Tanítás és tanulás, kutatás és fejlesztés, innováció és kreativitás, szolgáltatás és ismeretterjesztés. Egy vezető szerepet betöltő és nagyszerű egyetem küldetésének számos alapeleme van. Persze a tanítás tűnik a legnyilvánvalóbbnak, pedig a kutatás és innováció ugyanennyire fontos. Miért foglalkoznak az egyetemek fejlesztésekkel? Ki profitál belőle? Mi az összefüggés a kutatás, az innováció és a versenyszféra között? És miért fontos mindez? Darázs Lénárd, az ELTE rektorhelyettese és Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központ igazgatója beszél a kutatóegyetemen zajló innováció jelentőségéről és a versenyszférához való kapcsolódásáról.
Tanítás és tanulás, kutatás és fejlesztés, innováció és kreativitás, szolgáltatás és ismeretterjesztés. Egy vezető szerepet betöltő és nagyszerű egyetem küldetésének számos alapeleme van. Persze a tanítás tűnik a legnyilvánvalóbbnak, pedig a kutatás és innováció ugyanennyire fontos. Miért foglalkoznak az egyetemek fejlesztésekkel? Ki profitál belőle? Mi az összefüggés a kutatás, az innováció és a versenyszféra között? És miért fontos mindez? Darázs Lénárd, az ELTE rektorhelyettese és Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központ igazgatója beszél a kutatóegyetemen zajló innováció jelentőségéről és a versenyszférához való kapcsolódásáról.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Magyarország legnagyobb, legrégebb óta működő és legnagyobb presztízsű egyeteme. Azt viszont talán már kevesebben tudják, hogy a világszínvonalú kutatások és a hallgatói kiválóság mellett az ELTE a magyar innovációs ökoszisztéma meghatározó szereplője is. De vajon mi kell ahhoz, hogy egy ekkora szervezet hosszútávon az élmezőnyben maradjon?
„A kutatóegyetemek lényegében a felsőoktatás csúcsai. Folyamatosan arra kell törekedniük, hogy nemzetközi mércével mérhető új tudást hozzanak létre és azt átadják a hallgatóknak és a gazdasági-társadalmi szereplőknek. Ahhoz, hogy bármely felsőoktatási intézmény vezető szerepet töltsön be, az oktatás és kutatás mellett nyitottnak kell lennie a harmadik missziós feladatokra, és különösen támogatnia kell az innovációt” – kezdi Darázs Lénárd, az ELTE professzora és általános rektorhelyettese.
Jártamban-keltemben és a munkahelyen mostanában mintha egyre gyakrabban hallanám azt a kérdést, hogy „van valakinek egy töltője?”. Mintha az elővárosi vonaton is többen dugnák be útközben a konnektorba a telót. Persze lehet, hogy csak beképzelem, hiszen a szerkesztőségben eddig is töltöttünk laptopot és telefont, mert mindkettő fontos munkaeszköz, meg a vonaton is nyilván azért van a konnektor, hogy használjuk. Az viszont biztos, hogy […]
Jártamban-keltemben és a munkahelyen mostanában mintha egyre gyakrabban hallanám azt a kérdést, hogy „van valakinek egy töltője?”. Mintha az elővárosi vonaton is többen dugnák be útközben a konnektorba a telót. Persze lehet, hogy csak beképzelem, hiszen a szerkesztőségben eddig is töltöttünk laptopot és telefont, mert mindkettő fontos munkaeszköz, meg a vonaton is nyilván azért van a konnektor, hogy használjuk. Az viszont biztos, hogy tegnap este kicsit leszidtam magam, amikor észrevettem, hogy több órára bekapcsolva maradt a rádió.
Elég retró ez így leírva, de mi néha hallgatunk „rendes” rádiót a konyhában. Például, amikor töltődik a telefon, és nem akarok rajta Youtube-videót vagy podcastot kapcsolni (ez így már nem annyira retró, ugye?). Szóval reggel csak pár percre akartam lehalkítani egy telefon miatt, és vacsora után vettem észre, hogy úgy maradt. Fenébe. Ilyen tél jön most, magamon is látom, hogy tudatosabb lettem. Kora reggel nem villanyt kapcsolok, hanem felhúzom a redőnyöket az első napsugarakért, a hús mellett a sütőtök is meg tud sülni a sütőben szombat délelőtt, és a töltő sem lóg üresen a konnektorban éjszakára.
Szalai Péter egyenesen Berlinig, a világ legnagyobb technológiai szakkiállításáig ment, hogy megnézze a legújabb rezsibarát háztartási cuccokat az akár tizenegy kiló ruhát egyszerre tisztává varázsoló mosógéptől a néhány ezer forintos izzóig, amit ha most betekersz, leghamarabb tizenegy év múlva kell lecserélned. Megmutatjuk azt is, mennyit fogyasztanak az otthoni kütyük és gépek.
De ennyit a rezsiről és a rezsiszorongásról, jöjjön az igazi töltődés: címlapunkon TheVR Pisti és Jani, vagyis Fábián István és Komzsik János. Debrecenben megismerik őket az utcán, ami egy kétszázezres városban már elég nagy dolog – lenne, ha amúgy nem ismerné őket az egész magyar internet. A 2013-ban a YouTube-on elindított anyacsatornájuknak, a TheVR-nak több mint nyolcszázezer követője van.
A srácok most már öt Youtube-csatornát, az ország legnépszerűbb Twitch-streamcsatornáját, több podcastműsort, Tiktok-profilt, saját márkás ajándékboltot, sőt már mobilalkalmazást is gondoznak. Kezdettől Debrecenből működnek, lelkesedésüket (és lazaságukat) pedig talán Jani egyik mondata szemlélteti a legjobban: „Hétfőn reggel bemegyek, és van, hogy máris péntek délután lesz, kint van rohadt sok videó, én meg nem tudom, hogy a tökömbe történt az egész.” Beleznay Maya is megtalálta azt, ami igazán érdekli: a világ egyik legrangosabb egyetemén, a Massachusetts Institute of Technologyn (MIT) tanul asztrofizikát. Emellett kutat is, távoli galaxiscsoportokkal vizsgálja a világűr tágulását. Mayát már kiskorában is lázba hozták a csillagok, de amikor később kutatni szeretett volna, sok egyetemről visszapattant, végül egy belga oktató bináris csillagrendszerekről szóló projektjéhez csatlakozhatott.
A hackerek világa zárt és sötét világ, legalábbis kívülről. Topolay Gábor két nemetközileg is elismert, rosszindulatú hackermúlttal bíró programozóval, Silurral és Sixszel beszélgetett. Elmondták, hogy álltak át a védelmi oldalra, utasítottak-e vissza etikai okokból megbízást, és egyikük még azt is elárulta, hogy szakmailag milyen rendszer feltörése indítja be a fantáziáját.
A vagyon Varga Zoltán számára két dolgot jelent: a siker mérőszámát, és ami – különböző szinteken – minőségi életet biztosít a család számára. Hogy a vagyonnal terhek is járnak, azt most kezdi tapasztalni, amikor gyermekei felnőttkorba érnek. Maga dolgozott meg a vagyonért, erős benne az érdem alapú megközelítés, ezért a vagyonát nem tekinti közös családi vagyonnak. Ez nem jelenti azt, hogy a család többi tagja nem részesedhet belőle, de nem azonos mértékben. A gyermekek gyakran erőfeszítéstől függetlenül sajátjuknak érzik az alapító által létrehozott vagyont, ő ezzel nem ért egyet.
A Magyar 100 lista (ez már a hatodik!) mindig egyben korlenyomat is: megmutatja, mennyi minden történt az elmúlt évben, és felvázolja, mi minden várható még. Sohasem értek még ennyit a magyar top cégek, idén megközelítették az ötbillió forintot – ez 520 milliárddal több, mint egy éve. Jó évet zártak többek között az építőipari és az ingatlanfejlesztő cégek, és az élelmiszeripari cégek egy része.
Sokat nőttek a kőkeményen exportra fókuszáló, a K + F-re nagy hangsúlyt fordító gyártócégek, és kiemelkedően nagyot ugrottak azok, akik érdekeltek abban, hogy szép lassan a tízmillió lakásfelújító országa leszünk. Kérdés viszont, hogy mit hoz a jövő, az egyre durvább alapanyagárak, az elszálló energiaárak és az alkatrészhiány már most meglátszik az adatokon. Tavalyi listánkon alig akadt csökkenő értékű cég, a mostani szereplők ötöde viszont képtelen volt a növekedésre az elmúlt egy évben.
