Nyáron a kertjével lehet ereje teljében, de bent is kellemesen működik a húsokhoz egy Ázsiát megjárt latin-amerikai szemüvegével közelítő Umo.
Budán vagyunk, a Vár Fő utca felőli tövében. Amióta elcsomagolták a Lánchidat, errefelé erősen mérsékelt a turistamozgás, azokra korlátozódik, akik a környék szállodáinak egyikébe foglaltak, mondjuk, egy olyanba, ami az Umo fölött is magasodik. De a legkevésbé sem rántottáspultos szállodaétteremről van szó. Befelé jövet a kert őszies formájában is felvillantja, miért lehetett népszerű nyáron, odabent meg diszkréten terjeng egy olyan füstös illat, amiről tüstént megkérdezzük, mihez tartozik, mert azt egyből kikérnénk. Nos, magához a hely lelkét adó grillhez, úgyhogy nem vesződünk az ezt nélkülöző előételekkel, már csak azért sem, mert nincs ilyesféle tagolás az étlapon: salátára leves, poliplábra mangalica következik rajta.
Mi a tacoválogatásra bökünk, abból sok minden kiderül, például az, hogy nem szűken mexikói, hanem pán-latin-amerikai az ihletés. (Azt direkt csak a vacsora után keressük ki, hogy a helyes megfejtés kolumbiai, és olyasvalakihez tartozik, aki két hétnél tovább utazgatott Ázsiában.) A négy tacóból a ropogós bőrkével együtt kínált, lassan főtt sertéshúsos a legjobb, ott savtól a szószon át a füstig minden egyben van, és jó a padronos is, ahol pürésítve-krémesítve-szelídítve jelenik meg a grillezett paprika, hogy hajtott tortillában is üzemképes legyen.
A gocsujangos (koreai csilipaszta – a nagy budapesti Korea-járványnak köszönhetően kéthavonta szerepel e hasábokon) pácolt marhás ananászkockákat kapott kiegészítőnek, de kaphatott volna még valami mást is, a garnélás-tejfölös-salsásból meg az derül ki, hogy hiába pótolhatatlanul csodálatos alapétel külön-külön a rák és a tejföl, nem véletlen, hogy ritkán használjuk őket egy mondatban.
Két ecuadori lány a covid idején Gödöllőn ragadt, és hirtelen rájuk szakadt szabad idejükben kertészkedni kezdtek az egyetem közelében. A Diverzitás Alapítvány tanította meg nekik és a környéken élőknek, hogyan kell komposztálni, fermentálni, fenntarthatóan öntözni. Közben az álláskeresésben is segítik a hozzájuk fordulókat.
Zajlik az élet a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemtől (MATE) alig néhány perc sétára lévő gödöllői Szia Agroökológiai Kertben. Hetente tartanak piacnapot, ilyenkor a környékbeliek megvásárolhatják az itt termelt zöldségeket, rendszeresek a családi napok és foglalkozások, ahol készítenek madárodút, tanítanak a mulcsozásról vagy éppen a fermentálásról. Igazi közösséggé formálódott a Diverzitás Közhasznú Alapítvány tevékenységének köszönhetően az ide látogatók színes csoportja, jönnek egyetemisták, gödöllői családok, valamint hátrányos helyzetük miatt az álláskeresési programokban részt vevők.
ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így?
Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan
küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
„Gondolkodunk rajta sokszor, hogy nem túlságosan szerteágazó-e, amit csinálunk. De ez a sokféle feladat mind összetartozik, ahogy a közösségi komposztálás hozzájárul a kert tápanyag-utánpótlásához, a zöld életmód a felzárkóztatáshoz. Mi összefogjuk a különböző területeket” – mondja Csapó Beatrix, az alapítvány szakmai vezetője. Egy hétfő délután, kettesben ülünk a kert közepén kialakított kis filagóriában.
Körülöttünk a fel-feltámadó szélben hajlongó fák között rendezett ágyások és fóliasátor az ősz utolsó terméseivel. A kertnek az alapítványhoz tartozó részét jelenleg két munkatársuk, egy fogyatékkal élő testvérpár gondozza. Judit és István hosszú távú foglalkoztatására eddig csaknem hatszázezer forintot gyűjtöttek össze adományokból, a hely akkreditált rehabilitációs foglalkoztatási telephelyként védett munkahely.
A kert másik része az egyetem dísznövénytermesztési részlegéhez tartozik. A diákoknak köszönhetően indult be itt a közösségi kertészkedés, a covid miatti korlátozások idején még egy távolabbi helyen működött egy hasonló kert. Sokan ragadtak ugyanis itt 2020-ban a nyári szünetre, először két ecuadori lány jött a Holdvilág kertbe önkénteskedni. Idővel egyre többen lettek, egy egész csapat külföldi diák. Ekkor kapták meg ezt a kevésbé gondozott kertrészt arra a célra, hogy ellássák magukat. „Korábbi projekteknek köszönhetően együttműködtünk már az egyetemmel, így vállaltuk, hogy mi leszünk itt kvázi a házigazda” – meséli Beatrix.
Hogy mi köze van a hátrányos helyzetűek állásra találásának támogatásához a közösségi kerteknek? Természetesen alakult így. A kezdettől a munkaerőpiaci felzárkóztatással és az esélyegyenlőséggel foglalkozó alapítvány életébe az egyetemmel való együttműködésekkel lépett be a biodiverzitás és a biogazdálkodás témaköre. Meg persze amiatt, hogy Beatrix eredetileg biológus.
A kert nem csak egyszerű munkalehetőséget kínál. Sokan megfordulnak itt a különböző programokon, találkozási pontként is funkcionál, így társadalmi integráció is megvalósul általa. A megváltozott munkaképességűek, hátrányból indulók körül gyakran kicsit bezárul a világ, ezek a találkozások sokat segíthetnek mentális jóllétükön is.
Csapó Beatrix maga is tapasztalta, milyen kisgyerek mellett és kapcsolatok nélkül munkát keresni.
Ha kell, próbainterjút is csinálunk A közösség építése mellett a Diverzitás másik fő tevékenységi köre a valamilyen szempontból hátrányos helyzetből induló álláskeresők felkarolása, munkához juttatása. Tanácsadóik segítenek pályakezdőknek, megváltozott munkaképességűeknek, mélyszegénységben vagy fizikai fogyatékkal élőknek, nyugdíjasoknak, ötven év felettieknek vagy akár kisgyerek mellől a munkaerőpiacra visszatérő nőknek.
„Nemcsak összekötjük őket a toborzó cégekkel, hanem konkrét segítséget adunk egyéni szinten. Van, aki például nem ért a számítógéphez, vagy nincs neki, akkor megírjuk vele az önéletrajzát, és elküldjük helyette. Akad, akinek csak arra van szüksége, hogy átbeszéljük vele a lehetőségeket, minek van realitása. De ha kell, próbainterjút is csinálunk” – mondja Beatrix. Évente 150–200 emberrel foglalkoznak, közülük nagyjából hetvenen–nyolcvanan állnak munkába az alapítvány segítségével.
Beatrix néhány évet foglalkozott növényélettani biokémiával a martonvásári Agrártudományi Kutatóközpontban mint biológus, de már egyetem alatt is zöld szervezeteknél önkénteskedett. Maga is tapasztalta, milyen költözés után, kisgyerek mellett és kapcsolatok nélkül munkát keresni és találni. Már ezt megelőzően is a civil szférában dolgozott, elsősorban a környezetvédelemben, aztán váltott az esélyegyenlőséggel foglalkozó feladatokra.
Fő érdeklődési körét erre a területre is hozta magával. Az ökológiai szemlélet és a környezetileg fenntartható gazdasági megoldások népszerűsítésével is foglalkoznak az alapítványnál, többek között az Erasmus+ program keretében hívtak életre képzéseket például szociális farmismeretek vagy agroökológia témájában, az egyetemmel együttműködve.
A kert persze a közösségé is, tartanak itt szemléletformáló családi rendezvényeket. Gyakoriak tavasztól őszig az előadások, gyakorlati bemutatók. „Volt szó a komposztálás előnyeiről, díszkertek fenntarthatóvá tételéről, de bemutattuk az ásás nélküli földművelést is, amit mi is folytatunk” – mutat körbe Beatrix. A Kiskert Műhely képzésein a gyümölcsfák metszésétől az ökológiai baromfitartáson át a biológiai növényvédelemig mindenről szó esik. A Kézenfogó nevű kézműves klubban fogyatékkal élők próbálhatják ki fejlesztő hatású foglalkozásokon a papírhajtogatást, krumplinyomdát, kavicsfestést.
És ha ez a sokféleség nem lenne elég, a beszélgetés végén elsétálunk egy közeli épülettömbhöz, egy üresen álló üzlethelyiséghez. A hatalmas, poros üvegfalakon át minden oldalról besüt a nap, Beatrix lelkesen meséli, hogy egyszer szeretnének létrehozni egy közösségi kávézót. „Jó lenne például itt.”
Diverzitás Közhasznú Alapítvány Az alapítás éve: 2007 A csapat: 11 fő + 25 fő önkéntes Éves költségvetés: 33 millió forint (2021) Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 adománnyal? 10 000: Kézműves-alapanyagokat vásárolnának a Kézenfogó kézművesklubnak. 100 000: Rovarhálót vennének a Szia Kertbe a káposztafélék termesztéséhez. 1 000 000: Felvennének egy részmunkaidős fundraiser munkatársat.
A 90-es években, Londonban jártam először egy közösségi kertben, ami mint egy modern agora funkcionált. Intenzív élet folyt: a kis saját veteményes gondozása mellett naponta más-más program várta a családokat. A kerthez tartozott egy nagyobb épület is, ahol mindenféle előadásokat tartottak, és egy kávézó, ahol csökkent munkaképességűeket foglalkoztattak. Akkoriban fájó szívvel gondoltam rá, nálunk mennyire nem magától értetődő, hogy legyenek ilyen helyek. Jó tudni, hogy ez mára változóban van, és azt is, hogy a Forbes feladatának érzi, hogy bemutasson olyan szervezeteket, akik érdemesek a támogatásra.
A vagyon Varga Zoltán számára két dolgot jelent: a siker mérőszámát, és ami – különböző szinteken – minőségi életet biztosít a család számára. Hogy a vagyonnal terhek is járnak, azt most kezdi tapasztalni, amikor gyermekei felnőttkorba érnek. Maga dolgozott meg a vagyonért, erős benne az érdem alapú megközelítés, ezért a vagyonát nem tekinti közös családi vagyonnak. Ez nem jelenti azt, hogy a család többi tagja nem részesedhet belőle, de nem azonos mértékben. A gyermekek gyakran erőfeszítéstől függetlenül sajátjuknak érzik az alapító által létrehozott vagyont, ő ezzel nem ért egyet.
Idén is elkészítette amerikai anyalapunk a The Forbes 400 listát, benne az Egyesült Államok négyszáz leggazdagabb milliárdosával. A tanulság: gazdagból is lehet szegény. A listatagok összes vagyona tavalyhoz képest ötszázmilliárd dollárral kevesebb (most négybillió dollár), ebből 315 milliárdot a tech milliárdosok vesztettek el. Utóbbiakkal így is tele a top tíz. És soha ennyire nem volt még jó Elon Musknak lenni. Mármint anyagilag.
Lassan hatvanöt éves az Ilcsi márka. A magyar magáncégek között már-már hihetetlen korúnak tűnő családi cég szakadatlanul fejleszt, és külföldön is egyre ismertebb. Húsz hektár bioültetvény, százötféle növény, természetes illatok.
