Nem tanult rendezőnek, mégis kora egyik legnagyobb történetmesélője lett. Gárdos Péter a 80-as, 90-es években nemzetközi díjak sorát elnyerő filmekkel szórakoztatta a mozinézőket, amióta pedig nem kap lehetőséget forgatásra, regényeket ír, ami bevallása szerint egyre nagyobb örömöt okoz neki. A Hajnali lázban – először könyvben, aztán a filmvásznon is – holokauszttúlélő szülei szerelméről mesélt, legutóbb a kortársai által lesajnált zseni, Semmelweis Ignác
rövid boldogságát írta meg.
„Gyerekek, tudomásul kell vennünk, hogy a szocializmus még száz évig is itt marad velünk!” – szólalt meg Mészáros Márta filmrendező a 80-as évek közepén a lakásán tartott füstös házibulin, ahová Moszkva akkori botrányhősét, az ellenzéki költő-zenész Vlagyimir Viszockijt hívta meg gitározni a filmes-értelmiségi társaság. „Ha jól emlékszem, 85-86 tájékán jártunk, de még akkor sem lehetett egy csöppet sem érezni, hogy pár évvel később elsöpri a rendszert a történelem. Azt persze hagyjuk, hogy mi jött utána” – meséli nevetve Gárdos Péter, és Mészáros Márta hanglejtését utánozva idézi a szakmai körökben legendássá vált mondatot.
Viszockij-zenét csak az interjú után vettem elő otthon, és nem is a szocializmusról kezdtünk beszélgetni Péterrel a pasaréti kávéházban, hanem a jelen magyar filmiparáról, amikor előkerült ez a sztori. Azt mondja, amolyan felszabadult szomorúság lett úrrá aznap este a társaságon. „Úgy voltunk vele, hogy ez a mi korunk, és kész. Az ember élt Rákosi alatt is, Kádár alatt is, és most is él. És elképesztő sebességgel is történhetnek változások, úgyhogy reménykedem. Az utóbbi években nyolc forgatókönyvet írtam, és mind megfeneklett a különböző kuratóriumi döntéseknél, de türelemmel várom a pillanatot, amikor megint terem nekem zöld fű.”
Semmelweis Ignác rövid boldogságából is film lett volna eredetileg, most mégis regény formájában jelenik meg Péter tollából, miután Geszti Péterrel közös beadványukat két évvel ezelőtt elkaszálta a Nemzeti Filmintézet. Első körben még meg is szavaztak nekik pénzt a forgatókönyvre, aztán pár héttel később megköszönték, és mégsem kérték a draftot, mondván, más koncepciót képzelnek el. Hamarosan pedig „egy befolyásos potentát” (Lajos Tamás operatőr-producer, az átalakított SZFE új kuratóriumi tagja – a szerk.) is benyújtotta filmtervét, most megy is a forgatás.
Gróf Balázs kezdetben a magyar képregény fenegyereke volt, ma Pécsről szállít animációs videóklipeket a tengerentúlra. Pedig még nem is járt Amerikában. Védjegyszerű videóit tízmilliók látták.
Írni kéne Gróf Balázsról! – jön rám a felismerés Darabolós Pingvin-pólóban henyélve. Vicsorgó csőrrel fogja véres recéjű láncfűrészét, talpa előtt levágott kéz hever. A negyvenhat éves pécsi képregényrajzoló egyik ikonikus figurája. A Pesti Est ezredfordulós hőskorában, aminek lapjain Balázs is beizzította karrierjét, még nem tudtam eladni otthon, hogy a gyilkolászó pingvin vagy a körúti létezést gúnyoló Butapest sorozat harsány, erőszakos rajzai és néha vállaltan alpári, testi humora mögött stílus lapul. És a 2000-es évek hamisítatlanul underground korszelleme. Ahogy ezt gépelem, már attól Neo és Yonderboi szól a fejemben.
„Délután háromtól hívj, utána vagyok képben, általában hajnalig dolgozom” – írja Balázs telefonunk előtt. Nem csak azért, mert most már menő amerikai előadóknak rendez animációs videóklipeket. Már az egyetemi évek alatt berendezkedett erre az életvitelre, ami persze kapóra is jön, ha tengerentúlról jön hívás. Rövid nyári diákmunkáktól eltekintve egész életében rajzolással keresett pénzt. Szürke irodában vagy sürgő-forgó stúdióban legfeljebb látogatóban járt, mindig otthonról dolgozott. Rob Zombie-nak és az ő aktuális zenéjét promotáló Nuclear Blast kiadónak is.
A négy évtizede aktív shock rock legendával 2020 óta működik együtt, már négy különböző animációs projekten dolgozott vele, ebből kettő videóklip volt. Balázs szerencsésnek tartja magát, korhatáros őrültségeire, közéleti, popkulturális fricskáira zömében áment mondanak az előadók. „Kilencvenkilenc százaléka tetszett neki annak, amit kitaláltam. Rob Zombie az a bátor művész, aki nemhogy nem problémázik egy hatalmas péniszét lóbáló ördög miatt, hanem maga kér ilyet” – mondja Balázs a legutóbbi videóról, a beszédes című Shake Your Ass – Smoke Your Grassről. „Azt hittem, ha bent hagyjuk, korhatárossá teszi a Youtube a videót. Nem tette.” Az énekes ismert B filmes horrorrendező is, Balázst el is hívta legújabb filmje, a The Munsters egyik jelenetéhez háttér-animációt gyártani, ez volt az első munkája nagyjátékfilmben.
Rájuk írtam, fél napon belül jött a válasz Balázs rajz-vizuálisnevelés szakon tanult, közben a helyi Esti Pécsbe (a későbbi Pécsi Estbe) szállította képregényeit kéthetente. 2000-ben kezdett a Pesti Estben, nem sokkal később le is szerződött velük, már a korabeli viszonyok közt is korrekt pénzre. Főleg úgy, hogy itthon igen ritka a havi fizetés képregényrajzolásért.
2002-ben készült el az első klipes projekt a szigetvári Persona Non Grata artpunkbandával, azt még baráti alapon rakta össze. Balázs emiatt vette meg első számítógépét, a videó lett végül a diplomamunkája. Következő éveit még mindig a képregények, karikatúrák tették ki, nem feltétlenül a klipek. Igaz, már akkor Heaven Street Seven-, Magashegyi Underground- meg Blind Myself-dalokat klipesített. Utóbbitól a Lost in Time (a refrénben nagyot éneklő Téglás Zolival) a hazai rajzfilmes videóklipek megkerülhetetlen gyöngyszeme orrtúró rockerekkel, megmurdelt Metallicával, no, meg lélekszívó Michael Jacksonnal.
Rob Zombie – Shake Your Ass – Smoke Your Grass
Testament – Children of the Next Level
„2003 körül betoppantam valamelyik műszaki üzletbe. Minden lapostévén a Heaven Street Seven-klip ment, a Dél-Amerika. Tippre jó demóanyagnak gondolhatták a színskála teszteléséhez.” Ahhoz képest, hogy a videó a Viván is rotálva ment, csupán olyan féltucat felkérés jött a 2010-es évek közepéig. Idő és akarat kérdése volt, hogy ez megváltozzon. És Magyarországról is ki kellett kacsintani.
Balázs régi rajongója az Obituarynek, már az 1992-es koncerten is ott tombolt a Petőfi Csarnokban. Amikor egy hosszabb szünet után 2003-ban újra összeállt a death metal banda, Balázsnak több se kellett, írt a rajongói mailcímre, mennyire örül. Megdöbbent, hogy a fiókot tényleg John Tardy énekes kezeli, ő válaszol saját kezűleg. „Hiszed vagy sem, mindenféle hátsó szándék nélkül dobtam át nekik 2008-ban a Blind Myself-klipet. Fél napon belül jött a válasz, hogy az Obituarynek mennyiért csinálnék hasonlót. Mondtam egy árat, de rögtön alábbhagyott a lelkesedésük.” Évekkel később, mikor épp új lemezzel készültek, megint rájuk írt, és akkor már meg tudtak egyezni. Lett is belőle klip, mindjárt kettő.
Így kezdett Balázs 2015-ben külföldi előadókkal foglalkozni, a fókusz pedig végképp az animációra ugrott. A klientúra főleg metálbandákból áll (Testament, Red Fang), de ironikus utalásokkal teli vizualitása utat talált a rapben (Powerflo, Herzog), a synthwave-ben (Shuttle) és a világzenében is (L. Shankar). Még a Star Trek legendás Kirk kapitánya, az időnként dalra fakadó William Shatner bluesalbumához is rajzolt klipet. Nem kifejezetten slágerlistás műfajok ezek, pár milliós nézettség világszinten is komoly eredmény. Márpedig a Gróf Balázs-videók összesen épp a húszmilliós nagyságrendet lépik túl a Youtube-on.
Balázs imád egyedül dolgozni. Szerinte ma a rajzfilmgyártás nem feltétlenül csapatmunka, sőt ez ad neki teret az improvizáláshoz. Konkrét gázsik helyett inkább kifejti, hogy a minőségi munka nyilván idő- és pénzigényes. Nála egy projekt a felkéréstől a premierig másfél hónaptól akár fél évig eltarthat. Közben, aki a Spotify korában klipgyártásra adja a fejét (és pénzét), egyre gyakoribb, hogy inkább koncertfelvétellel vagy szöveges videóval pipálja ki a feladatot. „Van kivétel, de a többség a maga mércéjén törekszik minél olcsóbb megoldásra.”
Emlékszik, mekkorát dobbant a szíve, mikor pár éve megkereste a világ egyik legismertebb gitárosának kiadója. Végül kimaradt abból a projektből, a menedzsment idő hiányában nem 2D animációra, hanem egy pár nap alatt összedobható bábklipre szavazott. Viszont a zenész később interjúban jegyezte meg, hogy a többklipes projektre szánt pénz kábé „a nullához konvergált”. Hogy kiről van szó? Nos, általában cilindert és napszemüveget hord.
Ha szeptember, akkor Festetics-palota. És ha Festetics-palota, akkor Forbes Családi Gála, ahol együtt öltöztünk ünneplőbe a legnagyobb családi vállalkozásokkal.
Hogyan lesz három koktélból tisztességes nyugdíj? Miért legyünk optimisták a reccsenősebb időkben (is)? Mire jó egy kockás füzet, és mi köze van a nyugdíjcélú öngondoskodásnak a vegánsághoz? Farkas András nyugdíjguruval a kisnyugdíjasok pokoli nehézségeiről és az időmilliomos fiatalok esélyeiről beszélgettünk. Meg egy egyszerű, mindent vivő alapképletről.
Egy éppen mélyre zuhanó részvény? Ingatlan, mert az legalább megfogható? Vagy a jó öreg állampapír? Mibe érdemes menekíteni a pénzünket, ha van? Ács Gábor három elemzésben veszi végig a lehetőségeket és a buktatókat is, mert ami elsőre logikusnak tűnik, nem biztos, hogy másodszorra is az. Jó ilyenkor egy olyan embert meghallgatni, aki már pár válságot pénzügyi újságíróként végigélt és […]
Rövid nyári pihenővel újra beindult az eseményszezon, egy hónap kihagyás után ismét veletek lőttük éterbe az új magazint. Az őszindító Kilövés így vagy úgy, de családi és generációs kérdéseket járt körbe mindhárom beszélgetésünkön.
Leestek a részvényárak, olcsó papírokkal verhetjük meg az inflációt? Logikus gondolatmenet, kár, hogy több sebből vérzik. Igazán bevállalós, aki ma a kockázatok ismeretében nagy súlyt ad a részvényeknek, a fejőstehénnek használt magyar cégek papírjaival meg különösen érdemes óvatosnak lenni.
Rekordévet zár az építőipar, hallani az egyik helyen. Válságban van a húzóágazat, mondják egy másikon. Hol az igazság, mit várnak a piac szereplői, és hogyan lehet felkészülni egy olyan időszakra, amikor a válságtényezőkre a határokon belül nincs megoldásunk?
