„A hírműsor legelső szabálya, hogy nem kerülünk bele” – oktatja ki a tévécsatorna vezetője (Fehér Tibor) a veterán hírolvasó Howard Beale-t (Alföldi Róbert), miután utóbbi a híradóban jelentette be, hogy élő adásban fogja főbe lőni magát. Huszonöt év szolgálat után ugyanis elbocsátották az alacsony mutatók miatt. Reakciója azonban annyira megdobja a műsor nézettségét, hogy a bevételcentrikus médiakopók úgy döntenek, képernyőn tartják az idegösszeomlás szélére került bemondót.

Puskás Tamás rendezésének alapanyaga Sidney Lumet Network című 1976-os filmje, amely elsőként szólt a média manipulatív hatalmáról egy fiktív tévétársaságnál, a UBS-nél játszódó sztori alapján. Annak idején a film tíz Oscar-jelölésből négyet meg is kapott. A kultikus mozi disztópiája mostanra valóság lett, így a „korunk hibáit ostorozó modern próféta” ma is csak azt tudja a közönség arcába üvölteni, hogy világunk a vesztébe rohan. Bár akkoriban a televízió képezte a média hatalmát – ezen a színdarab sem változtat –, a jelenség igaz az internetre, a közösségi médiára, sőt minden cégre, amelyik életünk alkonyán kiköp bennünket, miután aktív éveinket neki áldoztuk.

A díszlet egy berendezett tévéstúdió, képernyőkkel, hatalmas kivetítővel, némán visszaszámláló órákkal, fel-alá rohangáló operatőrökkel. A sminkes az utolsó hat másodpercben még igazít egyet, a híradós gyorsan iszik még egy korty vizet. A monoton dobzene után szinte felüdülés az ordító, villogó főcím – Puskás Dávid zenéje segít, hogy a néző adrenalinszintje már az első percben az egekben legyen, ha nem lenne elég, hogy Alföldi egyszerre öt példányban jelenik meg.

A bevételcentrikus médiakopók: Cserna Antal és Fehér Tibor

A feszültség végig megmarad, és éppen ez a cél, a színház közönségének éreznie kell, hogy a tévében – vagy ma már inkább a médiában – egyetlen dologért folyik a harc, a fogyasztó figyelméért, a bevételért. Mert „a biznisz nem az erkölcsről szól, a biznisz a bizniszről szól”. A régi híradósok még a közösség szolgálatára esküdtek fel, az újaknak csak egy istenük van, a profit.

„Nagyon vonzó világot látunk, a részévé akarunk válni, de szép lassan ráébredünk, hogy élhetetlen és embertelen – magyarázza Puskás Tamás. – Látszólag a svájci órák pontosságával működik, ehhez képest kiderül, hogy életre alkalmatlan, és az alapvető igényeinket sem elégíti ki. Hiányzik belőle a közösség szolgálata, a közös érdek, az egymásra figyelő szeretet, csak az önzés diktál, és mi ismét kénytelenek vagyunk beérni a szebb jövő ígéretével. Szíven üt az ellentmondás, hogy attraktív világunk valójában működésképtelen. A hatalom a hiszékenységünkre épít, miközben a tehetetlenség, a kirekesztettség érzete fojtogató dühöt szül bennünk. A darab a szunnyadó demokratát akarja felpiszkálni bennünk, végső soron az önzés bűnéről és a szeretet szükségességéről beszél.”