Kérdezett: Ligetfalvi Viktor és Schwarz Gábor
Alapvetően órás szakújságíró vagyok, de azt gondolom, hogy a kortárs művészet és az óraipar, vagyis az elmélyült órakedvelés között az az egyik legfőbb hasonlóság, hogy azt látsz bele, amit szeretnél.
Így van, ebben egyetértünk.
Láttam az általad tervezett Hublot-kat a 2019-es bázeli óraexpón, a Baselworldön. Az Hublot extravagánsabb modelljei jellemzően gyémánttal vannak kirakva, különleges anyagból készültek, színesek, akár szivárványszínűek, viszont az általad készített két modell, a kék és a piros változatok még az Hublot kollekciójából is kilógtak. A te ötleted volt, hogy órát tervezz, vagy az Hublot keresett meg?
Műtárgygyűjtőkkel dolgoztam Svájcban, és ők hoztak össze egy találkozót az Hublot munkatársaival. Csak úgy, tét nélkül. Húszperces találkozó volt, és négy óra múlva már kész volt a szerződés is. Beleszerettek abba, amit csinálok, főleg, amikor megmutattam a Lipstick című képemet és annak a részleteit. Két perc múlva, mit két perc, két másodperc múlva rá is vágták, hogy „ez kell nekünk”, szeretnének egy olyan órát, aminek ez a festmény az alapja. Szerelem volt első látásra. Nem dolgoztam még ilyen márkával, nem dolgoztam órán korábban, de egy nap alatt a semmiből jött össze, és fantasztikus érzés volt.
