Amikor 2020-ban megvették a Ságát, meghatározó szempont volt a cég brandértéke. Most azt tervezik, hogy a Sága egyes termékein is áttérnek a Master Good márkanévre. Miért döntöttek így?
Nem titok, hogy az akvizícióval az volt a célunk, hogy a hosszú távú terveinkhez márkát és piacot vegyünk. Az elmúlt három évben a Master Good technológiai invesztíciókkal feljavította a Ságát. A Sága addig vásárolt alapanyagból dolgozott, de most jó minőségű, GMO-mentes termelésből származó magyar alapanyagot használunk. Dinamikusan nő a tudatos fogyasztók száma Magyarországon is, és azt tapasztaltuk, hogy a GMO-mentes alapanyagra való átállás után eladási szármaink jelentősen növekedtek. Több kutatást is végeztünk, és ezek mind alátámasztották, hogy a Master Good neve a Sága-termékek csomagolásán egyfajta garanciát jelent.

Ezért döntöttünk a co-branding mellett. A Sága-termékeken összekapcsolt logót fognak látni a fogyasztók, és a Sága Royal almárkáját, amit azért hoztunk létre, hogy megkülönböztessük a legjobb minőségű termékeinket, Master Good Royalra nevezzük át.

Abban nincsen kockázat, ha vásárlóként azt látom, hogy eltűnik a Sága logó?
Ezért reklámozzuk, hogy a vevők megértsék. A Sága kiváló cég, kiváló piaccal, kiváló termékekkel. De az a történet, ami a Master Good mögött van, sokkal magasabbra tudja emelni.

Tavaly jelentették be, hogy az iparágban elsőként átállnak a karbonsemleges működésre. Milyen lépéseken vannak túl?
Ma már egy felelősséggel gondolkodó vállalat stratégiájából kihagyhatatlan a környezettudatos gondolkodás. Több tízmilliárd forintos beruházásokat tervezünk a következő két-három évben. A tizenegy megawattos napelemparkunk mellé további huszonhat megawattot telepítünk. Ez gyakorlatilag a teljes cégcsoport (tehát nemcsak a feldolgozóüzem, hanem az összes továbbfeldolgozó, a takarmánygyár, a keltetők) villamosenergia-ellátásának negyven százalékát fogja fedezni. Egyébként világrekord. A mi iparágunkban még senki sem jár itt.

Még ebben az évtizedben teljesen el tudjuk hagyni a termelés legtöbb pontján a gázt. A fűtésnél lehet hőszivattyúban is gondolkozni. Van olyan pontja az országnak, ahol nyolcvan–száz fok is elérhető geotermikus energiával, de a mi területünkön csak ötven fok körüli hőmérséklet reális. Ezért valószínűleg itt villanykazánok, villanygőzkazánok üzembe állítása lesz a megoldás. Ezek hatásfoka rosszabb a gázénál. Nemhiába nem terjedtek el eddig – kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy egy elektromos meghajtású autó sem tud akkora távot megtenni, mint egy benzines vagy dízeles.

Ha fontos nekünk a cél, amit kitűztünk, azért áldozatokat kell hozni. Ezek a változások nem fognak egy-két év alatt lezajlani. De akik ebbe beleállnak, tíz év alatt komoly eredményeket fognak elérni. És mi ebben elsők szeretnénk lenni.

Általában nézve a fenntarthatóságot: mennyiben lehet fenntartható egy húsipari cég?
Hatalmas ferdítés van abban, hogy a húsipart kikiáltották a klímaváltozás egyik jelentős tényezőjének. Amikor a húsipar karbonlábnyomáról beszélnek, elsősorban amerikai mérésekre és számításokra hivatkoznak, és mindenféle húst egy kalap alá vesznek. Ha végignézzük, milyen ételnek mekkora a karbonlábnyoma, látható, hogy a marhahús vezet, utána jön a bárány, a sajtok, a tejelő marhák. Étcsokoládé, kávé, rákok, pálmaolaj, sertés… És csak mindezek után a szárnyasok.

De a szárnyasokba beleszámítják a kacsát, a libát és a pulykát is, és azoknak nagyobb a lábnyomuk, mint a csirkének. A szárnyasokéval nagyjából megegyező karbonlábnyoma van az olívaolajnak és a szójának is, tehát ha ennek alapján döntjük el, hogy mit fogyasztunk, ezeket mind el kell hagynunk a táplálkozásunkból. De nincs nagyon lemaradva a hal és a rizs sem.

A karbonlábnyomot érdemes fehérjére „lebontva” is vizsgálni, hiszen az embernek mindenképp magához kell vennie fehérjét. Ezen a listán a baromfi megint csak jobban teljesít sok más terméknél. Ezek tények. Én abban bízom, hogy ha elkezdünk karbonsemleges csirkéket előállítani, le tudjuk venni a napirendről, hogy a húsfogyasztás negatív hatással van-e a Földre, és tisztán hit- és ízlésbéli kérdéssé válik, hogy valaki szeret húst enni, vagy nem.

De ilyen szempontból kapóra jön, hogy csirke a termék. Ha marhára specializálódtak volna…
Igen, de nem arra specializálódtunk. Erről felesleges beszélni. Az a helyzet, hogy az embereknek fehérjére van szükségük. És azt a mennyiségű fehérjét, amire szükségünk van, be kell vinnünk a szervezetünkbe.

Mitől környezetbarátabb a csirke tenyésztése, mint a többi szárnyasé?
A fajlagos takarmányértékesítése az összes baromfi közül a csirkének a legjobb. Tehát míg egy kacsánál vagy pulykánál két kilogramm vagy annál több takarmányból lesz egy kiló élősúly, addig ez a csirkénél másfél kiló. Érdekes szempont egyébként az is, hogy az elmúlt két évtizedben kiemelt jelentőséggel bírt az állatok jólléte, de a magasabb állatjóléttel nevelt állatok karbonlábnyoma nagyobb. Ha ugyanabban az istállóban feleannyi állatot tartok, nyilvánvalóan kétszer akkora karbonlábnyommal állítom elő ugyanazt a terméket, mint ha sűrűbben lennének.

Sokaknak az állatok jólléte is legalább annyira fontos, mint a karbonlábnyom. Van arany középút?
Ki kell váltani a szénhidrogéneken alapuló technológiát. Karbonsemlegesnek kell lenni, és akkor nem lesz kérdés, mivel fűtöttem fel az istállót.

Tavaly nyáron, amikor legutóbb beszéltünk, azt mondta, akkor stabilizálódna a baromfiipar helyzete, ha a fő költséginput, a takarmányár növekedése megállna. Hogy áll most ez?
Nagyon izgalmas időszak elé nézünk, ugyanis a következő hónapokban megkezdődik a gazdaságban a defláció. Megindultak lefele a takarmány- és a gabonaárak, ahogy a legtöbb nyersanyag ára is. Az élelmiszeripari árak mozgatója a gabona, ettől függ a tej, a tejipari, a sütőipari, illetve a húsipari termékek ára – ezért volt nagyon drasztikus áremelkedés tavaly. 2021-ben betakarításkor egy kiló búza ára hetvenöt forint volt, tavaly ez száznegyven forintra ment fel. Jelen pillanatban kilencven és száz forint között mozog, a következő betakarításkor nyolcvanöt körül várja a piac az új árat.

A nyersanyagok között egyetlen kivétel van: teljesen megmagyarázhatatlan módon növekszik a szója ára. Argentínát ugyan aszály sújtotta, Brazíliában viszont soha nem látott mértékű termés van. A szója tőzsdei termék, és a tranzakciók mögött zömében tőzsdei szereplők állnak: tehát gyakorlatilag ez spekuláció. Én azzal számolok, hogy ebben a félévben ez a lufi is ki fog pukkadni.

Miért nem látjuk már most ezt csökkenést a fogyasztói árakon?
Azért, mert az ipar bevásárolt a tavalyi drágább alapanyagból, és az új betakarításig, amíg ezt nem használjuk fel, mi még a drágább alapanyagból dolgozunk. Viszont négy–hét hónap múlva itt az új betakarítás, és magával fogja hozni a takarmányárak jelentős csökkenését. Nem várhatjuk, hogy a 2021-es árszintre menjenek vissza, hiszen az energiaárak sem ott vannak, és azóta jelentős béremelkedés is volt. Én a 2021-es és a 2022-es szint közé várom az új takarmányárakat.

A piacok nagyon türelmetlenek. A termékeink háromnegyedét exportpiacokon érvényesítjük, és pontosan látjuk, hogy Angliától Németországon át Magyarországig mindenhol csökkent a fogyasztás, öt és tizenöt százalék közötti mértékben, terméke válogatja. A kiskereskedelem, az éttermek kevesebbet rendelnek, emiatt relatív túltermelés kezd kibontakozni. Mindenki szeretné már csökkenteni az árakat, hogy a fogyasztás visszakerüljön a régi szintre. De a mi költségeink még nincsenek ott, hogy ez lehetővé váljon.

Tavaly nyáron arról is beszélt, hogy véget ért egy aranykor. Hogyan látja a következő időszakot?
Ma már valóban úgy tekintünk az elmúlt évtizedre, mint az aranykorra. Ennek vége van, tele van a világ megpróbáltatásokkal: elég, ha csak a háborúra gondolunk, vagy a tavalyi év rapid inflációjára. De én örök optimista vagyok. Azt látom, hogy lejjebb fognak menni az árak, remélem, hogy a szomszédunkban dúló háború is véget ér hamarosan. De egyszer biztosan.

Ilyen tisztítótüzeken át kell mennie a világnak. Ez után viszont újabb aranykor veheti majd kezdetét. Hasonlóan a tarlóégetéshez: amikor a tarló ég, az látványos, kicsit félelemmel is tölti el az embert, de amikor kialszik a tűz, a hamu új életet gerjeszt.