Bűn feltörni a Facebookot? Mennyire vagy biztonságban a neten böngészve? És hogyan lesz valakiből hacker? Két black hat, nagyon leegyszerűsítve rosszindulatú hackermúlttal bíró programozóval beszélgettünk. A hazai és nemzetközi szinten elismert Silur és Six elmesélte, milyen ez a világ belülről, milyen munkára szokott felkérni az átlagember egy hackert, és hogyan lehet áttérni a védelmi oldalra.
Mikor törtetek fel utoljára illegálisan számítógépet? Six: Kizárt, hogy erre bármit mondjunk. (Nevet.)
Miért nem lehet bevallani? Nem lenyomozhatatlan egy profi hacker útja? Silur: Megfelelő erőforrásokkal és idővel szinte bármi lenyomozható, csak már sosem ütjük meg az ingerküszöböt.
Mondjatok nekem olyan ügyeket, amivel egy átlagos állampolgár megkeres egy hackert! Silur: Hétköznapi szinten az a legtipikusabb, amikor privát telefonszámról zaklatnak valakit, és ki kell nyomozni, ki az. Six: Tipikusak a magánnyomozói munkák, ki kell deríteni, hogy megcsal-e a párod, házastársad. Silur: Vagy most az egyik legfrissebb: öngyilkos lett a telefon tulajdonosa, a hozzátartozók nem tudják a PIN-kódot, de biztos, hogy van valami a telefonban, ami az okokra utal. A magánnyomozóknál általában nincs meg ez a tudás. És amúgy is összemosódik a magánnyomozás és a hacking, szinte mindenki online éli az életét.
Hol találnék hackert, ha szükségem lenne egyre? Egyiknek sincs honlapja. Mennyire lehet legalizálni ezt a tevékenységet? Six: Nincs honlap, szájról szájra terjed a hír, kit kell keresni. Silur: Lehet azért valamennyire legalizálni. Volt már, hogy nálam volt egy fiatalkorú laptopja, át kellett vizsgálni. Szerződést írattam alá a szülőkkel, hogy legyen valami nyoma a megbízásnak, ilyenekkel be tudod magad védeni.
A Vasvár végét jelző tábla mellett méretes fehér csarnokok állnak. Itt található a PNH székhelye: a fémszerkezeteket gyártó cég alig több mint tíz év alatt lett az egyik legnagyobb a régióban, és megállíthatatlanul fejlődik tovább. A PNH mögött Martin Mitterhumer áll. A nemrég betöltött negyvenedik születésnapját részben a gyárban, kollégái által szervezett meglepetés esemény keretében […]
A Vasvár végét jelző tábla mellett méretes fehér csarnokok állnak. Itt található a PNH székhelye: a fémszerkezeteket gyártó cég alig több mint tíz év alatt lett az egyik legnagyobb a régióban, és megállíthatatlanul fejlődik tovább.
A PNH mögött Martin Mitterhumer áll. A nemrég betöltött negyvenedik születésnapját részben a gyárban, kollégái által szervezett meglepetés esemény keretében ünneplő tulajdonos-ügyvezető 2007-ben jött Magyarországra Felső-Ausztriából, és 2009 márciusában alapította meg cégét, azon a telephelyen, ahol jelenleg is működik. „Teljesen más területről érkeztem ide és kezdtem el ezzel foglalkozni. Kezdetben mindössze egy munkatársam volt, az állapotokat pedig jól jellemzi, hogy egy 250 négyzetméteres területről az ide lerakott hulladékok eltakarításával kellett kezdenem” – emlékszik vissza a kezdetekre a PNH vezetője.
Ahogyan az lenni szokott, eredetileg egészen más volt a terv. „Én magam semmit nem akartam gyártani, hanem egy gyártási hálózatot akartam létrehozni. Voltak megrendelőim, akiknek megvoltak felém az elvárásai, amik elsősorban a minőséget, a határidőt és az árat illették. Hamar világossá vált azonban, hogy a beszállítóim jellemzően egyiket sem tudták teljesíteni ezek közül. Mivel a megrendelő felé én feleltem, így hamar arra jutottam, hogy ha jól szeretném ezt csinálni, akkor kénytelen vagyok magam megcsinálni.”
Bár az elmúlt tizenhárom év szorgos munkával és folyamatos tanulással telt, a ma már vasvári lakos Martin Mitterhumer most sem merné azt kijelenteni, hogy mindent tud az acélgyártásról. „Érdemes a piacot és az ügyfeleket, valamint az ő elvárásaikat figyelni, amik sok esetben technológiai fejlesztéseket is megkövetelnek, illetve magukkal hoznak” – beszél az ügyvezető a PNH sikerének egyik kulcsáról. Martin elárulta, hogy ügyfelei mind piacvezetők a maguk területén, többek között kandalló- és kazángyártó cégek, de emellett nagysebességű vonatok önvezető működtetésére szolgáló berendezések és földmunkagépek alkatrészei is kerülnek ki a vasvári üzemből. A legkisebb tárgy, ami az üzemben készül, pogácsa méretű, míg a legnagyobb három tonna súlyú. Ezeken felül a PNH-ban egy európai védjegybejegyzett terméket is kifejlesztettek, ami jelenleg az értékesítési fázisban van.
A cég jelenleg körülbelül 650 embert foglalkoztat, ha azokat a külsős beszállító partnereket is ide számoljuk, akik közül néhányan kizárólag a PNH-nak dolgoznak. A vállalat ráadásul újabb fontos fejlődési lépcsőfokok előtt áll: „A közeljövőben nemcsak a gyártási darabszámot növeljük, de a telephelyünket is bővítjük, Vasvár mellett pedig Szombathelyen is elkezdünk üzemet építeni, ahol hegesztési és felületmegmunkálási folyamatokat végzünk majd. A vasvári üzemben jelenleg vágási, hajlítási, hegesztési, felületkezelési és összeszerelési folyamatokat végzünk, emellett pedig Székesfehérvár irányába tervezünk terjeszkedni” – mesél Martin Mitterhumer a tervekről.
És hogy mi a titok? Az ügyvezető szerint elsősorban a hozzáállás. „Mindig pozitívan fogadtam a kihívásokat, a céges kultúrát pedig igyekeztem családiasra felépíteni: fontosnak tartom, hogy a menedzserek is barátságosan viszonyuljanak a munkatársaikhoz. Világos követelményeket kell támasztani, de barátságos módon. Mindig lesznek nehézségek, de fontos az, hogyan állunk hozzá ezekhez és hogyan kommunikáljuk őket. Mindennek az alapja a pozitív szemlélet, hiszen ha nem így állunk hozzá, akkor garantáltan semmi nem fog működni. A kihívások pedig folyamatosak, hiszen mi magunk is látjuk, hogy mennyire gyorsan nőnek a létfenntartási költségek. Ezért döntöttünk egy támogatási csomag bevezetése mellett, amelyet személyenként havi bruttó 150 ezer forintban maximalizáltunk, és amelyet március végén az aktuális helyzet tükrében újraértékelünk” – teszi hozzá az ügyvezető.
Még a rendkívül dinamikusan növekvő cég esetében is fontos tudatosan kitűzni a következő célokat. Ez a PNH esetében sincs másképp: „A célunk az, hogy még jobbak legyünk abban, amit csinálunk – vallja Martin Mitterhumer. Ebben a szektorban nincs válság, sőt: elképesztő a növekedés. Ez egy remek helyzet, ugyanakkor komoly kihívást is jelent stabilizálni magunkat ezen körülmények között. Bármennyire is növekszik a cég, rendkívül fontos számomra, hogy az a családi hangulat, ami a kezdetektől fogva jellemzi, továbbra is megmaradjon.” (X)
A Magyar 100 lista (ez már a hatodik!) mindig egyben korlenyomat is: megmutatja, mennyi minden történt az elmúlt évben, és felvázolja, mi minden várható még. Sohasem értek még ennyit a magyar top cégek, idén megközelítették az ötbillió forintot – ez 520 milliárddal több, mint egy éve. Jó évet zártak többek között az építőipari és az ingatlanfejlesztő cégek, és az élelmiszeripari cégek egy része.
Sokat nőttek a kőkeményen exportra fókuszáló, a K + F-re nagy hangsúlyt fordító gyártócégek, és kiemelkedően nagyot ugrottak azok, akik érdekeltek abban, hogy szép lassan a tízmillió lakásfelújító országa leszünk. Kérdés viszont, hogy mit hoz a jövő, az egyre durvább alapanyagárak, az elszálló energiaárak és az alkatrészhiány már most meglátszik az adatokon. Tavalyi listánkon alig akadt csökkenő értékű cég, a mostani szereplők ötöde viszont képtelen volt a növekedésre az elmúlt egy évben.
Fábián Ágnes igazi svájcibicska: évtizedek óta foglalkozik értékesítéssel, két diplomája mellé doktori címet is szerzett, és négy nyelven beszél folyékonyan. Mégsem az a fajta vezető, akit a bizonyítási vágy vagy a siker ígérete hajtott előre, ugyanolyan szorgalommal fejlesztette magát gyerekkorában a lakótelepen, mint ma, a Henkel Magyarország üvegfalú igazgatói irodájában.
Tanítás és tanulás, kutatás és fejlesztés, innováció és kreativitás, szolgáltatás és ismeretterjesztés. Egy vezető szerepet betöltő és nagyszerű egyetem küldetésének számos alapeleme van. Persze a tanítás tűnik a legnyilvánvalóbbnak, pedig a kutatás és innováció ugyanennyire fontos. Miért foglalkoznak az egyetemek fejlesztésekkel? Ki profitál belőle? Mi az összefüggés a kutatás, az innováció és a versenyszféra között? És miért fontos mindez? Darázs Lénárd, az ELTE rektorhelyettese és Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központ igazgatója beszél a kutatóegyetemen zajló innováció jelentőségéről és a versenyszférához való kapcsolódásáról.