Ha mi nem lépünk, akkor más se lép

Zavartan torpanok meg a napfényes iroda ajtajában, amikor a nappaliszerű helyiség túlsó végében meglátom a kanapén elnyúló alak sziluettjét. Telefonál, gyorsan elköszön partnerétől, és széles mosollyal int, jöjjek beljebb. Mögöttem behajtja az ajtót Fernengel Ági, a Közélet Iskolájának igazgatója, majd miután mindketten észreveszik felszaladt szemöldököm, az alapító, Udvarhelyi Tessza a kanapén szabadkozni kezd: a napokban becsípődött a nyaka, az interjú után orvoshoz siet, így, ha nem baj, inkább fekve válaszolna kérdéseimre. Önkéntelenül tör fel belőlem a megkönnyebbült nevetés.

ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyar­országon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.

Ági végzettsége szerint szociológus, a 2015-ös CEU-tüntetések kulcsszervezője volt, kötelességének érezte az alma matere melletti aktív kiállást. A tehetetlenség érzése ösztönözte végül cselekvésre. „A CEU-bezárás hallatán leültünk a társaimmal, és viszonylag hamar megfogalmazódott bennünk, hogy ha mi nem lépünk, akkor más se fog.”


Udvarhelyi Tessza – ahogy fogalmaz ­– politizáló családban nőtt fel. Sokáig hajléktalanokkal foglalkozott, a lakhatás kérdése szívügyévé vált. A 2014-ben általa alapított Közélet Iskolája Alapítvány a hajléktalanokat és lakásszegénységben élőket támogató A Város Mindenkié csoportból nőtte ki magát. Tessza korábban kisebb-nagyobb megszakításokkal összesen hat évig élt az Egyesült Államokban, ott szerezte meg PhD fokozatát. Így adott volt, hogy amerikai példáktól inspirálva a magyar fővárosban is létrehozzon egy mozgalmi oktatással foglalkozó iskolát. „Sosem volt opció, hogy ne jöjjek vissza, Magyarországon akarok élni. De az inspirációgyűjtéshez időnként el kell mennem innen” – teszi hozzá. Ági a tanítványa volt a Közélet Iskolájában, innen jött az együttműködés ötlete is.