Viszonylag ritka, hogy zenei műfajokkal kezdődik egy étteremteszt, de a Flava felrajzolásához fontos, hogy tisztázzuk, ki van képben a hi-nrg house-zal. Én például nem. Nekem vacsoratársam mondja el, milyen ága ez az elektronikus zenének, ami úgy betölti körülöttünk a 2022 végén átalakított és -márkázott hotelétterem amúgy jól sikerült terét, hogy az ételeknek már alig marad tőle hely.ű
Még pont ordibálás nélkül tudjuk megbeszélni, hogy nem a hangerő az, ami zavaró, és nem is a kompetens átéléssel ringatózó DJ puszta jelenlétét nehéz feldolgoznunk, hanem a választott műfaj passzolna inkább pár órával későbbre, egy tömött bárba vagy egy nyári tetőteraszra, ahol van hova szállniuk a combos basszusoknak. De legalább tudjuk, hogy a kitchen & more alcímből mi a more, és hogy lehetne kitchen & too much is.

Bőven jut idő ezen elmélkednünk, ekkorra harmincöt perccel vagyunk a rendelés után. A Flava világkonyhaként hirdeti magát – karakán dolog a klímaválság első felvonásának vége felé messziről jött alapanyagokkal kérkedni, de legalább komolyan gondolják. A bárány és a marha például ugyan magyar, ám a borlapon hat magyar tétel van a huszonnyolc külföldi mellett, abból kettő édes, egy pezsgő és kettő névtelen, a hatodik meg egy rozé (a szállodaközönség indokolhatja, gondolom – magyarázza a hóhér a furmintot, gondolhatják). Sörből kétfélét csapolnak, amiből az olasz valóban van, a magyar kifogyott.

Amellett, hogy intenzíven hirdeti magát a három hónapja megnyílt hely, azért is választjuk, mert a séfajánlat meg a sima étlap együtt kellően érdekesnek tűnnek a honlapon, így hát nem derít fel minket, amikor kiderül, hogy a séfajánlat itt egy ebéd- és délutáni menü, ami tehát este, amikor rendes ember a leginkább kíváncsi rá, mit ajánl a séf, nem érhető el. Maradnak az előételek, meg rámen és tacók, főételek frontján pedig grillezett, valóban globalista dolgok és hozzájuk köretek. (Utóbbiak olyan árazással, hogy még a vágtató infláció mellett sem tudom nem megjegyezni, hogy 3300 forint, az még mindig egy ebédmenü.)