Az IBUSZ annak az 1902-ben alapított vállalatnak a jogutódja, melyet a Magyar Királyi Államvasutak hivatalos menetjegyirodájaként hoztak létre. Neve 1926-tól Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Rt., röviden IBUSZ lett.
Az IBUSZ márkanév védjegye mindig is a megbízhatóság és a minőségi utaztatás volt. A magyar tulajdonban lévő cég alaptőkéje 1,5 milliárd forint, az idei évre elfogadott 1.55 milliárd forintos összeggel a legnagyobb vagyoni biztosítással és országos hálózattal rendelkező utazási iroda hazánkban.
Az elmúlt 2 év pandémiás időszaka tovább növelte és még jobban felértékelte helyzetét a piacon. A márkanév magas szolgáltatásaival és szakképzett munkatársaival egyértelműen a biztonságot jelenti az utazni vágyóknak. Az IBUSZ legnagyobb előnye a komplex szolgáltatások nyújtása versenyképes árakon, amely a repülőjegy- és szállásfoglalástól kezdődően az utasbiztosításon, valutaváltáson át a helyszíni szolgáltatásnyújtásig terjed (például autóbérlés, programszervezés, belépőjegyek).
Idén júniustól októberig heti 21, utasbarát menetrenddel és magyar személyzettel üzemelő charter járatot terveznek a mediterrán térség legkedveltebb üdülőterületeire, ahol több mint 300 szállásajánlatot kínálnak az apartmanoktól a luxushotelekig. Görögországba a már ismert szigetek és üdülőterületek mellett újdonságként Lefkada szigetére is szerveznek utakat. Emellett a török riviéra és Spanyolország üdülőterületeire is bőséges a kínálat.
Mintha múlt hónapban lett volna, hogy a nappalimban, a plafont bámulva merengtem Orbán Viktor harmadik kétharmadán. Pedig iszonyú mozgalmas, váratlan eseményekkel teli cikluson vagyunk túl, és ritka kiélezett választás jön. Ha van bármi bizonyosság a most tényleg téttel bíró választásban, az az, hogy kiborítóbb és ocsmányabb kampány előzi meg, mint valaha. Ugyan a Forbes nem politizál, de ránk is hatással van a közélet őrülete. Tizenhárom személyes stratégia, hogy az utolsó hónapban is megőrizzük lelki békénket.
Kis Judit
Nagyjából egy hónapja nincs tévénk, persze nem mintha ez az internet korában sokat elvenne az infóáradatból, de valamennyit mégis. A tartalomfogyasztásom a kampányban néhány hírportálra korlátozódik, amúgy meg éljenek a streamingszolgáltatók és a reklámmentes Youtube. Remélem, a covid is enyhül a következő hetekben, úgyhogy baráti és családi találkozókkal, kirándulásokkal tervezek töltődni. Jó is lesz, van akinek még nálam van a tavaly októberi szülinapi ajándéka.
Vaszkó Iván
Futok. Ha lehet, se zene, se podcast. Néha már az aktivitásmérő appot sem indítom el, jobb, ha inkább otthon marad a mobil.
Knittel Martin
„Some men just want to watch the world burn.” – Batman
Fekete Emese
Nem tervezek radikális dolgokat, de még jobban kell tartanom a ritmust, már ami a heti futásokat, nyújtásokat, tekeréseket illeti (biciklire gondolok). Meg persze a távolságot kommentelőktől, szakadatlan hírözöntől és buborékon belüli vagy kívüli parttalan vitáktól. Egy óra hírfogyasztás a napi limit, kizárólag válogatott szájtokon – ez alól csak a Forbes.hu hírügyeleti heteiben jár felmentés. Olyankor gondolatban napi egy szál cigarettát is elszívok.
Gólya Ági
Az én módszerem nagyon egyszerű: alámerülök. Amúgy is érdekel a politika, ami ilyenkor a legjobb és a legrosszabb arcát is meg tudja mutatni. Talán túlzás azt mondani, hogy jó látni a demokráciát működésben, úgyhogy inkább azt mondom, jó látni, ahogy próbálkozik. Ettől a bennem élő hírfüggőnek januártól áprilisig biztosan óránként jut anyag. Annak, aki nem élvezi ennyire ezt a kegyetlen játékot, azt tanácsolom, hogy ne frissítse tízpercenként a hírfolyamát, de naponta egyszer nézze át, mi történt, és próbálja meg megérteni, hogy miért. Négy év múlva már lehet, hogy rákap az ízére.
G. Tóth Ilda
Nincs annál jobb érzés, mint hétköznap reggel hétkor szembe menni a városba befelé jövő forgalommal, hogy aztán a Szentendre környéki hegyekben lenyomjak egy öt-hat kilométeres, gyors túrát munka előtt. Erdőben lenni majdnem olyan, mint nem olvasni híreket – legalábbis ideig-óráig. A hazai közállapotokat feledtetni persze ez kevés, ahhoz minimum egy éjszakai szarvasbőgés kellene (de az utoljára ősszel volt), vagy este egy brutális skandináv krimi. Ha könyv, akkor az legyen Jo Nesbo szerzeménye, ha film, akkor legutóbb a Netflix dán sorozata, A gesztenyeember bizonyult ideálisnak a célra.
Váradi Ibolya
Csokit zabálok.
Topolay Gábor
Minden reggel kis jóga, hírügyeletben kicsit több, segít lelazulni, még mielőtt kiborulnék a napi hírfolyamon. Ha mégis sikerül felhúznom magam, akkor inkább eltemetkezem a focis statisztikákban, a Metallicában, elmegyek úszni, és szuggerálom magamnak: így szép ez az ország.
Bánáti Anna
Nem vagyok az a kiakadós fajta, a pulzusom csak akkor megy hatvan fölé, ha sportolok. Nincs ez másképp a kampányidőszakban sem, úgyhogy azt csinálom, amit ilyenkor mindig: elolvasom, ami érdekel, utána megvonom a vállam, és főzök egy teát.
Zsiborás Gergő
Ez mindig nagyon izgalmas időszak, szóval békével, de kíváncsisággal telve figyelem és próbálom értelmezni az eseményeket.
Galambos Márton
Már tinédzserként is imádtam a kampányokat, sokáig alig vártam, hogy induljon, és minden rezdülést, mozzanatot és nyakkendőszínt kielemeztem. Az utóbbi években csökkent a lelkesedésem, de azért időnként fel tud lángolni. Szóval, biztos lesz része, amit az elkeserítő kormányzati propagandagépezet ellenére is élvezni fogok. Ha menekülni akarok valami elől, és nem foglal le egy könyv, akkor az amerikai standuperek az utolsó mentsváram, mostanában Louis C. K., azaz a magyar felmenőkkel rendelkező Székely Lajos.
Galavits Patrik
Kiábrándító a közéletünk és főleg a közbeszédünk, de nem akarom megúszni a politikát. Inkább igyekszem nem arra a valóban undorító zajra figyelni, ami minden oldalról gyakorlatilag ugyanúgy jön. Szerencsére még mindig vannak érdekes elemzések, amik felülemelkednek a mindennapos sárdobáláson, és segítenek tisztábban látni. Én főleg a Partizánon, a Válasz Online-on, a 444 Magyar Jetijében, a Direkt36-on és az Átlátszón keresem őket.
Melis Dóra
Nagyon egyszerű, a híreket és a politikusokat pelenkára cserélem. A kampánynál jobban izgat, hogy életben tartsak egy jövőbeli, de még csak újszülött szavazót.
Az egyhelyben állás a hanyatlás kezdete – vallják a Tiszacash Zrt.-nél –, és nem is állnak egyhelyben, újabb és újabb területeken kínálnak mást, többet, jobbat. Érdemes velük tartani az új utakon, mert eddig mindig megtalálták a kiemelkedően teljesítő befektetési lehetőségeket.
Jó nézni őket, ahogy az interjú előtt az ifjabb Attila türelmesen megmutatja az idősebb Attilának, hogyan csatlakozhat majd másnap a telefonjáról egy Zoom-beszélgetéshez. Végighallgatják egymást, mindig hozzá tudnak tenni a másik mondanivalójához, nem vitatkoznak, csak más szempontból szólnak a kérdéshez. Teljes a harmónia apa és fia között úgy is, hogy különböző területeken lettek sikeresek. Chikán Attilának, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere is volt, lényegében a Rajk Szakkollégium a legidősebb gyermeke, (második) fia viszont mindig is a vállalati szférában tevékenykedett, és a budapesti tőzsdén tavaly a legnagyobb áremelkedést produkáló, alternatív energiákra fókuszáló Alteót vezeti. Interjú ifjúkori lázadásról, idealista miniszterségről, a kihagyott gazdasági lehetőségek évtizedeiről és Chikán nagyapás könyvekről.
Egyszerre lát a néző intim színházat és színes-szagos filmet a Centrál Színházban. A Network című előadás a média embertelen, pokoli hatalmával sokkol, és azzal, hogy huszonhárom évvel a rendszerváltás után egyre több a megválaszolatlan kérdés. De legalább a nézőtéren üvölthetjük, hogy „kurva dühös vagyok, és ezt nem tűröm tovább”.
