Hozzánk nem küldik a gyerekeket, hanem legtöbbször „szabad akaratukból” jelentkeznek a szülők, ha megrekedtek a gyerek problémájával – mondják a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központban.
„Egy buddhista kurzuson voltam, amikor korábbi, alagsori helyünket elöntötte a víz. Zokogtam a lámának, hogy miért történik ez velünk? Mikor megkérdezte, hogy miért nyitottam meg ezt a helyet, azt válaszoltam: mert ez volt az álmom. Ha ez volt az álmod, akkor építsd fel újra! A láma mondata azóta velem van” – meséli Tóth Zsuzsa gyógypedagógus-családterapeuta, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ szakmai vezetője és alapítója.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Furcsa, álomszerű érzés olyan intézményben járni, amit általában gyerekzsivaj, néhol kutyaugatás, de mindenképpen sok-sok ember aktív jelenlétének zaja tölt be. Beszélgetésünk idején viszont épp „szundít a labda, meg a síp”, kéthetes nyári szünetét éli a Bari, ahogy az ide járók és az itt dolgozók becézik.
Tóth Zsuzsa korán elhatározta, hogy gyerekekkel akar foglalkozni.
Zsuzsa és huszonhárom kollégája – pszichológusok, gyógytornászok, logopédusok, terapeuták – holisztikus szemlélettel tekintenek a hozzájuk fordulók problémáira. A gyerekeket négy területen, a mozgás, a beszéd, a viselkedés és a tanulás nehézségeiben segítik, sohasem elszigetelten. „Alapkoncepciónk szerint egy gyerek nagyon összetett valaki, komplexitásának kezeléséhez pedig komplex tudásra van szükség. A nálunk dolgozók összeadják tudományukat. Teamben dolgozunk, ötletelünk, beszéljük meg az eseteket.” Néha egy egyszerűbb gond megoldásában is jól jön ez a közösség. Egy beszédproblémát például okozhat izomtónus-szabályozási nehézség az arcban, amihez a logopédusén kívül a mozgásterapeuta tudása is kell.
A magyar Forbes indulásakor eldöntötte, hogy a magazinnál szeretne dolgozni, így levelet írt Galambos Márton főszerkesztőnek. Azóta bérelt helye van Budavári Dóra nevének az impresszumban. Meg a Balaton környékén is.
„Nem a tanninja, az íze vagy a tartalma az, amibe beleszerettem. A borok mögötti személyiségek és történetek ragadtak meg” – meséli Budavári Dóri, a Forbes PR-szerkesztője, amikor a bor iránti rajongásának kezdetéről kérdezem. Ez a szenvedély és a legnagyobb magyar tó iránti szeretete tette a Balaton-felvidék megkerülhetetlen figurájává, ahol ma már a maga szőlőjét műveli.A gyerekkori nyarakat Csopakon töltötte, mostanra pedig ezer szállal kötődik a térséghez, Balaton-felvidéki présháza és otthona vált állandó nyári bázisává. Jelenleg az 1 Bor 1 Vers projekten dolgozik a Forbes mellett aktívan, amiben feltörekvő magyar költők, írók és borászatok összekapcsolásával borospalackokon népszerűsíti a kortárs irodalmat. Rengeteget tett a térség népszerűsítéséért. Csak párat említve a Dóri nevéhez fűződő sok Balaton környéki projekt közül: évekig szervezte a Paloznaki Jazzpikniket, volt a We Love Balaton online magazin főszerkesztője, együttműködött több pincészettel, ő szervezi a Gasztrohegy tematikus hétvégéit badacsonyi vendéglátóhelyekkel összefogva, podcastot készít, illetve a Balaton Camino társalapítójaként már háromszor körbejárta a tavat.
Szívesen vár mindenkit borkóstolásra. Csak szóljunk előtte telefonon.
Dóri kommunikáció és nemzetközi kommunikáció szakon végzett az egyetemen, megjárta a legnevesebb hazai reklámügynökségeket, végül az újságírásnál kötött ki. 2013-ban, egy rövid berlini kitérő előtt jött vele szembe a magyar Forbes magazin megjelenésének híre, gyorsan jelezte Galambos Márton főszerkesztőnek, hogy a lapnál szeretne dolgozni. Azóta minden számban ott a neve: először mint újságíró csatlakozott, készített címlapinterjút Axente Vanessa magyar modellel is, később pozíciót váltott, és a magazin PR-anyagainak szerkesztője lett. Dóri viseli gondját a lapban és a Forbes.hu-n megjelenő fizetett tartalmaknak (többfajta jelölést használunk, bekerülésük hátterét a magazin 7. oldalán magyarázzuk el bővebben). Ide tartoznak a hagyományos PR-cikkek, de a videós tartalmak vagy a mikroszájtok is. Kapcsolatban van a megrendelőkkel, fotósokból és újságírókból álló stábjával ötletel, menedzsel, szerkeszt, ír. „Az írás is, a szervezés is közel áll hozzám, de míg előbbi jóval elmélyültebb, időigényesebb folyamat, utóbbi állandó készenlétet és pörgést igényel. Nem titkolt célom megtalálni az egyensúlyt a kettő között. A szózsonglőrködés teljesen kikapcsol, de hiányozna a nyüzsgés.”
A világ legkisebb borboltja Jó ideje kétlaki életet él a főváros és a Szent György-hegy között, kikapcsolják a kert körüli teendők. Hosszan sorolja, hogy a magaságyások létrehozásától az ültetésen át a gazolásig minden kerti munkát szívesen csinál. Egyszer befőz, aztán aszal, máskor tésztát gyúr. „Ha megunom, és elfáraszt a kétkezi munka, visszatérek Budapestre, ahol mindig iszonyú luxusnak tűnik leülni egy kávézóba vagy megrendelni otthonra a vacsorát. Aztán ezt is megunom, és sietek vissza a Balatonhoz, hogy begyújtsam a kályhát.”
Ottani konyhájának polcrendszerén, vagy ahogy ő hívja, „a világ legkisebb borboltjában” csakis Szent György-hegyi borokat találunk. Nem klisé, a Borbolt a völgyben nevű popup üzletecskébe szó szerint az utcáról is beeshetünk, a mi beszélgetésünket is megszakítják a véletlenszerűen betoppanó vásárlók. Nemcsak árul, maga is belefolyik a borkészítésbe – Homoky Dorka borásszal közös földjük van a hegyen, Dóri a szőlőműveléssel, Dorka a borok készítésével foglalkozik. „Hiába a mi munkánk gyümölcse a megszülető termék – mondja –, irányítani csupán a készítés egyes részeit tudjuk. A bor igazi erejét a természet zabolátlansága adja. A teljes rituáléban a folyamat kézzelfoghatósága okozza a legnagyobb örömet, és persze az, amikor jó társaságban bontunk ki egy palackot.”
Mosolyogva teszi hozzá, hogy szívesen vár mindenkit borkóstolásra. Csak szóljunk előtte telefonon. Szőlőművelés közben nem biztos, hogy meghallja a váratlanul érkező vásárlókat.
Londonban élek, évi kétszáz napot utazom a világban. Mikor hazatérek, utunk balatongyöröki családi nyaralónkba vezet, várnak a család és a gyerekkori barátok. Ha igazi feltöltődésre vágyunk, mindig elmegyünk a Szent György-hegyre. Teljesen megértem Budavári Dórit, mágikus ez a környezet. Valamelyik teraszon üldögélve feleségemmel, helyi fehér bor mellett egy remek vacsora után, pár óra alatt kipihenem a világ körüli utazások fáradtságát. Itt Toszkána csak második lehet! A Szent György-hegyről általában elugrunk Kisapátiba, a helyi pékségbe a világ legjobb kenyeréért, majd Nemesgulácsra forrásvízért. Barátaimmal sűrűn biciklizünk is, néha beugrunk egyikükhöz, ő olyan szerencsés, hogy a Szent György-hegyen van háza, lélegzetelállító kilátással!
Újra vadul ráugrottak a magyar kisbefektetők a zuhanó OTP-részvényre. Az elmúlt huszonöt évben kis türelemmel mindig nagyot nyert, aki ezt tette. Most milyenek az esélyek?
A mindennapok pörgésének hatása gyakran olyan tünetekben mutatkozik meg, mint a krónikus fáradtság, kimerültség, ingerlékenység – holott ezek lehetnek „csupán” hiánytünetek is. Jelezhetik a szervezetünk számára létfontosságú magnéziumpótlás sürgősségét, különösen, ha a mentális és közérzetbeli tünetek mellett heves szívdobogást, izomgörcsöket, remegést, vérnyomás-ingadozást is tapasztalunk.
Bélflóránk jelentős mennyiségi és minőségi változáson megy át, mire elérjük a felnőttkort.De pontosan mi is az a bélflóra, hogyan kerül az emésztőrendszerünkbe, és miért olyan nagy jelentőségű fertőzésveszély esetén?
„Az adat az új olaj!” – halljuk egyre gyakrabban… S valóban, mai világunkban ez a legnagyobb érték. A nagy multinacionális cégek, mint a Google, a Facebook üzleti modelljüket részben arra alapozzák, hogy az általuk jogszerűen megszerzett adatokból üzleti célra használható adatbázist építenek.
