Hány telefonhívással érné el a miniszterelnököt? Fontos (teoretikus) kérdés, amikor valakinek a befolyására vagyunk kíváncsiak. Orbán Anita esetében azonban a kérdés inkább így hangzik: hány telefonhívással érné el Kelet-Közép-Európa és a kontinens nagyhatalmainak miniszterelnökeit?
„Bő egy évvel ezelőttig egyáltalán nem voltam látható itthon” – ismeri el a Vodafone pesti székházának felső emeletén a dunai kilátással szemben ülve. Orbán Anita akkor került fel a legbefolyásosabb magyar nők Forbes-listájára, amikor kinevezték a Vodafone Magyarország vállalati kapcsolati vezérigazgató-helyettesének, és belépett az igazgatótanácsba. Akkor vált itthon is láthatóvá. Pedig az ő befolyása messze nem a pozíciójából ered.
Történelem és diplomácia
Második generációs értelmiségi Berettyóújfaluról. 1992-ben, 18 évesen a Corvinus Egyetemre beiratkozva inkább tudta, mi nem akar lenni, mint azt, hogy mi akar. Közgazdászdiplomájával egy évet sem húzott le a Matávnál, már fel is vették a massachusettsi Tufts University mesterképzésére, történelem szakra. „A Matávnál akkor olyan volt a munkakultúra, hogy reggelente a kollégák azzal vágtak fel, melyikük dolgozott tovább előző este. Rögtön arra gondoltam, hogy én sok gyereket szeretnék, így ebbe a versenybe biztosan nem fogok tudni beszállni.” A kiköltözést mégis későbbi férje kezdeményezte, aki az Egyesült Államokban készült MBA-képzést végezni – és akivel valóban három gyermekük született, bár később elváltak.
Anita aztán a gyerekek miatt mozdult el az akadémiai pálya felé. Olyan foglalkozást keresett, amit otthonról is végezhetett, a lehető legkevesebb lelkiismeret-furdalással a gyerekeivel és a munkájával szemben is. Így aztán folytatta tanulmányait a Tufts nemzetközi diplomáciái iskolájában, a Fletcherben – ez az USA legrégebbi nemzetközi ügyekre fókuszáló egyetemi képzése –, majd a doktori minősítést is megszerezte, közben tanársegédként dolgozott. Az oktatást nagyon szerette.
A történelem és a diplomácia érdekelte, azon belül is az, hogy 1990 után az orosz vállalatok európai terjeszkedését üzleti célok motiválták-e, vagy inkább külpolitikai érdekek. Az viszont már véletlen volt, hogy hipotézisét az energetika terepén tudta bebizonyítani, így abba is mélyen bele kellett tanulnia. Tanulmánya hiánypótló lett, kéziratára lecsapott a neves Praeger kiadó, és 2008-ban megjelentette Power, Energy, and the New Russian Imperialism címmel. Anita több előadást is tartott az USA-ban a megjelenés utáni roadshow-n, és a könyv ma is 90 dollár körüli áron kapható például az Amazonon.
Ez már az ingázás időszaka volt, négy év amerikai létet öt év oda-vissza repkedés követett. Az európai jelenlét már a doktori alatt is fontossá vált, hiszen sorra járta a környező országokat, hogy interjúkat készítsen prominens diplomáciai és energiaipari szereplőkkel. Közben a Heti Válasz külügyi rovatának szerkesztője, később állandó publicistája lett.
„Nem, nem! – hevesen tiltakozik, amikor azt kérdezem, gondolkodik-e még a politikai pályán. – Kezdetben azt hittem, jó lenne megpróbálni, de rájöttem, hogy nem vagyok politikus alkat.” Orbán Anita 2010-ben a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz jelöltje volt akkori lakóhelyén, a XI. kerületben, a 16-os egyéni választókerületben, de még mielőtt hivatalosan jelöltté válhatott volna, visszalépett.
A kormányzati feladatkör viszont nem állt tőle távol, és még 2010-ben – Martonyi János minisztersége idején – beleállt a Külügyminisztérium egy addig nem is létező beosztásba. A 2006-os, majd a 2009-es földgázválság nyomán egyre fontosabbá vált az európai országoknak, hogy biztosítsák gázforrásaikat, illetve a fenntarthatóság és a klímavédelem is mind relevánsabb szempontok lettek. Mint az energiabiztonsággal foglalkozó felelős utazó nagykövet, Anita a nulláról épített portfóliót – 2015-ös távozása óta még ketten töltötték be ezt a pozíciót –, és otthon író egyetemi emberből egyszerre bilaterális és multilaterális nemzetközi tárgyalások partnerévé vált.
„Extrovertált vagyok” – mondja széles mosollyal, de elbizonytalanodik, amikor arról kérdezem, milyen ő, amikor tárgyal. „Mindig a kapcsolatépítésben hittem, szövetségeket építettem. Maga a folyamat érdekel, hogy ha lehet, ismerkedjünk a tárgyalás előtt. Így majdnem mindig kiderül, hogy vannak metszetek, közös perspektívák. Hogy milyen értéket tudok adni, miközben kérek is cserébe.” Stratégiája azóta is az, hogy próbálja az általa képviselt ügyében érdekeltek közül a lehető legtöbbet elérni és meggyőzni.
Orbán Anitáról azt mondják, a nemzetközi színtéren igencsak látható diplomata volt. Állandóan utazott, mozgásban volt – a családi egyensúlyt pedig rendszeres, home office-ban töltött napokkal próbálta helyreállítani. „A lányom nemrég azt mondta, nem volt hiányérzete, mindig ott voltam, amikor szüksége volt rám. Úgy gondolom, szeretném azt hinni, hogy rendben voltam anyának.”
