Már nem a kacsamájjal kell villantani, hanem a burgonyával

Azt mondtad, nem akarsz előrébb kerülni a celeblistánkon. Miért nem?
Ha azon múlik, hogy többet hülyüljek Tiktok-videókban, akkor valóban nem. Nekem erre nincs időm, meg kell különböztetnem, hogy kirakatember vagy üzletember akarok lenni, és inkább leszek sikeres az utóbbiban. Mint kétkezi munkás is jelen akarok lenni az éttermemben. Ha ennek az az ára, hogy csak tizenhatodik vagyok egy ilyen listán, akkor legyen.


Azért elég sokat szerepelsz a bulvársajtóban.
Kell az exhibicionizmus, a behúzó erő valamilyen szinten, és az embereket még mindig az érdekli jobban, hogy milyen az életem. A személyes tartalmat keresik. Tizedannyian lájkolnák a hagymás ételt, amivel épp kísérleteztem, mielőtt megjöttél. De az utóbbi időben jóval több szakmai tartalmat teszek a közönség elé, a magánéletem háttérbe szorult. Nyilván egy esküvőt, gyerekszületést nem lehet eltitkolni, az viszont már nem fér bele, hogy csak minden tizedik posztom szóljon a szakmámról. Próbálom tudatosan csak az üzleti, profi dolgokra használni a csatornáim.


Mit gondolsz magáról a celebséfségről?
Már alapból a celeb szónak nincs túl jó visszhangja Magyarországon. Angolul máshogy cseng az ember fülében, a celebrity chef egészen más képet idéz fel – teljesen jól működő profilt, valós üzleti modellt. Talán Gordon Ramsay a legjobb példa. Ő meg tudott maradni annak a három Michelin-csillagos séfnek, akiről egyből az jut eszedbe, hogy szakmailag kiváló, de emellett szórakoztató is. Ráadásul a celebséfek indították be a gasztronómiai forradalmat is. Mert a revolúció nem annak köszönhető, hogy egyre jobban főzünk, hanem annak, hogy a közönség egyre többet találkozik velünk, és látja, hogy ez mennyire menő. Ez teremt keresletet és ezáltal fejlődést. Ehhez kellenek a kulcsfontosságú emberek, akik ki mernek állni a reflektorfénybe, de megmaradnak szakembernek is.