Az idén 30 éve privatizált, az egykori Kontavill alapjain felnőtt Legrand Magyarország nemcsak az állami vállalatból egy nemzetközi vállalatcsoportba történő integrációt végezte el sikeresen, de egyenrangú partnere is lett a többi leányvállalatnak, sőt új utakat is mutatott. Az elmúlt évek elképesztő növekedési üteme őket igazolta, a sikerekben pedig az is szerepet játszott, hogy ha kellett, erősségeik mellett gyengeségeiket is fel tudták vállalni.
A világ folyamatosan változik, hol lassabban, hol gyorsabban. Ha csak az elmúlt három évtizedet nézzük Magyarországon, akkor három olyan mindent felforgató helyzetre is emlékezhetünk, amely alapvetően írta át az üzleti környezetet, és teljesen új kihívások elé állította a cégeket: rendszerváltás, 2008-as gazdasági válság, covidjárvány.
Ha egy vállalat mindháromból megerősödve tudott, vagy éppen tud kijönni, akkor érdemes odafigyelni arra, mit és hogyan is csinálnak. A Legrand vállalatcsoport részeként működő egykori Kontavill pontosan ilyen. Károlyi László, a Legrand Magyarország vezérigazgatója pedig az utolsó két nehéz időszakban már vezetőként tevékenykedett a cégben.
A Dunakanyar nem csak a sűrű börzsönyi hegyek miatt a túrázók zarándokhelye, sokan járnak Mosonyi Annamária családias hangulatú műhelyébe is. A Mauna bakancsaiban Erőss Zsolt is mászott.
Mauna név úgy lett, hogy böktem a térképen – mondja Mosonyi Annamária, vagy ahogyan mindenki szólítja: Panni. Nem volt tehát különösebben tudatos a választás, amikor új nevet keresett bakancsmárkájának. „De Hawaii azért máig bakancslistás” – teszi hozzá ártatlan arccal, mi viszont szóvicchéják lévén lecsapunk a zsákmányra, és röhögve nézünk egymásra fotós kollégámmal, Sebestyén Lacival.
Nagymaros egyik csendes kis utcájában járunk, a Duna-parttól távolabb, inkább már az erdő közelében. Az időnként a Mount Everestet is megjáró bakancsok itt, egy barátságos téglaház műhelyeiben készülnek. Bent meglepően nagy, zöldre festett régi gépek, hidraulikus szabászgép, talpalógép, csiszológép, elnyűhetetlen varrógépek, javításra váró és új lábbelik. Az egyik falon régi naptár, rajta egy kedves sor és egy aláírás: Erőss Zsolt.
Sokat simogatjuk a bakancsokat. Ez nem mindig gazdaságos. De legalább ott van az ember mögötte.
Panni a Könnyűipari Műszaki Főiskolán végzett, gyártmányfejlesztő üzemmérnök. Kifejezetten zavarta, hogy mindenhol csak ronda női cipőket talál. „Ha bementél egy boltba, minden sorban ugyanaz a szovjet exportból visszamaradt cipő volt.” Így meg is volt a mesterterv: csinál szépeket, méghozzá manufakturális körülmények között.
A rendszerváltás után először egy üzlettárssal, Kliment Lászlóval dolgozott, később egy kereskedővel társult, a női cipők után a férficipők felé vette az irányt, Gödön, majd Pesten dolgozott, de végül visszatért a szülőföldjére, és egyre inkább a túrázás került a középpontba. „Nagymaros abszolút inspirál, ezért is jöttem vissza a városból. Én a természetet szeretem. Hiányzott a hegy, a Duna. Rájöttem, hogy olyan lábbelit szeretnék csinálni, ami mindig hozza ezt az érzést, az utazást, a kint létet.”
Már az első bakancsok sem sikerülhettek rosszul, erre utal egyebek mellett az is, hogy a legjobb magyar hegymászók közül többen is az ő bakancsukat hordták valamelyik ismert márka helyett, például ők szponzorálták a 2001-es Millenniumi Mount Everest Expedíciót is. Erőss Zsolttal haláláig megmaradt a kapcsolat, több fejlesztésükben aktívan is részt vett.
A világ bakancsgyártását két-három nagy név uralja, akik létrehoznak egy módszert, komoly gépparkot szerelnek fel hozzá, és rendszeres mérések mellett tudnak gyártani. Ezzel szemben a Maunánál a bakancsok kisipari módszerekkel készülnek ma is. „Sokat simogatjuk a bakancsokat. Ez nem mindig gazdaságos. De legalább ott van az ember mögötte.”
Egyszerre lát a néző intim színházat és színes-szagos filmet a Centrál Színházban. A Network című előadás a média embertelen, pokoli hatalmával sokkol, és azzal, hogy huszonhárom évvel a rendszerváltás után egyre több a megválaszolatlan kérdés. De legalább a nézőtéren üvölthetjük, hogy „kurva dühös vagyok, és ezt nem tűröm tovább”.
A fenti kérdésre adott egyértelmű válasz: igen, sőt, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) egy része már most is az, csak nem tud róla. Sok olyan kkv létezik Magyarországon, ahol csak a kezdő lökés hiányzik, azonban a körültekintő tervezés alapfeltétel. A HEPA ebben (is) segít.
Hogy az ország egyik legnagyobb és legrégibb magánklinikája nem a fővárosban, hanem Pécsen van, az sokéves csendes építkezés, tőkeerős tulajdonosi háttér és egyértelmű koncepció eredménye – öt szóban a lényege: egy kórházat ne orvosok vezessenek. Ez tíz évvel ezelőtt még szokatlan volt, és ellenérzéséket is szülhetett, 2021 végére viszont elhozta a Da Vinci Klinikának a piac eddigi legnagyobb magánegészségügyi felvásárlási ajánlatát. Kovács Antal az élén marad.
