Tellérék apró, külvárosi zöldségese inkább volt megélhetési kényszerpálya az átkosban, mint átgondolt családi vállalkozás. A harmadik generáció bevallja: nem mindig találták meg rögtön, merre van az előre, ma mégis milliárdos forgalmú élelmiszerkereskedés az övék. Klasszikus kelet-európai út a szocialista járgányok pótkocsis krumplibizniszétől a csinosan csomagolt menő bulgurig.
Több tucat aranyszínű serleg, a falon raliautók óriásfotói – ha valaki outsiderként csöppen a Tellér Kft. tulajdonosainak felsőpakonyi irodájába (és befelé a raktárcsarnokban sem tűnik fel neki a több tonna csomagolt szárazáru), könnyen hiheti, hogy raliversenyzőkhöz érkezett. Tellér Antalt tizenhárom évvel idősebb bátyja, a közlekedésgépész Péter csábította az autókhoz, a rali évtizedek óta kíséri az életüket. Bár Péter nemrég visszavonult ettől a sporttól, és Antal azóta a lányával, Antóniával az oldalán versenyez az országos bajnokság másodosztályában, a Tellér Kft.-t továbbra is együtt vezeti bátyjával.
Egy Wartburg Touristtal „Első osztályú tenyésznutriák minden mennyiségben kaphatók. Pestlőrinc, Kossuth L. u. 39. Tellér Péter.” Ez az apróhirdetés az 1964. április 19-i Népszabadságban jelent meg. Miután textilboltját államosították és őt internálták, Tellér nagypapa sok mindennel próbálkozott, hogy a család megélhetéséről gondoskodjon. Csirkéket tartott a padláson, és a nutriatenyésztést is kitanulta.
Akkoriban nem szórták két kézzel az iparengedélyeket, legfeljebb azokon a területeken, amelyek kiestek az állami ellátásból. A Zöldért nem volt ott mindenhol, így kaphatott az idősebb Tellér Péter 1968-ban zöldség-gyümölcs kiskereskedői iparengedélyt a 18. kerületben, az ellátatlan területnek minősített Nagyenyed utcában. Nagy volt az öröm a családban, mert az internálás után nehezen kapott munkát. „Egyértelműen kényszerpálya volt, de arra jó volt, hogy valami elinduljon” – mondják a kölcsönökből elindított kisboltról 2023-ban az unokák, Péter és Antal. Fél éve működött az üzlet, amikor a nagypapa meghalt. Elektroműszerész édesapjuk kijáró szerelő volt az állami Gelkánál (Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat – a szerk.), de apja elvesztésével belesodródott a frissen indított vállalkozásba.
Szedtük az árokparton a barkát. Pont, mint én és a szomszéd Pisti huszon-egynéhány évvel ezelőtt. Anyukám mögöttem lépkedett, a kislányom a meredek árokban elszánt tekintettel küzdött az elemekkel – száraz fűcsomók, benyúló fák, rókalyuk –, és azt mondta, ez jobb, mint egy kalandpark. Remélem, így március vége felé még nincsenek kullancsok, de otthon rögtön átöltözik, és átnézem a haját is […]
Szedtük az árokparton a barkát. Pont, mint én és a szomszéd Pisti huszon-egynéhány évvel ezelőtt. Anyukám mögöttem lépkedett, a kislányom a meredek árokban elszánt tekintettel küzdött az elemekkel – száraz fűcsomók, benyúló fák, rókalyuk –, és azt mondta, ez jobb, mint egy kalandpark. Remélem, így március vége felé még nincsenek kullancsok, de otthon rögtön átöltözik, és átnézem a haját is – futott át az agyamon, aztán aggódás helyett próbáltam átadni magam az élménynek. Mellettünk egy traktoros, egy „igazi” gazda is elsuhant, a csokor barka pedig – húsvéti tojásokkal kidekorálva – most is itt van előttem. Az állandóság egy kis szelete volt az a vasárnap délután, és a zöld, a friss levegő is megnyugtatott.
„Ha igazi gazdával akartok beszélni, nem én leszek a jó választás” – mondja nevetve Márkus Zsolt interjúnk harmadik órájában a veresegyházi paradicsomot és szamócát érlelő üvegházak egyikében. Amikor a multis létből vállalkozásra váltott, mindenki próbálta róla lebeszélni. Mára azonban a Veresi Paradicsom Kft. mellett két másik, milliárdos árbevételű céget vezet, de azt mondja, ha sok a stressz, elmegy Veresegyházra és beáll a paradicsomba zöldmunkázni.
Az üvegházak minden csavarját ismeri, és bár PR-esei évek óta azon dolgoznak, hogy levetkőzze a „paradicsomos ember” imidzsét, nehezen szabadul tőle. Még annak ellenére is, hogy épp egy mélyponton vannak túl: nyakukon a holland konkurencia, egy makacs paradicsomvírus és az áramárak elszállása. Idén emiatt egy kicsit el kellett engedniük a paradicsomot: válságkezelésnek szamócát és uborkát is ültettek. Zsolt – bár csaknem hetvenmillió eurós ajánlatot is kapott rá – nehezen engedi el a veresi projektet, mert hiába vérprofi üzletember és válságmenedzser egy személyben, érzelmileg is kötődik hozzá. Meg hát hol is tekerné akkor a paradicsomot? A szupermodern veresi üvegházakban egy szegedi startup, a Gremon Systems által fejlesztett növényházi szoftvereket használják a termelés optimalizálására. A Gremon csapata bő tíz éve kezdett el üvegházi növényekről adatokat gyűjteni, amikor még sokan csak kérdőn néztek rájuk, hogy mire jó ez az egész. Ma már őket hívják kínai megrendelőik, ha repedezik az áfonya, és termékeikkel harmincnyolc országban segítik kimaxolni a növényházi termelést.
Európa után a tengerentúl – de legalábbis fő piacuk, Dél-Amerika – meghódítására készül a magyar Smapp Lab is – digitális rovarmonitorozási okoseszközöket és szolgáltatásokat fejlesztenek. A világ top növényvédőszer-gyártó és -forgalmazó cégei is kikérik a huszonéves alapító, Posta Donát véleményét.
Akármennyire bekúszik is a technológia az agráriumba, ha nincs megfelelő minőségű termőföld, termelni sem lehet – a témával két cikkünkben is foglalkozunk. Itt is úttörőket hoztunk: a termelőt, akit először a falu bolondjának néztek, amiért forgatásmentes (no-till) talajkímélő gazdálkodásba kezdett, a szőlőtermelőt, aki a homokhátságon küzd az elemekkel, és egy szakembert, akit sokáig eretneknek bélyegeztek, amikor a hazai talajok állapotával kapcsolatban megkongatta a vészharangot, ma mégis egyre többen hallgatnak a szavára.
Fontos: van előrelépés és kiút a talajminőség javítására, úgyhogy felborzolt idegeinket lenyugtatandó el is mehetünk makkot gyűjteni az erdőbe. Erről is hoztunk egy cikket, e havi kommentelőnk, Halácsy Péter pedig tovább is gondolta a dolgot. Neki is a töltekezés, a stresszlevezetés jutott eszébe először a természetjárásról.
Az elmúlt években négy kelet-közép-európai művész kapott önálló kiállítást a világ három legfontosabb kortárs kiállítóhelyének egyikében, a londoni Tate Modern múzeumban. Az intézmény első emberével – több, régióbeli Forbes-újságíróval együtt – beszélgettünk a művészeti piacról.
Nagy nehezen és az unióban a legmagasabb szinten tetőzött a magyar infláció az év elején, de nagyon bizonytalan, hogy milyen gyorsan térhet vissza messze a tíz százalék alatti régióba. A jegybank és a kormány egyre élesebb konfliktusa is emlékezetessé tette az elmúlt hónapokat, végül még egy bankválság is beütött Amerikából. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Mit keres egy koppenhágai étterem a japán hagyományok egyik legfontosabb városában, Kiotóban? Mi értelme kiköltöztetni egy csomó embert egy másik kontinensre, csak azért, hogy tíz hétig pár ezer gasztroőrültnek főzzenek? Megnéztük.
Sümegi Elemér hangszerei – hegedűk és csellók – kivételes műgonddal és odaadással készülnek. A Xiaomi 13 Pro professzionális tripla Leica kamerarendszerével rögzített képeken festményszerűen elevenedik meg a hangszerkészítő mester műhelye, lovai, birtoka és irigylésre méltóan sokszínű, derűs élete. Mikor a koncertterem falai között felcsendül egy hegedűfutam, a közönség soraiban vélhetően csak Sümegi Elemér hegedű- és […]
