Lemaradó létére miért van mégis óriási potenciál a magyar digitális gazdaságban? Kié a felelősség? És ha válság lesz, mibe kapaszkodhat az e-kereskedelem? Bíró Pál, a Google magyarországi vezére már csak a maga példájából is tudja, hogy a tudásért megéri erőfeszítést tenni.
Digitálisan fejlődő vagy fejlett országnak számítunk? 2017-ben készült egy tanulmány a McKinsey jóvoltából Digitális kihívók címmel. A kifejezés tíz, lényegében kelet-közép-európai országot takar, köztük van Magyarország, Csehország és Szlovákia is. A tanulmány a régióban rejlő lehetőségeket figyeli, hogy mennyire vagyunk digitálisan lemaradva a fejlett európai országoktól. Utóbbiakhoz tartozik a Big Five is, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország és Németország. Vannak még az úgynevezett élenjárók, a Benelux államok, Írország, valamint az északi országok, ők gyakorlatilag a teljes északi régiót lefedik.
Ha az uniós Digitális Gazdaság és Társadalom Indexet (Digital Economy and Society Index, DESI) nézzük, Kelet-Közép-Európában sok ország van lemaradóban. A DESI-ben mi Románia és Szlovákia előtt járunk, a csehek mögött és a lengyelekkel egy szinten. Ugyanakkor elképesztő lehetőségek vannak a régióban, azt gondolom, itthon is. Igaz, egyelőre nem tartozunk az élenjárók közé. Viszont az elmúlt négy évben a kihívók régiójának digitális gazdasága nőtt a leggyorsabb ütemben, 10,9 százalékkal, ami negyvenkétmilliárd eurós plusz forgalmat jelent. Ennek a tíz országnak összeségében negatív a külkereskedelmi mérlege. Ez azért fontos, mert a McKinsey riportja szerint épp az exportnak kellene lennie a digitális kereskedelem hajtóerejének, ha növekedni szeretnénk. Ezzel szemben az export hetven százaléka a régión belül marad.
Érdemes a fejlődési lehetőségeket és a lemaradást szétbontani lakossági, vállalati vagy állami oldalra is? Mindenképp. Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) 2022-es digitális gazdasági-társadalmi indexe szerint uniós szinten Magyarország még mindig sereghajtó, a huszonkettedik. Ez az index különszedi az állami szerepvállalást, a vállalati szektor digitalizációját, valamint azt, hogy az egyéni készségek milyen szinten vannak.
Rettentően el van koptatva a fenegyerek kifejezés, ha séfekről esik szó, de ha valaki, Gareth Ward tényleg az.
Eleve micsoda ötlet London helyett Walesben, a semmi közepén nyitni egy fine dining éttermet, aztán fittyet hányni a műfajhoz kapcsolódó minden trendre, és helyette a főzés örömére, na, és a fantasztikus alapanyagokra koncentrálni. De itt szó sincs hiperlokalitásról! „Ha épp Japánból kell hozatni a legjobb tonhalat, akkor onnan hozatjuk – meséli a csupa szív Gareth, akinek tényleg élete a főzés. – Ha valaha is egyszer unatkozni fogok a konyhában, abban a pillanatban felhagyok az egésszel.” Persze lehetne ez csak egy lózung, de a hatalmas termetű séf tekintete és mindent elsöprő nevetései nem hagynak kétséget afelől, hogy minden szava szívből jön. „Nálam nem lehet beszólni a csapatnak! Ha egy vendég nem megfelelő hangnemet találna használni, szívesen kikísérem az autójához. Volt már ilyen, lesz is még.”
Itt keresd! Ynyshir Restaurant and Rooms Eglwys Fach, Machynlleth, Egyesült Királyság
Na, de ki akar egyáltalán a kimondhatatlan-leírhatatlan Machynlleth városka közelébe jönni? Éppenséggel elég sokan. Egész évre előre tele van az étterem, ha mégis felszabadulna hely, általában percek alatt betelik. Ebben a legnagyobb szerepet talán a szájról szájra terjedő ajánlások hozták, rengeteg a visszajáró vendég is, de azért az sem volt hátrány, amikor idén megválasztották a legnagyobb presztízsű brit étteremkalauzban a szigetország legjobb éttermének.
Elszántság kell azért: ha összejön a foglalás, még a legközelebbi reptérről is több óra vonattal, és persze az árak sem éppen alacsonyak. „Csak a legjobb alapanyagokat vagyok hajlandó használni, azok pedig drágák. És csak heti négy napon vagyunk nyitva, napi mindössze húsz vendéggel, amire huszonnyolc fős személyzet jut. Ebből nem megyek nyugdíjba” – röhög fel menetrendszerűen a negyvenegy éves séf. „Meghívtak Londonba a Világ 50 Legjobb Étterme-gálára főzni, na, az nagyon nem az én világom! Piros sálakban sétált ott a sok nagyokos, kedvem lett volna néhányuknak megmondani, hogy milyen borzalmas élmény volt az éttermükben enni!”
És milyen Gareth éttermében enni? Hát, unalmasnak semmiképp sem mondható, a bejáratnál és a weben is látható mottója szerint ez ugyanis zsírral hajtott és fehérjemegszállott hely. Ahogy érkeznek a harmincegy fogásos menü tételei, az jut eszembe, ilyen érzés lehet egy könyörtelen nehézsúlyú bokszoló ellen a ringben. Egytől egyig kiváló alapanyagok, majd kicsattannak az umamitól, az egyik felér egy jobbegyenessel, de még fel sem ocsúdok, jön rá ballal egy thai hangulatú gyomros és egy japános jobbhorog. Nincs kegyelem, nincs gong. Homár után rákok, rákok után halak, iberico sertés, ropogós bőrű kacsa, walesi bárányoldalas, aztán a kegyelemdöfés: a legendás japán marha, a vagjú, de abból is természetesen a legzsírosabb, A5-ös kategória három felvonásban. A búcsú az első falat, a tökéletes falat a hamburgerből.
Már indulnak is a desszertek, végig megőrizve a humort, játékosságot, de a könyörtelenséget is. Ugye senki sem gondolta, hogy majd itt gyümölcsös-savanykás, üdítő tételek jönnek? Marad a nehéztüzérség! Aztán arra már nem emlékszem, de valahogy megmentett a KO előtt a gong, és – megdöbbentő módon – forgolódás nélkül, kellemesen végigalszom az éjszakát. Talán azért is, mert a sommelier javaslatára – és beszállítójuknak, a Best of Hungarynek hála – főleg a meglepően gazdag magyar borkínálatból válogattam?
Idén nyáron egy hónapig én is a vidéki Nagy-Britanniában kalandoztam a családdal, de hiába ettünk egy csomó csillagos étteremben, pont ezt a merész, már-már pimasz, ugyanakkor izgalmas és egyedi hozzáállást nem találtam meg sajnos sehol. Szinte mindenki a megszokott fine dining kliséket hozta, biztonsági játékot űztek, többnyire középszerűen. Ezért András beszámolója után még jobban sajnálom, hogy nem jutottunk be Gareth Wardhoz.
Infláció ellen kiváló védelem az ingatlanbefektetés – általában és elméletben. De ha brutális árcsúcsról indulunk elapadó finanszírozással, csökkenő bérleti díjakkal, akkor is? Érdemes többször átgondolni, átszámolni.
Semmi akadálya, ha éppen a villamoson ülve akarnád kiszórni az elértéktelenedő kriptódat, vagy csapnál le egy alulértékelt papírra. Mobilbefektetéseket teszteltünk, innovátorok és nagy bankok appjait – valamire mindegyik jó. És igen, akár palládiumot is vehetsz a villamoson.
Sokszor inkább tétlenek maradunk, és csendesen beletörődünk, ha igazságtalanság ér bennünket. A Közélet Iskolája Alapítvány azokat a diákokat várja, akik aktívan tennének a jövőjükért.
