Az idén 30 éve privatizált, az egykori Kontavill alapjain felnőtt Legrand Magyarország nemcsak az állami vállalatból egy nemzetközi vállalatcsoportba történő integrációt végezte el sikeresen, de egyenrangú partnere is lett a többi leányvállalatnak, sőt új utakat is mutatott. Az elmúlt évek elképesztő növekedési üteme őket igazolta, a sikerekben pedig az is szerepet játszott, hogy ha kellett, erősségeik mellett gyengeségeiket is fel tudták vállalni.
A világ folyamatosan változik, hol lassabban, hol gyorsabban. Ha csak az elmúlt három évtizedet nézzük Magyarországon, akkor három olyan mindent felforgató helyzetre is emlékezhetünk, amely alapvetően írta át az üzleti környezetet, és teljesen új kihívások elé állította a cégeket: rendszerváltás, 2008-as gazdasági válság, covidjárvány.
Ha egy vállalat mindháromból megerősödve tudott, vagy éppen tud kijönni, akkor érdemes odafigyelni arra, mit és hogyan is csinálnak. A Legrand vállalatcsoport részeként működő egykori Kontavill pontosan ilyen. Károlyi László, a Legrand Magyarország vezérigazgatója pedig az utolsó két nehéz időszakban már vezetőként tevékenykedett a cégben.
Mintha múlt hónapban lett volna, hogy a nappalimban, a plafont bámulva merengtem Orbán Viktor harmadik kétharmadán. Pedig iszonyú mozgalmas, váratlan eseményekkel teli cikluson vagyunk túl, és ritka kiélezett választás jön. Ha van bármi bizonyosság a most tényleg téttel bíró választásban, az az, hogy kiborítóbb és ocsmányabb kampány előzi meg, mint valaha. Ugyan a Forbes nem politizál, de ránk is hatással van a közélet őrülete. Tizenhárom személyes stratégia, hogy az utolsó hónapban is megőrizzük lelki békénket.
Kis Judit
Nagyjából egy hónapja nincs tévénk, persze nem mintha ez az internet korában sokat elvenne az infóáradatból, de valamennyit mégis. A tartalomfogyasztásom a kampányban néhány hírportálra korlátozódik, amúgy meg éljenek a streamingszolgáltatók és a reklámmentes Youtube. Remélem, a covid is enyhül a következő hetekben, úgyhogy baráti és családi találkozókkal, kirándulásokkal tervezek töltődni. Jó is lesz, van akinek még nálam van a tavaly októberi szülinapi ajándéka.
Vaszkó Iván
Futok. Ha lehet, se zene, se podcast. Néha már az aktivitásmérő appot sem indítom el, jobb, ha inkább otthon marad a mobil.
Knittel Martin
„Some men just want to watch the world burn.” – Batman
Fekete Emese
Nem tervezek radikális dolgokat, de még jobban kell tartanom a ritmust, már ami a heti futásokat, nyújtásokat, tekeréseket illeti (biciklire gondolok). Meg persze a távolságot kommentelőktől, szakadatlan hírözöntől és buborékon belüli vagy kívüli parttalan vitáktól. Egy óra hírfogyasztás a napi limit, kizárólag válogatott szájtokon – ez alól csak a Forbes.hu hírügyeleti heteiben jár felmentés. Olyankor gondolatban napi egy szál cigarettát is elszívok.
Gólya Ági
Az én módszerem nagyon egyszerű: alámerülök. Amúgy is érdekel a politika, ami ilyenkor a legjobb és a legrosszabb arcát is meg tudja mutatni. Talán túlzás azt mondani, hogy jó látni a demokráciát működésben, úgyhogy inkább azt mondom, jó látni, ahogy próbálkozik. Ettől a bennem élő hírfüggőnek januártól áprilisig biztosan óránként jut anyag. Annak, aki nem élvezi ennyire ezt a kegyetlen játékot, azt tanácsolom, hogy ne frissítse tízpercenként a hírfolyamát, de naponta egyszer nézze át, mi történt, és próbálja meg megérteni, hogy miért. Négy év múlva már lehet, hogy rákap az ízére.
G. Tóth Ilda
Nincs annál jobb érzés, mint hétköznap reggel hétkor szembe menni a városba befelé jövő forgalommal, hogy aztán a Szentendre környéki hegyekben lenyomjak egy öt-hat kilométeres, gyors túrát munka előtt. Erdőben lenni majdnem olyan, mint nem olvasni híreket – legalábbis ideig-óráig. A hazai közállapotokat feledtetni persze ez kevés, ahhoz minimum egy éjszakai szarvasbőgés kellene (de az utoljára ősszel volt), vagy este egy brutális skandináv krimi. Ha könyv, akkor az legyen Jo Nesbo szerzeménye, ha film, akkor legutóbb a Netflix dán sorozata, A gesztenyeember bizonyult ideálisnak a célra.
Váradi Ibolya
Csokit zabálok.
Topolay Gábor
Minden reggel kis jóga, hírügyeletben kicsit több, segít lelazulni, még mielőtt kiborulnék a napi hírfolyamon. Ha mégis sikerül felhúznom magam, akkor inkább eltemetkezem a focis statisztikákban, a Metallicában, elmegyek úszni, és szuggerálom magamnak: így szép ez az ország.
Bánáti Anna
Nem vagyok az a kiakadós fajta, a pulzusom csak akkor megy hatvan fölé, ha sportolok. Nincs ez másképp a kampányidőszakban sem, úgyhogy azt csinálom, amit ilyenkor mindig: elolvasom, ami érdekel, utána megvonom a vállam, és főzök egy teát.
Zsiborás Gergő
Ez mindig nagyon izgalmas időszak, szóval békével, de kíváncsisággal telve figyelem és próbálom értelmezni az eseményeket.
Galambos Márton
Már tinédzserként is imádtam a kampányokat, sokáig alig vártam, hogy induljon, és minden rezdülést, mozzanatot és nyakkendőszínt kielemeztem. Az utóbbi években csökkent a lelkesedésem, de azért időnként fel tud lángolni. Szóval, biztos lesz része, amit az elkeserítő kormányzati propagandagépezet ellenére is élvezni fogok. Ha menekülni akarok valami elől, és nem foglal le egy könyv, akkor az amerikai standuperek az utolsó mentsváram, mostanában Louis C. K., azaz a magyar felmenőkkel rendelkező Székely Lajos.
Galavits Patrik
Kiábrándító a közéletünk és főleg a közbeszédünk, de nem akarom megúszni a politikát. Inkább igyekszem nem arra a valóban undorító zajra figyelni, ami minden oldalról gyakorlatilag ugyanúgy jön. Szerencsére még mindig vannak érdekes elemzések, amik felülemelkednek a mindennapos sárdobáláson, és segítenek tisztábban látni. Én főleg a Partizánon, a Válasz Online-on, a 444 Magyar Jetijében, a Direkt36-on és az Átlátszón keresem őket.
Melis Dóra
Nagyon egyszerű, a híreket és a politikusokat pelenkára cserélem. A kampánynál jobban izgat, hogy életben tartsak egy jövőbeli, de még csak újszülött szavazót.
Már az is szokatlan modellnek indult, hogy egy magától is lendületesen terjeszkedő magánegészségügyi csoport összeállt egy hazai biztosítóval, és közös céget alapítva felvásárlásokba kezdett, de még egyedibb lett a felállás, amióta az Union mögött megjelent a magyar állam. Állami pénzből (is) épül az első országos magánegészségügyi hálózat? Hogy élhet együtt az állami és a magánegészségügy? Hány akvizíció lesz még? Páros interjú Almássy Gabriellával, az Union Biztosító elnök-vezérigazgatójával és Lancz Róberttel, a Doktor24 Medicina vezérigazgatójával.
Egyszerre lát a néző intim színházat és színes-szagos filmet a Centrál Színházban. A Network című előadás a média embertelen, pokoli hatalmával sokkol, és azzal, hogy huszonhárom évvel a rendszerváltás után egyre több a megválaszolatlan kérdés. De legalább a nézőtéren üvölthetjük, hogy „kurva dühös vagyok, és ezt nem tűröm tovább”.
Visszaszámlálás. Ez a szó sokszor jutott eszünkbe a lista összeállításakor, hiszen az április 3-ai országgyűlési választások minden kategóriában átrendezhetik az erőviszonyokat. Mégis, fontos pillanatkép ez a mostani arról, hogy mi ma a befolyás Magyarországon. Nem indulhattunk ki kizárólag olyan konkrétumokból, mint a pozíció és az árbevétel, mindig a kulisszák mögé kellett néznünk, hogy összerendezzük és sorrendbe rakjuk azt a tudásból, kapcsolatokból, momentumból, politikából és pénzből álló egyveleget, amit befolyásnak nevezünk.
Bemutattuk a hazai Forbes jubileumi, 100. számát, és benne a most először összeállított, új listánkat, a 100 selfmade magyart. A rangsornak komoly visszhangja volt, sokan meglepődtek, mennyi saját jogon elért sikersztori van az országban.
