A koronavírus-járvány előtt, 2014 és 2020 között a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, azaz a NEAK összesen harmincmilliárd forintot költött a kórházi műtétek eposzivá duzzadó várólistájának csökkentésére. Az átláthatóság és a gyorsaság reményében 2019-ben új szabályokat vezettek be az egészségügyi intézményekben: szétválasztották a várólistát és az úgynevezett előjegyzési listát. Utóbbira azok kerülnek, akiket saját kérésükre vagy állapotukra hivatkozva nem operálnak meg a lehető legkorábbi időpontban. Esetenként negyvenezer forintos büntetéssel kapott hibalistát a szolgáltató, ha többször, orvosi indoklás vagy betegnyilatkozat nélkül soroltak valakit későbbi időpontra, és a NEAK az ellátást sem fizette ki.

Az alapkezelő számításai szerint a páciensek hatvannégy százalékánál – főként a nőgyógyászati, mandula-, szürkehályog-, csípő- és térdprotézisműtétekre várók esetében – hozhatott volna jelentős megkönnyebbülést a lista átalakítása. Ha nem is járt volna a kórházi ellátások strukurális problémáiban gyökeres változással, az eddigi várólisták negyedének büntethetősége ugrásszerűen javíthatta volna a számokat.
Javíthatta volna, ha a koronavírus nem ír új világrendet.

Vársz
Nemhogy maradt a status quo, de az időközben kialakuló, a magyar egészségügyi ellátást sorscsapásként érő pandémiás helyzet a covidtesztek eredményén kívül mindent negatív irányba tolt. A kapacitásban keletkező fojtó szűkület miatt a halasztható műtétek és a nem életkritikus ellátások várakozási ideje hetekről hónapokra, hónapokról évekre nőtt, ugyanakkor az ellátásért sorban állók száma is növekedett. A járványtól, a kórházi megfertőződéstől és a túlterhelt osztályoktól félő – és emiatt távol is maradó – páciensek tömege ezt ugyan halványan ellensúlyozta az első hullám alatt, de a várakozási időket megnyújtó hatásokat hosszú távon nem egyenlíthette ki.

2020 februárjában még harmincezren, júniusban már csak alig tizenhatezren vártak műtétre, de 2021 végére újra megduplázódott a műtétre várók száma, a leghosszabb várakozási időnél pedig döbbenetes, a korábbinak akár kilencszeresére növekvő adatokat mutatott a NEAK adatbázisa. Csípőprotézis-műtétre hat és fél évet, térdprotézisre már nyolcat is várhattak a legszerencsétlenebb betegek. Az átlagos várakozási idő csípőprotéziseknél 324 napról 528 napra, a sérvműtéteknél 125 napról 418-ra növekedett 2020. május és 2022. január között, 2022 júniusában pedig már ötvenhatezren vártak műtétre.

Két lényegi válaszuk volt erre az állami egészségügy irányítóinak. Először várólista-csökkentési programot indítottak, hét hónapos időtávban tizenkétmilliárd forintot áldozva az államkasszából arra, hogy többletfinanszírozást juttassanak a műtéteket felpörgető egészségügyi szolgáltatóknak. A másik megoldás ennél jóval egyszerűbb volt: besöpörték a szőnyeg alá a problémákat. 2022 februárjában, a választási kampány véghajrája előtt eltűntek a NEAK részletes, politikailag egyre vállalhatatlanabb várólistaadatai. A legrövidebb és leghosszabb várakozási időt törölték, az adatbázisból már csak a visszamenőleges, elmúlt hat hónapos adatokat (átlagos és medián várakozási időt) lehet látni.

A várakozás árát a páciensek egészségük, életminőségük romlásával fizetik meg. Az Országos Gerincgyógyászati Központ felmérése alapján a gerincműtétre váró 1400 beteg nagy többsége jelentősen megszenvedhette a halogatást, hiszen a járványhelyzet alatt például a fizioterápiához sem fértek hozzá – így csak fájdalomcsillapítókhoz fordulhattak, és reménykedhettek, hogy mielőbb sorra kerülnek.

Fizetsz
Az ellátás problémáira a magánszektor adott – meglehetősen dráguló – választ. Az állami kórházak leterheltsége, valamint a minőség és az elégedettség fontossága is egyre inkább a magánkórházak felé tereli a pácienseket, már azokat, akik képesek az iramot tartani a minden máshoz hasonlóan inflálódó árképzéssel. A korábban tizenöt–húszezer forintos szakorvosi vizit a járvány után inkább huszonöt–harmincezerbe kerül, a koronavírus előtt nagyjából másfél milliós csípőprotézis-műtét a kétmillió forint fölötti kezelések csoportjába tartozik.

Az árak feltornászásának ellenére úgy tűnik, fizetőképes kereslet is akad. Az EY kutatása szerint a magyarok kétharmada vesz igénybe egészségügyi magánellátást, és ez a kereslet már nemcsak a járóbeteg-forgalom növekedésében érhető tetten, hanem a fekvőbeteg-ellátásban, a komplexebb műtéteknél is jelentkezik. Egyre több műtétet végeznek magánban, és egyre több a magánkórház is. A Doktor24 tavaly ősszel nyitott multiklinikát, a Budai Egészségközpont 2023-ban ad át új épületet. A kereslet annyira nő, hogy egyes magánklinikák már jelentős – de az állami ellátásénál azért jóval rövidebb – várakozási idővel működnek. A piacvezetői pozícióra hajtó Doktor24 budapesti multiklinikájának nyitása előtt például vagy száz beteg várt másfél millió forintos csípőprotézis-műtétre.

A magánkórházak 2021-es mutatói hatékonyságban és eredményességben is javultak. A Heal Partners kutatása szerint a piaci szereplők medián árbevétele 2020 óta egy év alatt harmincöt százalékkal nőtt, és javult az EBITDA-fedezet (a cégek pénztermelő képessége) is. Ez azt mutatja, hogy az ellátási volumenek emelkedése mellett az árazás felkapaszkodásának is meghatározó szerepe volt a bevételnövekedésnél, vagyis nemcsak több embert láttak el (kezeltek és műtöttek), hanem drágábban, és nagyobb profitrátával is tették.

A legszerencsésebb persze az lenne, ha rövidülnének az állami ellátás várólistái, és még szélesebb körben lennének elérhetők a magánszolgáltatások. Erre megoldás lehetne, ha a NEAK legalább a kiugróan hosszú várakozási idejű műtéteknél – például a térd- és csípőprotéziseknél – becsatornázná a magánklinikákat is. A privát intézmények ugyanis a megemelt közfinanszírozás láttán már minden bizonnyal szívesen lehajolnának az áraiktól ugyan elmaradó, de a többletszolgáltatásokért kért díjakkal már tárgyalásképes összegekért.
Amíg ez nem valósul meg, addig a várakozási idővel diszkontálva számolgathatjuk egészségünk jelenértékét.