Az ESG-szabályozás – és maga a mozaikszó: environmental, social és governance – lényege az lenne, hogy a vállalatok a működésüket a környezeti és társadalmi szempontok szerint tudatosabban tervezzék meg. Az elvileg egyértelmű kritériumrendszer a vállalat tevékenységének társadalmi és környezeti hatásait hivatott szabályozni, valamint egy olyan iránytű, amivel a befektetők a fenntarthatósági szempontok alapján tudják súlyozni a befektetésre kinézett vállalatokat.


Jól hangzik, de amit látunk, az sokszor ellentmondásos, és legalábbis kérdéseket vet fel. Jó pár olajcég tűnik fel rendre az ESG-rangsorok élén, és magas pontszámot kapnak érdemi hulladék- vagy károsanyag-kibocsátással járó tevékenységet folytató vállalatok is. Hogy lehet a Shell pontszáma magasabb a Tesláénál?


Hozam vs. fenntarthatóság
Az elmúlt pár évben kis túlzással a csapból is az ESG folyt, hasonló buzzword lett, mint az IT 2000-ben, a felhő 2010-ben, a bitcoin 2017-ben vagy az NFT 2020-ban. Az ESG-pontszám azt jelöli, hogy egy vállalat mennyire fenntartható, mennyire tudatos a társadalmi és környezeti hatások és kockázatok terén, és arra ösztönöz, hogy a befektetői tudatosság felülemelkedjen a puszta hozam-kockázat kettősségen. Reagáljon olyan, pénzben nehezebben kifejezhető tényezőkre, mint a társadalmi hasznosság, a környezetvédelem vagy a humánum. Legalábbis elvileg.
Áramlik is évek óta szinte ész nélkül a tőke az ESG-kompatibilis befektetési alapokba, a Bloomberg becslése szerint a globális ESG-befektetések értéke 2025-re meghaladhatja az ötvenbillió dollárt, ami a globálisan kezelt teljes vagyon egyharmada. Ez elvileg jó hír, azt jelentené, hogy a befektetők elköteleződtek a fenntartható befektetések mellett.