Év végére akár az 500-at is megközelítheti a Hiventures portfóliócégeinek száma, ami európai szinten is egyedülálló méretet jelent. Ennek menedzselése is szép feladat, azonban a szűkülő források, a jelenlegi kamat- és energiasokk miatt most különösen fontos az állami tulajdonú tőkebefektető szerepe abban, hogy ne álljanak le a beruházások, továbbra is induljanak új vállalkozások, és a régiós versenyben se kerüljenek hátrányba a magyar cégek.
Év végére akár az 500-at is megközelítheti a Hiventures portfóliócégeinek száma, ami európai szinten is egyedülálló méretet jelent. Ennek menedzselése is szép feladat, azonban a szűkülő források, a jelenlegi kamat- és energiasokk miatt most különösen fontos az állami tulajdonú tőkebefektető szerepe abban, hogy ne álljanak le a beruházások, továbbra is induljanak új vállalkozások, és a régiós versenyben se kerüljenek hátrányba a magyar cégek.
A Hiventures mindig is specifikus, hiánypótló szerepet töltött be a magyar finanszírozási piacon, először a startupok területén, majd a vállalati üzletág 2019-es elindítása után a hagyományos vállalatok esetében is. Ezt a szemléletet a számok is alátámasztják: a Hiventures az indulás óta eltelt 66 hónapban 76 milliárd forintot folyósított, mégpedig olyan magyar vállalkozásoknak és vállalatoknak, amelyekben komoly növekedési potenciált láttak, és amelyek hagyományos finanszírozási lehetőségekkel nem, vagy nehezebben és kedvezőtlenebb feltételekkel tudtak volna forrásokat bevonni további fejlődésükre.
Miközben a Hiventures még sokak fejében startupfinanszírozóként él, valójában mára a kkv-k és nagyvállalatok terén legalább olyan fontos szerepre tett szert. „Az idei évben beállt az általunk egészségesnek gondolt arány, a januártól szeptemberig eltelt időszakban a kihelyezett forrásaink kétharmada hagyományos vállalatokhoz került. Persze ebben az arányban az is szerepet játszik, hogy e területen jóval nagyobb, átlagosan 800 millió forint a befektetési összeg, a legnagyobb befektetésünk pedig 5 milliárd forint volt” – mondja el Katona Bence, a Hiventures vezérigazgatója. A startupokat sem hanyagolta el azért a cég, idén is 90 startup kapott új projektként vagy follow-on finanszírozás keretében befektetést közel hatmilliárd forint értékben.
Vágyom rá, hogy legyenek példaképeim. Nekem nem Elon Musk az üzleti ikon. Földhözragadtabb, botrányokkal kevésbé árnyékolt, mégis innovatív szereplőket keresek. Egy üzleti ikon a rajongási élményen túl inspirál is, üzleti értéket, stílust, jövőképet formál. A Patagonia sportmárka alapítója, Yvon Chouinard – vajon hányan ismerik a nevét Muskhoz képest? – a hárommilliárd dollár értékű vállalat egészét egy nonprofit szervezetre […]
Vágyom rá, hogy legyenek példaképeim. Nekem nem Elon Musk az üzleti ikon. Földhözragadtabb, botrányokkal kevésbé árnyékolt, mégis innovatív szereplőket keresek. Egy üzleti ikon a rajongási élményen túl inspirál is, üzleti értéket, stílust, jövőképet formál.
A színpadon: „Nemcsak a világűrbe tartva lehet innoválni, de a földön maradva is” — Pistyur Veronika
A Patagonia sportmárka alapítója, Yvon Chouinard – vajon hányan ismerik a nevét Muskhoz képest? – a hárommilliárd dollár értékű vállalat egészét egy nonprofit szervezetre és egy jótékonysági céllal létrehozott vagyonkezelőre hagyta. Ez például van olyan horderejű lépés, amitől felcsillan a szemem. Ilyen tényleg van? Hurrá! Pedig eddig is szemet, lelket gyönyörködtető volt, ahogy a cégét építette. A Patagonia-rajongók sem véletlenül a fenntartható fogyasztás hőseként tisztelik őt. Magam is követem az útját, amióta bizonyítékokat keresek rá, hogy igenis, lehet jó az üzletnek, ami a világnak is az. Hogy a mennyiség mellett a minőség is lehet szempont. Hogy az egyéni érdeken és a profit dominanciáján túl vannak közösségi érdekek is, amiket ha figyelembe veszünk, attól még nem kötünk rossz üzletet, sőt a jövő generációinak is bőséggel elegendő maradhat.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Decemberben Tilesch György tér vissza!
A 83 éves Chouinard sokat hagy hátra. Biztos nem kell nélkülöznie hátralévő éveiben sem. Dönthetett volna úgy, hogy eladja a céget, és eladományozza minden pénzét. De nem érezte biztosnak, hogy egy új tulajdonos megtartana minden alkalmazottat, és megőrizne minden értéket. Ezért az évi százmillió dollár körüli profitot a Holdfast Collective nevű szervezeten keresztül a klímaváltozás elleni küzdelemre és más társadalmi célokra fordítja.
Az amerikai cégalapító már az 1950-es években is húzott néhány rendhagyót. Kezdve azzal, amikor megvásárolta első kovácsműhelyét. Évekig acélból gyártott és árult hegymászó-felszerelést, mígnem aktív hegymászóként, természetvédőként (szörfösként, kajakosként, solymászként) észrevette, az acéleszköz árt a hegyrepedéseknek. Pedig ekkor már bevételei hetven százaléka acélfelszerelésekből jött. Mégis leállt velük. Fejlesztett, így találta meg az alumíniumot, ami kevésbé károsítja a természetet.
Ahogy egyre nagyobb tételekben adott el, kultúrát is formált. Megalkotta a clean climbing fogalmát, hogy hogyan lehet a lehető legkevesebb környezetkárosítással hegyet mászni. Black Friday alkalmából úgy hirdette kabátjait a The New York Timesban, hogy „ne vedd meg ezt a kabátot!”, ezzel is felelős fogyasztásra buzdított. Mondhatnánk, csak gesztusok. De Chouinard több évtizedes üzleti útján számos alkalommal ment szembe a szokásokkal. Prosperáló bizniszt állított át, mert túlzottan ártott a természetnek, a profitot pedig a klímaküzdelemre fordítja. Vajon hányan követik majd – akár itthon is? Mikor lesz az, hogy az ehhez hasonló hírek annyira általánosak lesznek, hogy már hírértékük sem lesz?
Attól tartok, sokat kell rá várni, mire cégvezetők tömegei fogják ugyanígy rendezni hagyatékukat – még életükben, tiszta tudattal, szilárd elhatározásból, a következő generációk iránt elköteleződve. Ehhez az kellene, hogy az üzlet ne csak cél legyen, de széles körben elfogadottá váljon, hogy lehet pusztán eszköz is. Fogadjuk el, hogy mint üzleti szereplők nem adottság kivonni magunkat a társadalmi hatások alól, mintha azok tőlünk függetlenül, hermetikusan elzárt szegregátumban zajlanának. Ahogy a cégeinket építjük, ahogy partnereinkkel, alkalmazottainkkal bánunk, az mind visszahat az életünkre. Amíg a presztízs, a hatalom és a pozíció mindent visz, nehezen hinném, hogy belátjuk, mikor és mennyi az elég. Hogy lesz olyan, hogy az üzletnek csak az az értelme, hogy élhető, értelmes közeget teremt.
Hogy legyen mit hátrahagyni, a megszokott kereteken kívül, rutinszerűen kell(ene) üzleti döntéseket meghozni. Minél többen követnék Chouinard-t, annál több maradhat hátra. Ma, egy olyan komplex világban, ahol negyven év tapasztalata is kevés, hogy tudjuk a helyes válaszokat, miért ne kockáztatnánk végre? A megszokott úgyis gyakran érvényét veszti. A mohóság leáldozása nélkül kevés az esély. Nemcsak a világűrbe tartva lehet innoválni, de a földön maradva is. Halljuk meg Chouinard hangját a hegyekből. Minél többen mernének hozzá hasonló, valóban merész lépéseket tenni, annál több maradna a jövőre. És mi más lehetne érték, mint hogy valami egyáltalán maradjon?
A szerző a Bridge Budapest ügyvezetője.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Az első előadásán kinevették Straub Fannit a nőgyógyászok, amiért azt mondta: hamarosan online fognak a páciensek magánorvosok után nézelődni. Aztán beindult az üzlet, a Foglaljorvost.hu
tizenegy év alatt évi kétszázezer foglalásig nőtte ki magát, és épp sikerre vitt egy kemény tárgyalássorozatot az ország legnagyobb bankjával.
Idén is elkészítette amerikai anyalapunk a The Forbes 400 listát, benne az Egyesült Államok négyszáz leggazdagabb milliárdosával. A tanulság: gazdagból is lehet szegény. A listatagok összes vagyona tavalyhoz képest ötszázmilliárd dollárral kevesebb (most négybillió dollár), ebből 315 milliárdot a tech milliárdosok vesztettek el. Utóbbiakkal így is tele a top tíz. És soha ennyire nem volt még jó Elon Musknak lenni. Mármint anyagilag.
Tombol az energiaválság, közvetlen hatásait mindenki érzi a pénztárcáján. Ezért olyan rezsibarát eszközöket és technológiákat gyűjtöttünk össze, amelyek kifejlesztésénél már erre is figyeltek, és használatukkal egyrészt spórolni lehet, másrészt pedig a környezeti terhelésük is alacsonyabb a megszokottnál.
Tanítás és tanulás, kutatás és fejlesztés, innováció és kreativitás, szolgáltatás és ismeretterjesztés. Egy vezető szerepet betöltő és nagyszerű egyetem küldetésének számos alapeleme van. Persze a tanítás tűnik a legnyilvánvalóbbnak, pedig a kutatás és innováció ugyanennyire fontos. Miért foglalkoznak az egyetemek fejlesztésekkel? Ki profitál belőle? Mi az összefüggés a kutatás, az innováció és a versenyszféra között? És miért fontos mindez? Darázs Lénárd, az ELTE rektorhelyettese és Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központ igazgatója beszél a kutatóegyetemen zajló innováció jelentőségéről és a versenyszférához való kapcsolódásáról.
