Az Athletic Brewing alapítói, Bill Shufelt és John Walker olyan ízletes alkoholmentes sört főznek, hogy a legnagyobb sörsznobok is megnyalják a szájuk szélét. Nem csoda, hogy a félmilliárd dollárra értékelt startup befektetői megrészegültek. Az amerikai Forbes cikke.
Írta: Steven Bertoni / Fordította: G. Tóth Ilda
Egy borongós szerdán Bill Shufelt, az Athletic Brewing társalapítója és vezérigazgatója lekap egy aranysárga sörösdobozt a milfordi, Connecticut állambeli új, mintegy tizennégyezer négyzetméteres sörgyár zúgó futószalagjáról, és felpöccinti. Délelőtt tíz óra van, még sincs semmi baj azzal, hogy sört iszik. A harminckilenc éves vállalkozó és üzlettársa, John Walker (42) az elmúlt években Amerika legmenőbb sörmárkáját futtatták fel. Olyan sört kezdtek főzni, ami különösebben nem volt népszerű – arrafelé sokáig körülbelül úgy tekintettek az alkoholmentes híg italra, mint a koffeinmentes kávéra vagy a pulykahúst helyettesítő tofura. Ők azonban elhatározták, hogy leszámolnak a megbélyegzéssel: komlós IPA-kat, szúrós ale-eket és testes portereket dobtak piacra, pont olyan finomakat, mint a legjobb alkoholos kézműves sörök – csak éppen annyi alkohol sincs bennük, mint egy szelet rozskenyérben. Egy hatos csomag körülbelül tíz dollárba kerül.
„Az emberek több mint ötezer éve isznak sört” – mondja Shufelt, aki korábban hedge fund-kereskedő volt, és tíz éve egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, hogy jobban tudjon fókuszálni a munkájára. „Sör- és ételimádó vagyok, őrülten zavart, hogy nem ihatok sört, csak mert egészségesen élek.”
2012-ben kezdtek egyáltalán programozással foglalkozni, gyors ütemben fejlődtek, 2023-ban már bevásárolta magát a magyar Forbes. A Splendex pécsi központtal, nemzetközi szinten építkezik. „Édesanyám azt mondta, hogy nem lesz belőlem ember, ha nincs végzettségem. Ezért megcsináltam egy OKJ-s szoftverfejlesztőt, és időközben valamilyen felindulásból bezsebeltünk egy aranykalászos gazda címet is. De nem használjuk” – mondja nevetve Székely […]
2012-ben kezdtek egyáltalán programozással foglalkozni, gyors ütemben fejlődtek, 2023-ban már bevásárolta magát a magyar Forbes. A Splendex pécsi központtal, nemzetközi szinten építkezik.
„Édesanyám azt mondta, hogy nem lesz belőlem ember, ha nincs végzettségem. Ezért megcsináltam egy OKJ-s szoftverfejlesztőt, és időközben valamilyen felindulásból bezsebeltünk egy aranykalászos gazda címet is. De nem használjuk” – mondja nevetve Székely Levente, a Splendex nevű szoftvercég egyik alapítója. „Az egyetemnek és nekem kompatibilitásügyileg körülbelül 3 százalék a metszete” – meséli erről az időszakról. Nem is fejezte be az egyetemet. Helyette inkább elkezdett informatikával foglalkozni, már a gimnáziumban, 2012-ben. Innen ered kapcsolata a másik alapítóval, Timár Andréval is, aki főleg gimnázium után kezdett el azzal foglalkozni, hogyan kell weboldalakat felépíteni. Nem sokkal később, 18 évesen már el is adta első, filmnézésre alkalmas weboldalát.
Középiskola után útjaik rövid időre elváltak: Levente azért elment mérnökinformatikus képzésre, míg André gazdálkodás és menedzsmentre (amit később Levente is kipróbált), mindketten Pécsen, a PTE-n. Andrénak sem jött be igazán az egyetem. „Rájöttem, hogy nekem ez egy kicsit így lassú tempó, szeretnék már jobban a saját lábamra állni, és emiatt affiliate oldalakat kezdtem el felépíteni az Amazon rendszerében” – meséli. Ekkor futottak össze újra Leventével, aki akkor már szintén weboldalak készítésével próbálkozott. Közösen megalapították a Splendexet, „Közben ott is hagytam az egyetemet, nem motivált annyira, és nagyon jó lehetőséget láttam abban, hogy megtanuljunk programozni, és ebből utána céltudatosan építsünk egy vállalkozást” – mondja André.
Innen szép nyerni
Igazi garázscégként, konkrétan egy pécsi, hűtés-fűtés nélküli, pár négyzetméteres garázsból indultak. „A teljes irodát hétezer forintból rendeztük be, kiszuperált telekomos bútorokból” – mondja André. Mivel angolul jól beszéltek, először a külföldi platformokon, például a freelancer.com-on kerestek munkákat. Eleve külföldi projektek behozása volt a cél, mert azok jobban fizettek, és izgalmasabbak is voltak. De ez nem azt jelenti, hogy jók. „Végigdolgoztuk az egész távol-keleti, ázsiai piacot, szörnyebbnél szörnyebb munkákon vagyunk túl. Borzalmas dolgokat láttunk” – mondja André. Végül sikerült innen továbblépni: találtak Redditen egy Las Vegas-i ügyfelet: egy utazásokkal kapcsolatos startupnak építettek alapoldalakat. „Rájöttek, hogy ilyen minőségben, ilyen gyorsan még soha nem hozta le ezt senki, és akkor mondtam nekik, hogy adjatok még munkát, itt ülök, szívesen csinálok ebből még. Levi közben síelni volt, egyedül nyomtam otthon” – meséli André. Az amerikai csapat később meg is látogatta őket Pécsen, voltak lent a garázsban is.
Az a bizonyos garázs, ahonnan minden indult
Ezután már abba tudták hagyni a freelanceres keresést, elkezdtek növekedni, felvették az első alkalmazottjukat (aki mai napig velük van), de azért nem volt még könnyű időszak. „Nyomtuk a melót ezerrel. Volt, hogy hajnali ötkor ültünk be az autóba, és mentünk energiaitalért, aztán folytattuk” – mesélik. Először reszponzív weboldalakat, majd webalkalmazásokat építettek, utóbbi mai napig a fő profiljuk.
„Három-négy főről nyolc-tízre ugrani elég kemény lépés volt, bele is sültünk” – mondja Levente. Közben az amerikai ügyfél eltűnt, de legalább átköltöztek a garázsból egy felújított pincébe. Bár sikerült megkötniük két pesti szerződést, ahol be is ültek az ügyfelek irodáiba, ez a lendület nem tartott sokáig. „2018-ban fél év alatt elfogyott a munkánk, csak ez a kettő maradt, a céget le is nulláztuk, hárman maradtunk” – meséli André, a pesti albérletben is hárman laktak. „Közben a már kifizetett és elköltött projekteket próbáltuk befejezni, mert ha ember a szavát nem tartja, akkor mije marad című műsor volt. Az életre kinevelt minket” – mondja Levente. Ekkor még nem volt sem pénzügyi terv, sem bármilyen visszakövetés.
Kilövés a Nagymezőből
Mégis sikerült újraépíteni magukat: először a Supercharge fejlesztői irodához tudtak bedolgozni, velük sokáig megmaradt az együttműködés. Kivették az első irodájukat a Nagymező utcában. „Úgy gondoltuk, ha a Prezi is ott van, a siker szinte garantált” – mondja nevetve André. Innentől lépcsőzetesen növekedtek (ma körülbelül 25-en vannak, beleszámítva a gyakornoki programjaikat), csak Budapestre fókuszáltak, Pécsen nem is voltak fejlesztők, mert nem akartak egyszerre két helyen lenni. Először más csapatokhoz csatlakoztak, aztán egyre több saját projektjük lett, egyre nagyobb ügyfelekkel, banki mobilappot és agráralkalmazást is fejlesztettek.
A covid technikailag felkészülten érte a Splendexet: már mindenük felhőben volt, voltak elég nagy ügyfeleik, az árbevétel és a csapat is nőtt, de Levente visszaköltözött Pécsre. Ott is újraépítették a csapatot, mára már ott is saját irodájuk van. „A covid átírta az ügyfélmeetingeket, nem annyira igényelt már az offline találkozó” – mondja Levente, így nyugodtan építkezhetnek dolgozhatnak külföldre, Pécsről is.
Világszerte több mint 205 millió hektáron termelnek no-till rendszerben, vagyis úgy, hogy teljesen elhagyták a talajművelést, és csak minimálisan, a vetéssel bolygatják a területeket. Magyarországon még csak néhány gazda indult el ezen az úton, bár a 2022-es extrém aszály miatt sokan ráébredtek, hogy valamin változtatniuk kell, ha egészséges talajt szeretnének.
A Somogyban gazdálkodó Berend Ferencet évekkel ezelőtt bolondnak nézték, hogy no-till rendszerben gazdálkodik, de mára egyre többen jönnek hozzá tanulni. Ferenc március végén megkapta a Highlights of Hungary nagyköveti díját
a nemzetközi szinten is legkorszerűbbnek számító talajmegújító módszeréért.
Azt, hogy ha nincs humusz a talajban, elköszönhetünk a jó minőségű élelmiszertől, a nagyvállalatok is kezdik felismerni.
Csak OTP-részvényben ötmilliárd forintja van, harminc éve lojális a főnökéhez, és akkora mázlija van, hogy az a munkája, amit a legjobban szeret: bankokat vásárol. Wolf László nem akar első lenni, de más mögött biztosan nem lenne második.
Merész. Ambiciózus. Őrült. Vagy csak maga a nagybetűs Álom. Szeretünk nagy ötletekről írni a Forbes.hu-ra, hát még, ha a nagy ötletek valóra válnak, legyen szó akár huszonéves startupperekről vagy sok év multit maguk mögött hagyó alkalmazottakról.
Márkus Zsolt Magyarországon elsőként épített fel egész évben termelő, mesterséges világítású üvegházat. Az itt pirosodó veresegyházi paradicsomok a Bocuse d’Or döntőjéig jutottak és a profit is szépen nőtt. Aztán épphogy túlélték a covidot, egy makacs paradicsomvírus és az energiaár-robbanás térdre kényszerítette a vállalkozást. Most a veresi szamócával és uborkával menekülnek előre.
