől eszméletlen sokat tanultam. Nem vagyok hierarchikus gondolkodó. Ha valami nem működik, az nem egy ember problémája, és közös érdekünk, hogy megoldást keressünk. Ettől még igyekszem főnökként legalább egy, de inkább két lépéssel a csapatom előtt járni, hogy elmondhassam, mit és miért várok el tőlük.”

Már ő volt az ügyvezető, amikor 2017-ben a magyarországi Henkel két részre vált: az egyik cég (Henkel Magyarország Operations Kft.) az ellátási tevékenységet felügyeli, a másik (Henkel Magyarország Kft.) az értékesítést és marketinget végzi – utóbbit menedzseli azóta. A 2018-as első önálló működési év 34 milliárd forint árbevételét mára nyolcvanmilliárdra tornázták fel, és olyan szegmensekben lettek piacvezetők a portfóliójukban lévő termékek, mint a hajmosás és -festés (például a Schwarzkopf és a Syoss márkákkal), és élre törtek a mosó- és tisztítószerekkel is (Persil, Tomi, Bref, Silan).

Business is no democracy
Ágnes sosem engedi magának, hogy elkényelmesedjen, pontosan tudja, milyen súllyal járnak a döntései, mint mondja, business is no democracy. A női vezető címkétől igyekszik távol maradni, láthatóan örül, hogy nem erről kérdezem. Bár nőisége és az anyaszerep identitásának fontos része, szerinte sem az előítéleteknek, sem a kvótáknak nincsen helyük a munka világában. „Mindenkinek van egy fekete doboza. Ebbe zárjuk a fejünkben azt, amit nem osztunk meg másokkal, sőt még magunk előtt is van, amit belerejtünk. Meg kell tanulnunk, főleg egy vezetőnek, hogy ne turkáljunk egymáséban, hogy képesek legyünk tiszteletben tartani a személyes teret. Egy ilyen pozícióhoz éppen ezért elengedhetetlen az érzelmi intelligencia, bármilyen jól megy a matek, bármilyen jó az üzleti érzéked, a végén az emberekhez kell a legjobban érteni.”

Az anyaságot legalább annyira, ha nem jobban szereti, mint a főnöki létet, élete legjobb döntésének tartja két fiát, akiket tizenöt év választ el egymástól. „Imádom, hogy ekkora korkülönbség van közöttük, így mindkettőnél megvolt az egygyerek-feeling, és maximálisan ott tudtam lenni mellettük.” Nemcsak a fiúk kora, de a vérmérsékletük is igen távol áll egymástól, Ágnes szerint a nagyobbik őrá ütött, igazi „versenyló”, míg az öccsében inkább humorát és a magabiztosságát csodálja. „Mindketten jól tanulnak, de más az érdeklődésük, a kisebbik fiamban nincs akkora hajtás. A bátyja meg is jegyezte, hogy nem hitte volna, hogy ebben a családban egyszer egy hármasnak is örülni fogunk.”

Igazgatói pozíciója mellett szívesen mentorál, tagja a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarának, valamint a Joint Ventures üzleti szövetség és a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért elnökségének. Itteni vezetőtársa, Gazsi Zoltán, az Eisberg ügyvezető igazgatója csak megerősíteni tudja: „Ágnes magnetikus teremtés, jó vele dolgozni, mert nyugalmat, derűt sugárzó ember. A világ jobbá tétele abszolúte benne van a központi értékeiben, egyszerűen ilyen a személyisége.” Aztán még megállít egy pillanatra, hogy hozzátegye, Ágnes egyébként kiváló táncos is, nemrég emlékezetes duót alkottak a Trade magazin gálaestjén.
Szinte várom, hogy valaki megemlítse, hogy a szabad idejében vadászrepülőket vezet, de az ő sokszínűségének is kell, hogy legyen határa. Ágnes nem tartja magát perfekcionistának, és nem is akar mindenkinek megfelelni. „A tökéletesség skizofrén állapot, sosem várnám el senkitől. A teljesség mindig mást jelent, és én mozgatom az arányokat. Néha az életem egyik aspektusa éppen nyolcvan százalék, a másik húsz, máskor meg fordítva. Én egyedül magamnak akarok megfelelni, de bennem egy hadseregnyi ember igénye is elfér.”