Sokszor inkább tétlenek maradunk, és csendesen beletörődünk, ha igazságtalanság ér bennünket. A Közélet Iskolája Alapítvány azokat a diákokat várja, akik aktívan tennének a jövőjükért.
Zavartan torpanok meg a napfényes iroda ajtajában, amikor a nappaliszerű helyiség túlsó végében meglátom a kanapén elnyúló alak sziluettjét. Telefonál, gyorsan elköszön partnerétől, és széles mosollyal int, jöjjek beljebb. Mögöttem behajtja az ajtót Fernengel Ági, a Közélet Iskolájának igazgatója, majd miután mindketten észreveszik felszaladt szemöldököm, az alapító, Udvarhelyi Tessza a kanapén szabadkozni kezd: a napokban becsípődött a nyaka, az interjú után orvoshoz siet, így, ha nem baj, inkább fekve válaszolna kérdéseimre. Önkéntelenül tör fel belőlem a megkönnyebbült nevetés.
ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Ági végzettsége szerint szociológus, a 2015-ös CEU-tüntetések kulcsszervezője volt, kötelességének érezte az alma matere melletti aktív kiállást. A tehetetlenség érzése ösztönözte végül cselekvésre. „A CEU-bezárás hallatán leültünk a társaimmal, és viszonylag hamar megfogalmazódott bennünk, hogy ha mi nem lépünk, akkor más se fog.”
Udvarhelyi Tessza – ahogy fogalmaz – politizáló családban nőtt fel. Sokáig hajléktalanokkal foglalkozott, a lakhatás kérdése szívügyévé vált. A 2014-ben általa alapított Közélet Iskolája Alapítvány a hajléktalanokat és lakásszegénységben élőket támogató A Város Mindenkié csoportból nőtte ki magát. Tessza korábban kisebb-nagyobb megszakításokkal összesen hat évig élt az Egyesült Államokban, ott szerezte meg PhD fokozatát. Így adott volt, hogy amerikai példáktól inspirálva a magyar fővárosban is létrehozzon egy mozgalmi oktatással foglalkozó iskolát. „Sosem volt opció, hogy ne jöjjek vissza, Magyarországon akarok élni. De az inspirációgyűjtéshez időnként el kell mennem innen” – teszi hozzá. Ági a tanítványa volt a Közélet Iskolájában, innen jött az együttműködés ötlete is.
Rettentően el van koptatva a fenegyerek kifejezés, ha séfekről esik szó, de ha valaki, Gareth Ward tényleg az.
Eleve micsoda ötlet London helyett Walesben, a semmi közepén nyitni egy fine dining éttermet, aztán fittyet hányni a műfajhoz kapcsolódó minden trendre, és helyette a főzés örömére, na, és a fantasztikus alapanyagokra koncentrálni. De itt szó sincs hiperlokalitásról! „Ha épp Japánból kell hozatni a legjobb tonhalat, akkor onnan hozatjuk – meséli a csupa szív Gareth, akinek tényleg élete a főzés. – Ha valaha is egyszer unatkozni fogok a konyhában, abban a pillanatban felhagyok az egésszel.” Persze lehetne ez csak egy lózung, de a hatalmas termetű séf tekintete és mindent elsöprő nevetései nem hagynak kétséget afelől, hogy minden szava szívből jön. „Nálam nem lehet beszólni a csapatnak! Ha egy vendég nem megfelelő hangnemet találna használni, szívesen kikísérem az autójához. Volt már ilyen, lesz is még.”
Itt keresd! Ynyshir Restaurant and Rooms Eglwys Fach, Machynlleth, Egyesült Királyság
Na, de ki akar egyáltalán a kimondhatatlan-leírhatatlan Machynlleth városka közelébe jönni? Éppenséggel elég sokan. Egész évre előre tele van az étterem, ha mégis felszabadulna hely, általában percek alatt betelik. Ebben a legnagyobb szerepet talán a szájról szájra terjedő ajánlások hozták, rengeteg a visszajáró vendég is, de azért az sem volt hátrány, amikor idén megválasztották a legnagyobb presztízsű brit étteremkalauzban a szigetország legjobb éttermének.
Elszántság kell azért: ha összejön a foglalás, még a legközelebbi reptérről is több óra vonattal, és persze az árak sem éppen alacsonyak. „Csak a legjobb alapanyagokat vagyok hajlandó használni, azok pedig drágák. És csak heti négy napon vagyunk nyitva, napi mindössze húsz vendéggel, amire huszonnyolc fős személyzet jut. Ebből nem megyek nyugdíjba” – röhög fel menetrendszerűen a negyvenegy éves séf. „Meghívtak Londonba a Világ 50 Legjobb Étterme-gálára főzni, na, az nagyon nem az én világom! Piros sálakban sétált ott a sok nagyokos, kedvem lett volna néhányuknak megmondani, hogy milyen borzalmas élmény volt az éttermükben enni!”
És milyen Gareth éttermében enni? Hát, unalmasnak semmiképp sem mondható, a bejáratnál és a weben is látható mottója szerint ez ugyanis zsírral hajtott és fehérjemegszállott hely. Ahogy érkeznek a harmincegy fogásos menü tételei, az jut eszembe, ilyen érzés lehet egy könyörtelen nehézsúlyú bokszoló ellen a ringben. Egytől egyig kiváló alapanyagok, majd kicsattannak az umamitól, az egyik felér egy jobbegyenessel, de még fel sem ocsúdok, jön rá ballal egy thai hangulatú gyomros és egy japános jobbhorog. Nincs kegyelem, nincs gong. Homár után rákok, rákok után halak, iberico sertés, ropogós bőrű kacsa, walesi bárányoldalas, aztán a kegyelemdöfés: a legendás japán marha, a vagjú, de abból is természetesen a legzsírosabb, A5-ös kategória három felvonásban. A búcsú az első falat, a tökéletes falat a hamburgerből.
Már indulnak is a desszertek, végig megőrizve a humort, játékosságot, de a könyörtelenséget is. Ugye senki sem gondolta, hogy majd itt gyümölcsös-savanykás, üdítő tételek jönnek? Marad a nehéztüzérség! Aztán arra már nem emlékszem, de valahogy megmentett a KO előtt a gong, és – megdöbbentő módon – forgolódás nélkül, kellemesen végigalszom az éjszakát. Talán azért is, mert a sommelier javaslatára – és beszállítójuknak, a Best of Hungarynek hála – főleg a meglepően gazdag magyar borkínálatból válogattam?
Idén nyáron egy hónapig én is a vidéki Nagy-Britanniában kalandoztam a családdal, de hiába ettünk egy csomó csillagos étteremben, pont ezt a merész, már-már pimasz, ugyanakkor izgalmas és egyedi hozzáállást nem találtam meg sajnos sehol. Szinte mindenki a megszokott fine dining kliséket hozta, biztonsági játékot űztek, többnyire középszerűen. Ezért András beszámolója után még jobban sajnálom, hogy nem jutottunk be Gareth Wardhoz.
A családi cégek a rendszerváltás óta számos válságon sikeresen túljutottak, köszönhetően annak, hogy többségük a hosszú távú tervezést, a kollégák és ügyfelek megtartását, valamint a folyamatos fejlesztéseket helyezi a középpontba. Ezt a generációkon átívelő gondolkodásmódot díjazta immár hetedik alkalommal a K&H, amikor átadta a K&H családi vállalatok kiválósági díjat azoknak a hazai cégeknek, akik a családi értékek megőrzése mellett kiemelkedő teljesítményt mutatnak hosszú távú stratégia, innováció, sikeres generációváltás és fenntarthatósági programok megvalósításában.
Ha szeptember, akkor Festetics-palota. És ha Festetics-palota, akkor Forbes Családi Gála, ahol együtt öltöztünk ünneplőbe a legnagyobb családi vállalkozásokkal.
Rekordévet zár az építőipar, hallani az egyik helyen. Válságban van a húzóágazat, mondják egy másikon. Hol az igazság, mit várnak a piac szereplői, és hogyan lehet felkészülni egy olyan időszakra, amikor a válságtényezőkre a határokon belül nincs megoldásunk?
Modernista építészeti örökség, friss dizájnmegoldások, úszómedencével és portaszolgálattal csábító loftlakások találkoznak a maga nemében teljesen egyedi ingatlanban. Még a liftbe is jutott kis kuriózum, ahol – emeletek vagy szobaszámok helyett – hadvezérek neveit olvashatjuk, és azon se csodálkozzunk, ha valaki azt meséli a pesti éjszakában, a Hannibálban lakom, Napóleon és Kutuzov fölött.
