Heves gesztikuláció, pimasz grimaszok és egy szállóigévé vált ellenfélhergelés: „Ma nem!”, vagyis kábé, hogy „apukám, te ma itt biztos nem fogsz nekem gólt lőni”. Aki látott téged védeni a vízben, erre biztosan emlékszik. A szárazföldön is hamar elszakad a cérna?
Fiatalon elég hirtelen haragú voltam, aztán huszonöt évesen apa lettem, majd bekerültem a felnőtt válogatottba, és húztam egy nagyon éles vonalat. Rájöttem, hogy nem engedhetek meg bármit magamnak, és a szárazföldön ehhez azóta is tartom magam. A vízben azonban, ha ciki, ha nem, máshogy nem ment, ha jól akartam védeni, teljesen el kellett engednem magamat. Ott nem volt kontroll. De a vízből kimászva tettem azért, hogy másként működjek. Volt is ebből konfliktusom, de beletettem a munkát.

A 2021-es tokiói olimpia után visszavonultál, vállalkozó lettél. Hogy élsz?
Szolnokon élek a családommal, és van két cégem, a bőr- és felületfertőtlenítőket gyártó Immunetec Proof és a sportszereket gyártó és forgalmazó Alvic Sport, mindkettőt én vezetem. De végre több időt tölthetek a feleségemmel, és például el tudom kísérni a fiamat horgászni. Az apósomnak köszönhetően már profi, ő tanítgat engem. Voltunk télen is a mínuszokban, azt soha többet, lefagyott a kezem.

2021-ben az Immunetec árbevétele negyven, a profitja hatvan százalékkal esett vissza. Mi történt?
Pont akkor indultunk, 2020-ban, amikor a koronavírus-járvány kitört. A pánik eltűnt, felváltotta egyfajta nemtörődömség, kezd háttérbe szorulni az egymásra figyelés. Ez ilyen: egyszer fent, egyszer lent. Hiszek a termékeinkben, nyilván azért gyártjuk őket. A sportban is hasonlóan működtem, volt egy távoli cél, a vébérany vagy az olimpiai érem, de a győzelemhez rengeteg meccset le kellett játszani, közben jöttek a buktatók. Cégvezetőként is vannak kitűzött céljaim, néha homályosabbak, de nem veszítem el a fókuszt, napról napra haladok előre. Meg nehéz úgy céget vezetni, hogy minden fázisba bele akarok szólni.

Kontrollmániás vagy?
Inkább csak tanulási fázisban vagyok. Most lett vége az első olyan évnek, amikor főállásban cégvezető vagyok. Nincsenek edzések, rám szakadt az idő, felszabadult napi öt órám. Az elején iszonyatosan örültem, mindent elvállaltam. Aztán eltelt szűk egy év, és beláttam, szelektálni kell. Eddig ösztönből döntöttem, már megfontoltabb vagyok. És ebben szeretnék még fejlődni.