Nagy nehezen és az unióban a legmagasabb szinten tetőzött a magyar infláció az év elején, de nagyon bizonytalan, hogy milyen gyorsan térhet vissza messze a tíz százalék alatti régióba. A jegybank és a kormány egyre élesebb konfliktusa is emlékezetessé tette az elmúlt hónapokat, végül még egy bankválság is beütött Amerikából. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Furcsa negyedéven van túl a magyar gazdaság. A figyelem lekerült a hardcore makroadatokról, az inflációs és növekedési kilátások változása helyett a hosszabb távú gazdaságfilozófia boncolgatása került előtérbe. Az erősödő elégedetlenség ráirányította a figyelmet az akkumulátorgyártó nagyhatalomi státusz árnyoldalaira. A kormánytól független közgazdászok jelentős része mindenesetre inkább károsnak tartja, hogy a kormány – külföldi munkaerőre alapozva – egy energiaigényes, és helyben nagyon kevés hozzáadott értéket teremtő iparágat támogat ahelyett, hogy a tudásalapú gazdaságfejlesztés irányába mozdulna.
Az akkuvita mellett valaminek a változatlanságán is jól el lehetett polemizálni. Az sajnos önmagában kellemetlen meglepetésnek számít, hogy az irányadó kamat nemcsak hogy nem jött lejjebb, de a negyedév végén se látszik, hogy a jegybank mikor engedhet a hitelezés megdrágítása által a gazdaságot csendben gyilkoló szigorból. Emlékezetes, hogy az elmúlt évek leglátványosabb, egyben legmeghökkentőbb húzásával, a kamatemelési ciklus végének korai bejelentésével Matolcsy György MNB-elnök szeptember végén lényegében egymaga zuhanórepülésbe küldte a forintot, amit a jegybank nem sokkal később csak egy 180 fokos fordulatot jelentő vészkamatemeléssel tudott megfordítani. Október 14-én a tizenhárom százalékos alapkamat elvesztette irányadó jellegét, azóta a tizennyolc százalékos egynapos betéti ráta számít annak.
A piac október második felében abban bízott, hogy ha a forint stabilan visszabukik a 400-as szint alá, akkor az év elején megkezdődhet az irányadó ráta csökkentése. Ebből az megvalósult, hogy a forint benézett 380 alá is, de az októberben magát csúnyán megégető jegybank a legkisebb jelét se adta, hogy ezúttal rövid távon lazításra készülne.
Írta: Tilesch György Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, […]
Írta: Tilesch György
Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, hogy a generatív MI – mintegy varázsütésre – jó mélyen bepréselte magát az életünkbe?
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Májusban Orbán Krisztián tér vissza!
Alig pár hónap alatt felbolydult méhkashoz lett hasonlatos az MI világa. Mindenki erről beszél, majdhogynem nagyanyáink is, igazodva polarizáltságra huzalozott reflexeink diktátumához és persze izgalmunkat, félelmünket is mind kimaxolva. Hetek alatt zajlott le a laikus hozzáférés globális forradalma, csak a ChatGPT-nél már százmillió felett ketyeg a felhasználótábor. A személyes élmény transzformatív hatását se becsüljük le, minimális erőfeszítéssel is azt gondolhatnánk, képben vagyunk MI-ügyben, passzív elszenvedőből kezdeményezőjévé váltunk egy alkotásra emlékeztető folyamatnak, és szuperintelligensnek látszó gépi orákulum csepegteti fülünkbe végtelen tudását, bármit is kérdezünk.
Ha igazságosak akarunk lenni, a generatív MI tudását tekintve így szólna az akkurátusabb ítélet: „Egész jó.” Vannak gyermekbetegségei? Vannak. Korlátai? Hogyne. Viszont az üzleti világ számára hasznos-e? Határozottan. Sőt, kis híján megkerülhetetlen. Egyelőre rajtunk, üzleti vezetőkön múlik, milyen gyorsan értjük meg, mire érdemes használni, és mire nem. Legfőképp azt kell megtanulnunk – de azt villámsebességgel –, hogyan talál új egyensúlyra a munka, az értékteremtés és a döntéshozatal világában az emberi, valamint az egyszerre szélesedő, mélyülő gépi intelligencia.
Nagy tech hullámok felverésekor mindig izgalmas visszanézni az első tanulságokat. Három friss tapasztalat: az egyik, hogy alig pár hónap alatt kétharmadra ugrott azon nagyvállalatok aránya, akik valamilyen mértékben már tudatosan használnak generatív MI-eszközöket – még ha ezen belül szintén kétharmad bevallottan alkalmazotti leépítést, átstrukturálást hajtott végre ennek következtében. Második, szintén rövid távú tanulság: a kódolási MI-asszisztensek bevetésénél máris ötvenöt százalék körüli fejlesztői produktivitásnövelést mutattak ki – ugyanez a mutató adminisztrációs és döntéstámogató feladatoknál harmincöt százalék. A harmadik: a bevetett MI-eszközök már egyetlen negyedév alatt képesek voltak akár húsz–harminc százalékot is javítani teljesítmény-hatékonyság területen. És messze még az év vége.
Fényesebb a blokkláncnál az MI kétélű kardja. Míg a tech óriások csendben építik le kripto- és metaverzumrészlegeiket, ömlik az erőforrás mindenbe, ami MI. Ez már nem a spekuláció kora, hanem annak az ideje, hogy hogyan épül be az MI a mindennapok termékeibe, hogyan hódít teret, és hoz pénzügyi hasznot. No, meg a szervezeti oldal – drasztikus leépítésekkel tarkított – átalakításának időszaka. A nagy platformok begyorsítottak, nem véletlenül változott MI-infuzionált, általánosan elérhető termékké minden, ami keresésen alapul, vagy személyes és irodai produktivitáson, ügyfélkapcsolaton, vállalatirányításon, kódolásasszisztencián – és még sorolhatnánk.
Ha csak a társalgásra optimalizált MI-alapú keresést nézzük, még kérdéses, hogy a tömegek mindezt óhajtják-e, és ha igen, milyen gyorsan képesek befogadni. A tét hatalmas, annyi bizonyos. Itt még egyszázaléknyi rész a piacból is bizony kétmilliárd dollárt jelent. Igen ám, de ha csak a gyors térnyerésre, aktív felhasználóhódításra és MI-fegyverkezési versenyre optimalizáljuk magunkat, a kockázatok és mellékhatások felmérése kritikus pillanatokban sajnos háttérbe szorulhat, potenciálisan negatív következményei pedig sokkal inkább búvópatakszerűen jelentkezhetnek.
Csak egy példa: az új generációs keresők felhasználói már azt is megszabhatják, milyen értékrend mentén társalogjon velük az MI. Magyarán tényekért és tudásért megyünk, helyette véleményt és indoktrinációt kapunk. Hogy mi annak a társadalmi következménye, amikor mindenki a saját vizét issza vissza? Nos, nem hinném, hogy ezt pont a hazai olvasóknak kellene megmagyarázni.
A szerző mesterségesintelligencia-szakértő és tanácsadó, a kaliforniai PHI Institute for Augmented Intelligence szervezet alapító elnöke.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
A Szabadság téri Flavát egyelőre meghagyhatjuk azoknak, akik euróval fizetnek, valamiért félnek elhagyni a szállodájukat, és azt sem szeretnék eldönteni, hogy aznap ülve bulizzanak vagy vacsorázzanak.
Tellérék apró, külvárosi zöldségese inkább volt megélhetési kényszerpálya az átkosban, mint átgondolt családi vállalkozás. A harmadik generáció bevallja: nem mindig találták meg rögtön, merre van az előre, ma mégis milliárdos forgalmú élelmiszerkereskedés az övék. Klasszikus kelet-európai út a szocialista járgányok pótkocsis krumplibizniszétől a csinosan csomagolt menő bulgurig.
Nők, akik megálmodták, beleálltak, áttörtek. A címlapon Szabados Ági, az utolsó oldalon Olena Zelenszka, köztük ötvenöt erős nő. Már a polcokon az első Forbes Women különszám.
