Nyáron a kertjével lehet ereje teljében, de bent is kellemesen működik a húsokhoz egy Ázsiát megjárt latin-amerikai szemüvegével közelítő Umo.
Budán vagyunk, a Vár Fő utca felőli tövében. Amióta elcsomagolták a Lánchidat, errefelé erősen mérsékelt a turistamozgás, azokra korlátozódik, akik a környék szállodáinak egyikébe foglaltak, mondjuk, egy olyanba, ami az Umo fölött is magasodik. De a legkevésbé sem rántottáspultos szállodaétteremről van szó. Befelé jövet a kert őszies formájában is felvillantja, miért lehetett népszerű nyáron, odabent meg diszkréten terjeng egy olyan füstös illat, amiről tüstént megkérdezzük, mihez tartozik, mert azt egyből kikérnénk. Nos, magához a hely lelkét adó grillhez, úgyhogy nem vesződünk az ezt nélkülöző előételekkel, már csak azért sem, mert nincs ilyesféle tagolás az étlapon: salátára leves, poliplábra mangalica következik rajta.
Mi a tacoválogatásra bökünk, abból sok minden kiderül, például az, hogy nem szűken mexikói, hanem pán-latin-amerikai az ihletés. (Azt direkt csak a vacsora után keressük ki, hogy a helyes megfejtés kolumbiai, és olyasvalakihez tartozik, aki két hétnél tovább utazgatott Ázsiában.) A négy tacóból a ropogós bőrkével együtt kínált, lassan főtt sertéshúsos a legjobb, ott savtól a szószon át a füstig minden egyben van, és jó a padronos is, ahol pürésítve-krémesítve-szelídítve jelenik meg a grillezett paprika, hogy hajtott tortillában is üzemképes legyen.
A gocsujangos (koreai csilipaszta – a nagy budapesti Korea-járványnak köszönhetően kéthavonta szerepel e hasábokon) pácolt marhás ananászkockákat kapott kiegészítőnek, de kaphatott volna még valami mást is, a garnélás-tejfölös-salsásból meg az derül ki, hogy hiába pótolhatatlanul csodálatos alapétel külön-külön a rák és a tejföl, nem véletlen, hogy ritkán használjuk őket egy mondatban.
Jártamban-keltemben és a munkahelyen mostanában mintha egyre gyakrabban hallanám azt a kérdést, hogy „van valakinek egy töltője?”. Mintha az elővárosi vonaton is többen dugnák be útközben a konnektorba a telót. Persze lehet, hogy csak beképzelem, hiszen a szerkesztőségben eddig is töltöttünk laptopot és telefont, mert mindkettő fontos munkaeszköz, meg a vonaton is nyilván azért van a konnektor, hogy használjuk. Az viszont biztos, hogy […]
Jártamban-keltemben és a munkahelyen mostanában mintha egyre gyakrabban hallanám azt a kérdést, hogy „van valakinek egy töltője?”. Mintha az elővárosi vonaton is többen dugnák be útközben a konnektorba a telót. Persze lehet, hogy csak beképzelem, hiszen a szerkesztőségben eddig is töltöttünk laptopot és telefont, mert mindkettő fontos munkaeszköz, meg a vonaton is nyilván azért van a konnektor, hogy használjuk. Az viszont biztos, hogy tegnap este kicsit leszidtam magam, amikor észrevettem, hogy több órára bekapcsolva maradt a rádió.
Elég retró ez így leírva, de mi néha hallgatunk „rendes” rádiót a konyhában. Például, amikor töltődik a telefon, és nem akarok rajta Youtube-videót vagy podcastot kapcsolni (ez így már nem annyira retró, ugye?). Szóval reggel csak pár percre akartam lehalkítani egy telefon miatt, és vacsora után vettem észre, hogy úgy maradt. Fenébe. Ilyen tél jön most, magamon is látom, hogy tudatosabb lettem. Kora reggel nem villanyt kapcsolok, hanem felhúzom a redőnyöket az első napsugarakért, a hús mellett a sütőtök is meg tud sülni a sütőben szombat délelőtt, és a töltő sem lóg üresen a konnektorban éjszakára.
Szalai Péter egyenesen Berlinig, a világ legnagyobb technológiai szakkiállításáig ment, hogy megnézze a legújabb rezsibarát háztartási cuccokat az akár tizenegy kiló ruhát egyszerre tisztává varázsoló mosógéptől a néhány ezer forintos izzóig, amit ha most betekersz, leghamarabb tizenegy év múlva kell lecserélned. Megmutatjuk azt is, mennyit fogyasztanak az otthoni kütyük és gépek.
De ennyit a rezsiről és a rezsiszorongásról, jöjjön az igazi töltődés: címlapunkon TheVR Pisti és Jani, vagyis Fábián István és Komzsik János. Debrecenben megismerik őket az utcán, ami egy kétszázezres városban már elég nagy dolog – lenne, ha amúgy nem ismerné őket az egész magyar internet. A 2013-ban a YouTube-on elindított anyacsatornájuknak, a TheVR-nak több mint nyolcszázezer követője van.
A srácok most már öt Youtube-csatornát, az ország legnépszerűbb Twitch-streamcsatornáját, több podcastműsort, Tiktok-profilt, saját márkás ajándékboltot, sőt már mobilalkalmazást is gondoznak. Kezdettől Debrecenből működnek, lelkesedésüket (és lazaságukat) pedig talán Jani egyik mondata szemlélteti a legjobban: „Hétfőn reggel bemegyek, és van, hogy máris péntek délután lesz, kint van rohadt sok videó, én meg nem tudom, hogy a tökömbe történt az egész.” Beleznay Maya is megtalálta azt, ami igazán érdekli: a világ egyik legrangosabb egyetemén, a Massachusetts Institute of Technologyn (MIT) tanul asztrofizikát. Emellett kutat is, távoli galaxiscsoportokkal vizsgálja a világűr tágulását. Mayát már kiskorában is lázba hozták a csillagok, de amikor később kutatni szeretett volna, sok egyetemről visszapattant, végül egy belga oktató bináris csillagrendszerekről szóló projektjéhez csatlakozhatott.
A hackerek világa zárt és sötét világ, legalábbis kívülről. Topolay Gábor két nemetközileg is elismert, rosszindulatú hackermúlttal bíró programozóval, Silurral és Sixszel beszélgetett. Elmondták, hogy álltak át a védelmi oldalra, utasítottak-e vissza etikai okokból megbízást, és egyikük még azt is elárulta, hogy szakmailag milyen rendszer feltörése indítja be a fantáziáját.
Hányszor edzünk egy héten? A legtöbben a heti minimum 3 edzést tartják ökölszabálynak. Igen ám, de kinek van manapság ideje naponta, vagy akár kétnaponta 2-3 órát egy edzőteremben tölteni? A jó hír, hogy hála egy magyar innovációnak, már azok is bele tudnak szorítani egy hatékony edzést a hétköznapjaikba, akik eddig ezt időszűkében nem biztos, hogy […]
Tombol az energiaválság, közvetlen hatásait mindenki érzi a pénztárcáján. Ezért olyan rezsibarát eszközöket és technológiákat gyűjtöttünk össze, amelyek kifejlesztésénél már erre is figyeltek, és használatukkal egyrészt spórolni lehet, másrészt pedig a környezeti terhelésük is alacsonyabb a megszokottnál.
Niko Romito csendesen éldegél egy kolostorban – kezdődhetne a történet, de ez a kolostor mára már a világ egyik legjobb étterme, Romito pedig egy három Michelin-csillagos séf.
A klasszikus repülőtéri autókölcsönzésen túl az utóbbi években a cégeknek is fontos mobilitási partnerévé vált a Sixt Magyarországon. A céget közel 20 éve vezető Dévai Gáborral az AutoWallis Csoporthoz tartozó autókölcsönző megváltozott működéséről, az örök értékekről és a néhány hónapos bérlés számos előnyéről beszélgettünk.
