Ha nagyon bezuhan az OTP-részvény, megveszem, és beleülök. Igazán faék egyszerűségű módszer, a szakértők fogják is a fejüket, ha valaki ennyi alapján dönt egy részvénybefektetésről. De akárhogy is nézzük, az elmúlt huszonöt évben működött. Most a piac újra tálcán kínálja a lehetőséget, a legnagyobb magyar papír árfolyama a háború kitörése óta lazán lefeleződött, a magyar kisbefektetők pedig amióta meglátták a tízezres szintet, hosszú tömött sorokban hordják is újra bele a pénzüket.
Háziasszonyszakasznak azt a periódust hívják a részvénypiacon, amikor az árak már régóta emelkednek, újabb és újabb csúcsok jönnek, de ezt már a fundamentumok nem támasztják alá, érik a fordulat. Az okos profik ilyenkor inkább kiszállnak, de a tömegek ekkor kapnak kedvet a vásárláshoz abban a hitben, hogy az árak az égig nőnek. Amikor a tőzsdét a szájára veszi a város, a taxisofőrtől a pékig mindenki erről beszél.
Láttunk már ilyet a magyar piacon is (például 1997-ben), meg hosszasan lehet sorolni a példákat egyéb irracionális kisbefektetői reakciókra is, de az OTP-részvénynél rendszerint épp fordított felállás van: az okos intézmények öntik a zuhanó papírokat, menekülnek, átcsoportosítanak, vagy akár shortolnak is, a remegő kezűnek csúfolt kisbefektetők pedig pár év alatt nagyot kaszálnak. Nagyban láttuk ezt 2008-ban, aztán volt egy kisebb hullám a banki különadó miatt 2011-ben, meg jöttek kisebbek később is, de a tanulság mindig ugyanaz volt: ez a cég kiválóan teljesít, ha javulnak a körülmények, vaskos nyerőt lehet vele elérni.
