A fürdőszoba egyszerű hősei
Manapság szinte minden háztartási problémára lapul a tarsolyunkban egy külön tisztítószer (a hozzá tartozó keféről, szivacsról és négyrétegű papírtörlőről nem is beszélve), ám hiába foglalnak el egy egész polcot a konyhában, olyan mintha minden héten újra fel kellene tölteni a készleteinket. Pedig nagyszüleink ezek nélkül is képesek voltak tisztán tartani a házat mindössze néhány filléres összetevő felhasználásával: ecetes ronggyal estek neki a zsírnak és a vízkőnek, szódabikarbónával az odaégett edénynek és a koszos szőnyegnek, az illatosításról citromhéj vagy szárított levendula gondoskodott. Az eredmény pedig ma is magáért beszél, nem hiába esküsznek rájuk felmenőink.
Kedves naplóm!
A háztartási könyv hajdanán egy rendes háztartás alapkelléke volt, és bár népszerűsége kissé visszaesett, ma is sok rajongója akad. Ez a módszer évszázadok óta segít minket a tudatos költekezésben, amennyire egyszerű, annyira hasznos is: csak egy füzet (modernebb változatban egy telefon) és egy kis kitartás kell hozzá. Felmenőink ebben a naplóban vezették szorgalmasan a ház minden kiadását, az élelmiszertől a ruhákon át a benzinig, hogy a hónap végén világosan látható legyen, mire is ment el a pénzük.
Okosba fűtünk
Régen sem kellett palotában élni ahhoz, hogy házunk fűtése a téli időszakban komoly nehézségekkel járjon. Sokunknak ismerősek lehetnek a nagyszülők zsúfolt konyhájában töltött decemberi napok, miközben a fűtetlen hálóban uralkodó csontig hatoló hidegen csak estére illett enyhíteni. Ha pedig arra sem volt lehetőség, hogy ilyenkor teljesen felmelegítsük a szobát, jött a melegvizes palack, a forró tea és a kemencében hevített tégla. Ideálisnak azóta sem neveznénk ezeket a megoldásokat, de működni működtek, és azokat a kis térben, közösen átvészelt téli órákat a világért se cserélnénk el.
Ajándék kávénak ne nézd a fogát!
Szomory Dezső spórolási taktikája valószínűleg a legősibbek egyike. A 20. század első felének sikeres színpadi szerzője híresen viszolygott a költekezéstől, csakis vizet volt hajlandó rendelni magának a kávéházban, arra pedig mindig talált módot, hogy a kávéját valaki más fizesse ki. Szerencsére bőven akadhatott jelentkező, mivel a valamirevaló íróktól akkoriban szinte elvárták a szegénységet, és ezáltal megbocsáthatóbbnak tekintették a zsugoriságot is. Bár nem ajánlanánk senkinek, hogy mostantól így szerezze be a reggeli kapucsínóját, az biztos, hogy valóban azzal takarítjuk meg a legtöbb pénzt, amit meg se veszünk.
Régiből újat
A 21. században a mindennapi életünk része a pazarlás, legyen szó ételről, műanyag csomagolásról vagy éjjel-nappal égő lámpákról. A minket megelőző generációknak viszont minden erőforrásra vigyázniuk kellett, ami sokszor igen megterhelő feladat volt, ám cserébe előcsalta felmenőinkből az ezermestert, és hatására igazán innovatív megoldások születtek. Így lett a zöldborsólevesből főzelék, a szikkadt kalácsból máglyarakás, az újságpapírból portörlő és kósza kupakból gombfoci. Ma, a klímaválság küszöbén talán még érdemesebb az ő példájukat követni: nemcsak, hogy kétszer elgondolkoztak, mielőtt valamit a szemetesbe hajítottak, de szinte mindenbe képesek voltak második vagy akár harmadik, negyedik életet is lehelni.
Kölcsönkenyér visszajár
Ahogy az automatizált világ átformálta a közösség szerepét az életünkben, az osztozkodás fokozatosan kiment a divatból. Egyre kevésbé osztunk meg egymással olyan használati tárgyakat, mint egy létra, egy mérleg vagy egy turmixgép, pedig pár évtizeddel ezelőtt még teljesen normálisnak számított, hogy egy háztömbben csak néhányan rendelkeztek velük, és ez a kevés darab járt kézről kézre. Ha éppen használni akartad, átrohantál érte a szomszédba, akinek ugyanezt kellett tennie, ha szüksége volt valamire, amiből nem volt. És ez nemcsak a pazarlás ellen volt hasznos, de még az emberek közötti kapcsolatokat is erősítette.
