Jelentősen nőttek a Sága eladásai azóta, hogy a Master Good felvásárolta a céget, a csoport emiatt úgy döntött, irányt vált a Sága márkával. Interjú Bárány Lászlóval, a Master Good ügyvezető-tulajdonosával karbonsemleges csirkéről, szójáról és árakról.
Amikor 2020-ban megvették a Ságát, meghatározó szempont volt a cég brandértéke. Most azt tervezik, hogy a Sága egyes termékein is áttérnek a Master Good márkanévre. Miért döntöttek így? Nem titok, hogy az akvizícióval az volt a célunk, hogy a hosszú távú terveinkhez márkát és piacot vegyünk. Az elmúlt három évben a Master Good technológiai invesztíciókkal feljavította a Ságát. A Sága addig vásárolt alapanyagból dolgozott, de most jó minőségű, GMO-mentes termelésből származó magyar alapanyagot használunk. Dinamikusan nő a tudatos fogyasztók száma Magyarországon is, és azt tapasztaltuk, hogy a GMO-mentes alapanyagra való átállás után eladási szármaink jelentősen növekedtek. Több kutatást is végeztünk, és ezek mind alátámasztották, hogy a Master Good neve a Sága-termékek csomagolásán egyfajta garanciát jelent.
Ezért döntöttünk a co-branding mellett. A Sága-termékeken összekapcsolt logót fognak látni a fogyasztók, és a Sága Royal almárkáját, amit azért hoztunk létre, hogy megkülönböztessük a legjobb minőségű termékeinket, Master Good Royalra nevezzük át.
Abban nincsen kockázat, ha vásárlóként azt látom, hogy eltűnik a Sága logó? Ezért reklámozzuk, hogy a vevők megértsék. A Sága kiváló cég, kiváló piaccal, kiváló termékekkel. De az a történet, ami a Master Good mögött van, sokkal magasabbra tudja emelni.
Írta: Jared Schrieber (angyalbefektető) // Fordította: Knittel Martin Négy éve költöztem Magyarországra, és ez alatt az idő alatt arra lettem figyelmes, hogy sokan azt hiszik, minden új technológiai vállalat „startup”, részben azért, mert a szó jelentésének nincs pontos meghatározása. És valóban, talán könnyebb azzal meghatározni a startupot, hogy mi nem. Egy startup nem kisvállalkozás, és nem is […]
Írta: Jared Schrieber (angyalbefektető) // Fordította: Knittel Martin
Négy éve költöztem Magyarországra, és ez alatt az idő alatt arra lettem figyelmes, hogy sokan azt hiszik, minden új technológiai vállalat „startup”, részben azért, mert a szó jelentésének nincs pontos meghatározása. És valóban, talán könnyebb azzal meghatározni a startupot, hogy mi nem.
Egy startup nem kisvállalkozás, és nem is akar kicsi maradni. Egy startup nem az alapító vágyott életszínvonalának elérését és fenntartását szolgáló vállalkozás, a profit nem az alapítók csinos fizetését vagy nyereségosztalékát szolgálja.
Egy startup nem egyszerűen új technológiát feltaláló fiatal vállalat. Sőt, többnyire egyszerűen mások technológiáival hoznak létre egyedi megoldásokat.
Egy startup űrhajósok vezette rakéta. Egy kisvállalkozás viszont pilóták által alapított repülőgép. Az űrhajósok óriási kockázatot vállalnak, munkájukat csak meglepő tehetség és sokoldalúság viheti sikerre. De lehetnek bármennyire tehetségesek, még mindig fennáll a veszély, hogy egyszerűen nem tud felszállni az az űrhajó. Ez a pilótákról nem mondható el. Gondoljuk csak meg: a rakétáknak és a repülőknek egészen más fizikai törvényekhez kell igazodniuk (a repülőnek nem kell például törődnie a Kármán-vonal elhagyásához szükséges szökési sebességgel). Ilyen a különbség a startupok és a kisvállalkozások pályáján is.
Startupalapítónak lenni ráadásul nagyon magányos vállalkozás. Tapasztalataim szerint kicsit olyan, mint a Matt Damon játszotta Mark Watney űrhajósé a Mentőexpedíció című filmben: egyedül van egy ember még sosem járta helyen. Bármihez fog, életveszélyes – és sosem tapasztalt, ismeretlen – problémákra kell azonnal megoldást találni. Kézikönyv nincs, a földi állomás elérhetetlen, nincs kihez, mihez segítségért fordulni. Egyedül kell kitalálni a megoldást. Különben vége.
Félreértés ne essék, nem azt próbálom bizonygatni, hogy a startupok jobbak a kisvállalkozásoknál. Csak nagyon különbözők. Akkora a különbség, mint a részvények és a kötvények között: mindkettő fontos szerepet játszhat egy befektető portfóliójában és a gazdaság egyensúlyában is.
Sajnos, Magyarország startupportfóliója hiányos, és kelet-közép-európai társaihoz képest nincs egyensúlyban a gazdasággal. Egy friss McKinsey-tanulmány szerint a román startupokba fektetett kockázati tőke egy főre vetített aránya két és félszerese a magyarországinak. Az EU-s listavezető Észtország huszonnégyszer nagyobb befektetési volumennel előzi Magyarországot – kiemelkedő gazdasági növekedésük nagyrészt pont a virágzó startup-ökoszisztémának köszönhető.
Természetesen a legtöbb induló vállalkozás elbukik, de a kockázati tőke azért marad ennyire jövedelmező szektor, mert a sikeres startupok akkora gazdasági értéket produkálnak, ami bőven behozza a sikertelen startupok okozta veszteséget.
2012-ben kezdtek egyáltalán programozással foglalkozni, gyors ütemben fejlődtek, 2023-ban már bevásárolta magát a magyar Forbes. A Splendex pécsi központtal, nemzetközi szinten építkezik. „Édesanyám azt mondta, hogy nem lesz belőlem ember, ha nincs végzettségem. Ezért megcsináltam egy OKJ-s szoftverfejlesztőt, és időközben valamilyen felindulásból bezsebeltünk egy aranykalászos gazda címet is. De nem használjuk” – mondja nevetve Székely […]
Szigeti András egy évtizedet húzott le a MÁV-nál, és Nagymarostól Damaszkuszig egy sor különleges helyszínre szervezett utakat. Nagyobb önállóságra vágyott, így többedmagával megalapította hazánk egyetlen vasúti személyszállító magánvállalatát. A Continental Railway Solution áll a Prágába tartó Regiojet-járatok mögött is.
90 másodperc Boross Dáviddal A covid alatt tízmillió kertész országa lettünk, a muskátli mellett megjelent az erkélyeken a paradicsom és a padlizsán. Most, hogy újra beindultak az utazások, visszaesett az Oázis kertészetek forgalma?Aki elkezdett kertészkedni, annak a hétköznapjai részévé vált a zöldítés, és folytatja. Úgy kellett a paradicsom az erkélyre, mint svájci bicska a zsebbe. Biztonságérzést ad, hogy képes vagyok önfenntartásra. Genetikailag […]
