Mint oázis a sivatagban, úgy bújik meg a dunaharaszti ipari park csarnokrengetege mögött Ficsor Árpád biogazdasága. Elöl muraközi lovak legelnek, hátul magyartarka tehenek, és a birtok közepén üvegfalú, faszerkezetes épületben készülnek a keménysajtok – svájci mintára.
Ficsor Árpi nem full racionális üzletember, inkább érzelmi motivációkkal megáldott – legalábbis ezt meséli magáról, miközben frissen gőzölt házi tejet tölt a kávémba. Várható érkezésem előtt öt perccel felhívott, hogy feketén vagy tejjel szeretem-e, és amint megálltam a Paraszt Sajt ízléses épülete előtt, hozta is a kávét. Érett sajtok szaga vesz körül minket, és amíg beszélgetünk, néha pattan egyet a faszerkezet, ahogy tágul az anyag a délutáni napsütésben.
Árpi tizenhat évesen már sertéseket tenyésztett, hat anyakoca és szaporulatuk alkotta a dunaharaszti háztáji gazdaságot. Eredetileg dísznövénykertésznek tanult ugyan, de hamar kiábrándult a szakmából, miután egy gombafertőzés egyetlen nap alatt elpusztította a teljes növénykészletét. Nagyszülei mindenesetre örültek, amikor megjelent náluk a disznókkal – tőlük ugyanis a kommunizmusban elvették a gazdaságukat.
„Azért féltettek is pár évvel a rendszerváltás után” – mondja. Árpi alig múlt tizennyolc, amikor szarvasmarhára váltott. „Mindig a nagy állatok tetszettek igazán, de a lovat körülvevő társasági atmoszféra, a lóversenyek világa nem érdekelt. Nem polgári családból jövök, hanem egyszerűből. Most is vannak lovaim, muraközik.” Végül a tejelő marha mellett döntöttek, miután nagymamája azt mondta, ha már be kell hordani neki a takarmányt, legalább tejet adjon. Így lett magyar tarkájuk.
Rövid távú paranoia és hosszú távú optimizmus. Azt mondják, akik értenek a pénz filozófiájához, ez kell a túléléshez: higgy abban, hogy az esélyek a te oldaladon állnak, de közben folyton légy résen, és vedd észre, mi akadályozhatja meg, hogy a dolgok valóban jól alakuljanak. Nem kell most nagyon paranoiásnak lenni ahhoz, hogy észre vegyünk pár aggasztó jelenséget: rezsiszámlák, bolti […]
Rövid távú paranoia és hosszú távú optimizmus. Azt mondják, akik értenek a pénz filozófiájához, ez kell a túléléshez: higgy abban, hogy az esélyek a te oldaladon állnak, de közben folyton légy résen, és vedd észre, mi akadályozhatja meg, hogy a dolgok valóban jól alakuljanak. Nem kell most nagyon paranoiásnak lenni ahhoz, hogy észre vegyünk pár aggasztó jelenséget: rezsiszámlák, bolti bevásárlások, benzinpara, hitelkamatok, mínuszos befektetések, bezáró üzletek, éttermek, uszodák, színházak, négyszáz pluszos euró, ez nem a nagy nyerések ideje. Nem most fogunk meggazdagodni, már az is óriási eredmény, ha gazdagok tudunk maradni – amúgy békeidőben is ez a sokkal nehezebb mutatvány.
Amikor Galambos Marci hetekkel ezelőtt felvetette, hogy nyomtassunk ki egy kockás lapot a magazin végén, magamban kicsit mosolyogtam. Kisiskolásnak tűnt, csilivili appok vannak már arra a célra, hogy valaki a költéseit, bevételeit tervezze és rendszerezze, meg egyébként is felszisszent a bennem lázadó impulzusvásárló, hadd ne kelljen már striguláznom, mire mennyit költök. Aztán amint elkezdtük alaposan körbejárni a pénzügyeinket érintő – harminc oldalba is nehezen sűríthető – témákat az éppen nyerő állampapíroktól a bizonytalan részvénypiacokon át a nagy fordulat előtt álló lakáspiaci befektetésekig (mert lehetőségek mindig minden környezetben vannak), be kellett látnom, nem hülyeség az a kockás papír.
Már nagyanyáink is tudták, hogy minden ott dől el. Nekik nem volt appjuk, de háztartási naplójuk igen, mint ahogy volt felhevített tégla a lábuk alá a fűtetlen hálószobában, voltak ötleteik, hogy mit, miért ne dobjanak még ki (máglyarakás), volt merszük osztozkodni a szomszédokkal, lépcsőházi léptékekben űzték a sharing economyt. És nem érezték cikinek a számolgatást vagy a spórolást. Persze reméljük, hogy akkora córeszt nem kell átélnünk, mint őseinknek sokszor a múltban, de a szemüvegüket éppen felvehetjük, miért ne lehetne divat a pénzügyi tudatosság?
„Olyan nincs, még a mai környezetben sincs, hogy egy fiatal ne tudjon félretenni öt-, tíz-, tizenötezer forintot havonta” – mondja Farkas András nyugdíjguru a vele készített interjúnkban, és tőlünk függetlenül ő is a kockás füzetről beszél. Évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy hogyan legyen minél többeknek plusz nyugdíja az egyre siralmasabb (átlag 167 ezer, medián 142 ezer!) állami apanázs mellett, és váltig állítja, hogy ehhez sokkal inkább idő, semmint sok pénz kell. Ezért is biztató, hogy tudunk olyan huszonéveseket is mutatni a következő oldalakon, akik már foglalkoznak a pénzzel, tudják, mennyit akarnak keresni, tesznek is érte, hogy ez összejöjjön, és minden bizonnyal ismerik a kamatos kamatot, minden befektetés alapképletét, ami Warren Buffettet is Krőzussá tette.
Nem azért van kilencvenkét éves korára kilencvennégymilliárd dolláros vagyona, mert ne lettek volna nála jobb hozamot elérő befektetők (voltak, vannak többen is), hanem mert az első részvényét tizenegy évesen vette. Volt ideje gyarapítani a vagyonát, és volt idegrendszere megőrizni. Eddig tizennégy recessziót élt át, nem égett ki, nem adta fel, nem pánikolt. Gazdag maradt.
Gróf Balázs kezdetben a magyar képregény fenegyereke volt, ma Pécsről szállít animációs videóklipeket a tengerentúlra. Pedig még nem is járt Amerikában. Védjegyszerű videóit tízmilliók látták.
Állami nyugdíjra nem számítanak, kriptodevizákba alig fektetnének, szívesen vállalkoznának, és legalább nettó 1,1 milliós kezdő fizetést várnak el a külföldön tanuló magyar fiatalok. Azaz egészséges önbizalommal, ambíciókkal, elég józanul és kicsit idealistán készülnek arra, hogy jól éljenek.
Leestek a részvényárak, olcsó papírokkal verhetjük meg az inflációt? Logikus gondolatmenet, kár, hogy több sebből vérzik. Igazán bevállalós, aki ma a kockázatok ismeretében nagy súlyt ad a részvényeknek, a fejőstehénnek használt magyar cégek papírjaival meg különösen érdemes óvatosnak lenni.
Amíg az elmúlt években sorra vetették meg lábukat itthon is a kelet-közép-európai online titánok az Alzától a Mallon át a Rohlikig (Kifli), a magyar e-kereskedelmi forgatagban főképp azok tudnak itthon kitűnni, akik már évtizedeket öltek abba, hogy fogyasztóiknak a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsák. Nagy összeolvadások, patinás számtech áruházak, izgalmas új kihívók. Három Forbes-szerkesztőség, Csehország, Szlovákia és Magyarország csapata együtt dolgozott, először készítettünk listát a legfontosabb webáruházakról. Íme a magyar piac 15 magyar tulajdonú csúcsjátékosa.
