Goji, chia, kesu? Egy fityiszt!

A superfood az egyik legújabb felkapott gasztronómiai kifejezés, és jellemzően olyan nem mindennapi, import- és egzotikus alapanyagokat sorolnak ide, mint a gojibogyó, az avokádó, a tengeri moszat vagy a lazac. Ehhez képest te a Magyar superfood című könyvedben a legismertebb itthon termő zöldségeket, gyümölcsöket, gabonaféléket, magvakat és állati eredetű nyersanyagokat vonultatod fel. Jól látom, hogy lényegében meghekkelted ezt a jelenséget?
Szakmán belül egyszer meg is kaptam a kritikát érte. Mert amikor megjelent a könyv, már sokan követtek az Instán, és szinte kikérték maguknak, hogy hogyan állhatok bele ebbe a divathullámba, hogyan írok superfoodos könyvet – én, aki addig olyan hitelesnek tűntem. De aztán amint belelapozott valaki, rájött, hogy ez egy fityisz. (Nevet.) Teljesen egyszerű magyar alapanyagokról szól.


Csak azért adtam neki ezt a címet, mert elsősorban azoknak szántam, akik ismerik a superfood fogalmat, és keresik is ezeket az élelmiszereket. Mert sokan azt hiszik, hogy olyanok, mint az étrendkiegészítők. A rohanó életmódban pedig, amikor az embernek nincs ideje egészségesen élni, könnyű megoldás lehet, hogy gyorsan vesznek valamelyikből. Pont nekik akartam megmutatni, hogy van egészséges hazai alternatíva.


Ezeket a hagyományos, itthon megtermő zöldségeket nem nevezte senki korábban szuper­élelmiszereknek?
Valójában semmi szakmai alapja nincs a superfood kifejezésnek, a dietetikusok nem is használják tudományos kontextusban. A Felelős Gasztrohős Alapítványnak van egy térképe, amin megmutatják az importált egzotikus szuper­élelmiszerek magyar alternatíváit. Miután az egészséges táplálkozásnak az a lényege, hogy minél színesebben, változatosabban együnk, kis túlzással szinte mindent elnevezhetnénk szuperélelmiszernek. Persze ha azt mondom, hogy a sima magyar főzőtök is szuperélelmiszer, hiszen értékes, egészségvédő hatású fitovegyületeket tartalmaz, az elég furán hangzik, de igen, ezt tettem. Minden jó minőségű, profán alapanyagot piedesztálra emeltem.