Chikánattilaság

Kérdezett: G. Tóth Ilda és Ács Gábor / Írta: G. Tóth Ilda
Fotók: Krasznai Zoltán, Orbital strangers

Mit gondolnak, melyikük sikeresebb? Egyáltalán, miben méri a sikert egy közgazdászprofesszor, és miben egy cégvezető?
Chikán Attila (Ch. A.): Sosem rivalizáltunk, nem lehet összehasonlítani a kettőnk teljesítményét, ahogyan egy vízipólósét és egy súlylökőét sem. Attila nem próbált oktatni, én meg nem próbáltam vállalatot vezetni.


De ő legalább a gyakorlatban alkalmazza, amit az édesapja mindig tanított.
Ch. A.: Igen, és ez nagyon jó érzés. (Nevet.) A siker kritériuma az én pályámon egyrészt a tudományos tevékenység, amit én gyakorlatközelben végzek, másrészt, mivel mindig elsősorban pedagógusnak tartottam magam, leginkább abban mérem a sikert, hogy nagyjából kilencszáz hallgatóm volt eddig a Rajk Szakkollégiumban, akiknek a társadalmi teljesítményére összességében és szinte egyenként is büszke lehetek. És az is nagy dolog, hogy mennyi Nobel-díjast láttunk vendégül a kollégiumban, vagy hogy a szakkollégiumi rendszer – jórészt a mi mintánkat követve – mára a felsőoktatás egészére kiterjed. Sok ilyen apró dolog teszi ki az egészet.
Ifj. Chikán Attila (ifj. Ch. A.): Mindenki azt mondja, hogy nekem könnyű dolgom van, mert ott van mutatónak a részvényárfolyam. De szerintem az inkább eredmény, okozat. A siker e mögött van, és például abban látszik, hogy a csapatommal jó stratégiát, finanszírozást tudunk előállítani, vagy hogy lojális és értéket teremteni akaró emberek dolgoznak itt.
Amúgy pedig nekem legalább annyira belső dolog ez, mint külső. Attól gondolhatom sikereresnek magam, hogy a bennem levő potenciál jó részét kiaknázom. Hagyok az asztalon dolgokat, de nem sokat. És ez inkább belső érzés, mintsem objektíven bizonyítható siker. Arról van szó, hogy amikor kellett, bátor voltam, amikor nem, akkor óvatos.