Az elmúlt években négy kelet-közép-európai művész kapott önálló kiállítást a világ három legfontosabb kortárs kiállítóhelyének egyikében, a londoni Tate Modern múzeumban. Az intézmény első emberével – több, régióbeli Forbes-újságíróval együtt – beszélgettünk a művészeti piacról.
Írta: Donáth Mirjam
„Mit kérdeznél a Tate Modern igazgatójától, ha megtehetnéd?” – kérdem Kucsora Mártát, az ötven év alatti kortárs magyar képzőművészek egyikét. Ők azok, akik egyszerre alkotnak és netwörkölnek, hogy megélhessék: őket is felfedezi a világ. Márta semmiképpen sem nevezhető meg nem értett művésznek, az elmúlt két évben önálló kiállítása volt mind a Műcsarnokban, mind a manhattani Post Masters Galleryben. Néhány éve a Magyar Nemzeti Bank szerezte meg húsz alkotását ötvennyolcmillió forintért, ma egy 2 × 2 méteres képének húszezer euró az ára. „Van olyan fiatal magyar művész, akinek követi a munkásságát?” – tettem fel Márta kérdését, már a nőkre szabva a Tate Modernt vezető Frances Morrisnak, aki bevallottan elfogult az alkotó nők iránt. A válasza határozott igen. „De ennél többet nem mondhatok” – tette hozzá. A hatvannégy éves Morris több mint három évtizede dolgozik a Tate múzeumnak, és hét éve a Tate Modern feje. „Nem szabad nevekkel dobálóznom.”
Sem a nevekkel, sem a számokkal nem dobálóznak a kortárs művészet – az egyik legkevésbé transzparens piac – szereplői, de azt biztosan tudni lehet, hogy Frances Morris tagja annak a nagyjából száz emberre becsült körnek, amely meghatározza a világpiacot. A Temze-parti Tate Modern – az épület valaha erőmű volt – a Financial Times szavával élve „mindig az erődemonstrációról szólt”. Aki bekerül a Tate-be, az előtt minden kapu megnyílik, felkelti a nemzetközi sajtó figyelmét, és – ennek következtében – az alkotásai is radikálisan felértékelődnek.
90 másodperc Boross Dáviddal A covid alatt tízmillió kertész országa lettünk, a muskátli mellett megjelent az erkélyeken a paradicsom és a padlizsán. Most, hogy újra beindultak az utazások, visszaesett az Oázis kertészetek forgalma?Aki elkezdett kertészkedni, annak a hétköznapjai részévé vált a zöldítés, és folytatja. Úgy kellett a paradicsom az erkélyre, mint svájci bicska a zsebbe. Biztonságérzést ad, hogy képes vagyok önfenntartásra. Genetikailag […]
90 másodperc Boross Dáviddal
A covid alatt tízmillió kertész országa lettünk, a muskátli mellett megjelent az erkélyeken a paradicsom és a padlizsán. Most, hogy újra beindultak az utazások, visszaesett az Oázis kertészetek forgalma? Aki elkezdett kertészkedni, annak a hétköznapjai részévé vált a zöldítés, és folytatja. Úgy kellett a paradicsom az erkélyre, mint svájci bicska a zsebbe. Biztonságérzést ad, hogy képes vagyok önfenntartásra. Genetikailag belénk van kódolva, hogy szeretünk életben tartani, legyen szó gyerekről, kutyáról, növényről vagy magunkról. Felgyorsult a trend: nyugaton egyre többet szépítik a környezetüket, nálunk évi öt–tíz százalékkal nőtt eddig a hobbikertészek száma, ez ugrott most tizenöt százalékra.
A fiatalokat nehéz rászoktatni a kertészkedésre? Csak mást szeretnek, mint az idősebbek, gyümölcsfa helyett levéldísznövényeket vesznek. És nagyon bírják azokat az egzotikus növényeket, amik korábban nem teleltek ki nálunk, de a felmelegedés miatt elég nekik egy kis bugyolálás. Nálam is van például jukka az erkélyen. Persze mi is generáljuk a trendeket az akcióinkkal, például dzsungelhétvégéket szervezünk a huszonéves pároknak.
Nálunk a húsz és hetven köztiek közül minden korosztály vásárol, de hetven százalékban nők. A jövedelmi kategóriák közül leginkább a felső harmad, akik a kormányzati intézkedéseknek hála nem kerültek nagy anyagi gondba. A legfelső egy százalék viszont már nem a mi célcsoportunk, de azért időnként jönnek hozzánk a milliárdoslistátokról is.
Az üvegházakat is fűteni kell, titeket mennyire viselt meg az energiaár-emelkedés? Az egész kertészszakmát megviseli az energiaválság, de szerencsére nagyon agilisak vagyunk. Mi, kereskedők rövidebb téli nyitvatartással és energiahatékonysági beruházásokkal reagáltunk. A hazai termelők nagy része pedig néhány héttel később indította a termelést, így kihagyta a kritikus fűtési időszakot. Ezért most azt láthatod a piacon, hogy szebbek például az import fűszernövények, de a nyár elejére megfordul ez az állapot, hiszen a hazai jobban fogja érezni magát a hazai klímában.
Mennyivel kellett megemelnetek az árakat? Átlagosan tíz–tizenöt százalékkal. Nyilván kevésbé drágultak a faiskolai, szabadföldi növények, ahol az energiaköltség nem tényező, maximum a szállítási költség emelkedett, de az elenyésző a növény árában. Hamar eldöntöttük, hogy nem emelünk olyan mértékben, ahogy a beszállítóink, mert akkor indokolatlan begyűrűző árspirál indult volna el. Csak nominálisan ragaszkodtunk az árrésünkhöz, nem százalékban. Nem akartuk megkockáztatni, hogy a vevőink leszokjanak a növényeinkről.
Inkább vállaltátok az alacsonyabb bevételarányos nyereséget? Elképzelhető, hogy alacsonyabb lesz, de ez egy ilyen év. Így kell felfogni, és kész.
Nagy nehezen és az unióban a legmagasabb szinten tetőzött a magyar infláció az év elején, de nagyon bizonytalan, hogy milyen gyorsan térhet vissza messze a tíz százalék alatti régióba. A jegybank és a kormány egyre élesebb konfliktusa is emlékezetessé tette az elmúlt hónapokat, végül még egy bankválság is beütött Amerikából. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Évek óta izgalmas és kiélezett meccset játszik az ultra-low cost légitársaságok ligájában a Ryanair és a Wizz Air. Feltámad-e a covidsokkból a kihívó Wizz Air, vagy örülhet a pandémiából megerősödve kijövő Ryanair, hogy hosszabb távon is leszakította vetélytársát?
A Szabadság téri Flavát egyelőre meghagyhatjuk azoknak, akik euróval fizetnek, valamiért félnek elhagyni a szállodájukat, és azt sem szeretnék eldönteni, hogy aznap ülve bulizzanak vagy vacsorázzanak.
Mit keres egy koppenhágai étterem a japán hagyományok egyik legfontosabb városában, Kiotóban? Mi értelme kiköltöztetni egy csomó embert egy másik kontinensre, csak azért, hogy tíz hétig pár ezer gasztroőrültnek főzzenek? Megnéztük.
