Nagy nehezen és az unióban a legmagasabb szinten tetőzött a magyar infláció az év elején, de nagyon bizonytalan, hogy milyen gyorsan térhet vissza messze a tíz százalék alatti régióba. A jegybank és a kormány egyre élesebb konfliktusa is emlékezetessé tette az elmúlt hónapokat, végül még egy bankválság is beütött Amerikából. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Furcsa negyedéven van túl a magyar gazdaság. A figyelem lekerült a hardcore makroadatokról, az inflációs és növekedési kilátások változása helyett a hosszabb távú gazdaságfilozófia boncolgatása került előtérbe. Az erősödő elégedetlenség ráirányította a figyelmet az akkumulátorgyártó nagyhatalomi státusz árnyoldalaira. A kormánytól független közgazdászok jelentős része mindenesetre inkább károsnak tartja, hogy a kormány – külföldi munkaerőre alapozva – egy energiaigényes, és helyben nagyon kevés hozzáadott értéket teremtő iparágat támogat ahelyett, hogy a tudásalapú gazdaságfejlesztés irányába mozdulna.
Az akkuvita mellett valaminek a változatlanságán is jól el lehetett polemizálni. Az sajnos önmagában kellemetlen meglepetésnek számít, hogy az irányadó kamat nemcsak hogy nem jött lejjebb, de a negyedév végén se látszik, hogy a jegybank mikor engedhet a hitelezés megdrágítása által a gazdaságot csendben gyilkoló szigorból. Emlékezetes, hogy az elmúlt évek leglátványosabb, egyben legmeghökkentőbb húzásával, a kamatemelési ciklus végének korai bejelentésével Matolcsy György MNB-elnök szeptember végén lényegében egymaga zuhanórepülésbe küldte a forintot, amit a jegybank nem sokkal később csak egy 180 fokos fordulatot jelentő vészkamatemeléssel tudott megfordítani. Október 14-én a tizenhárom százalékos alapkamat elvesztette irányadó jellegét, azóta a tizennyolc százalékos egynapos betéti ráta számít annak.
A piac október második felében abban bízott, hogy ha a forint stabilan visszabukik a 400-as szint alá, akkor az év elején megkezdődhet az irányadó ráta csökkentése. Ebből az megvalósult, hogy a forint benézett 380 alá is, de az októberben magát csúnyán megégető jegybank a legkisebb jelét se adta, hogy ezúttal rövid távon lazításra készülne.
2012-ben kezdtek egyáltalán programozással foglalkozni, gyors ütemben fejlődtek, 2023-ban már bevásárolta magát a magyar Forbes. A Splendex pécsi központtal, nemzetközi szinten építkezik. „Édesanyám azt mondta, hogy nem lesz belőlem ember, ha nincs végzettségem. Ezért megcsináltam egy OKJ-s szoftverfejlesztőt, és időközben valamilyen felindulásból bezsebeltünk egy aranykalászos gazda címet is. De nem használjuk” – mondja nevetve Székely […]
2012-ben kezdtek egyáltalán programozással foglalkozni, gyors ütemben fejlődtek, 2023-ban már bevásárolta magát a magyar Forbes. A Splendex pécsi központtal, nemzetközi szinten építkezik.
„Édesanyám azt mondta, hogy nem lesz belőlem ember, ha nincs végzettségem. Ezért megcsináltam egy OKJ-s szoftverfejlesztőt, és időközben valamilyen felindulásból bezsebeltünk egy aranykalászos gazda címet is. De nem használjuk” – mondja nevetve Székely Levente, a Splendex nevű szoftvercég egyik alapítója. „Az egyetemnek és nekem kompatibilitásügyileg körülbelül 3 százalék a metszete” – meséli erről az időszakról. Nem is fejezte be az egyetemet. Helyette inkább elkezdett informatikával foglalkozni, már a gimnáziumban, 2012-ben. Innen ered kapcsolata a másik alapítóval, Timár Andréval is, aki főleg gimnázium után kezdett el azzal foglalkozni, hogyan kell weboldalakat felépíteni. Nem sokkal később, 18 évesen már el is adta első, filmnézésre alkalmas weboldalát.
Középiskola után útjaik rövid időre elváltak: Levente azért elment mérnökinformatikus képzésre, míg André gazdálkodás és menedzsmentre (amit később Levente is kipróbált), mindketten Pécsen, a PTE-n. Andrénak sem jött be igazán az egyetem. „Rájöttem, hogy nekem ez egy kicsit így lassú tempó, szeretnék már jobban a saját lábamra állni, és emiatt affiliate oldalakat kezdtem el felépíteni az Amazon rendszerében” – meséli. Ekkor futottak össze újra Leventével, aki akkor már szintén weboldalak készítésével próbálkozott. Közösen megalapították a Splendexet, „Közben ott is hagytam az egyetemet, nem motivált annyira, és nagyon jó lehetőséget láttam abban, hogy megtanuljunk programozni, és ebből utána céltudatosan építsünk egy vállalkozást” – mondja André.
Innen szép nyerni
Igazi garázscégként, konkrétan egy pécsi, hűtés-fűtés nélküli, pár négyzetméteres garázsból indultak. „A teljes irodát hétezer forintból rendeztük be, kiszuperált telekomos bútorokból” – mondja André. Mivel angolul jól beszéltek, először a külföldi platformokon, például a freelancer.com-on kerestek munkákat. Eleve külföldi projektek behozása volt a cél, mert azok jobban fizettek, és izgalmasabbak is voltak. De ez nem azt jelenti, hogy jók. „Végigdolgoztuk az egész távol-keleti, ázsiai piacot, szörnyebbnél szörnyebb munkákon vagyunk túl. Borzalmas dolgokat láttunk” – mondja André. Végül sikerült innen továbblépni: találtak Redditen egy Las Vegas-i ügyfelet: egy utazásokkal kapcsolatos startupnak építettek alapoldalakat. „Rájöttek, hogy ilyen minőségben, ilyen gyorsan még soha nem hozta le ezt senki, és akkor mondtam nekik, hogy adjatok még munkát, itt ülök, szívesen csinálok ebből még. Levi közben síelni volt, egyedül nyomtam otthon” – meséli André. Az amerikai csapat később meg is látogatta őket Pécsen, voltak lent a garázsban is.
Az a bizonyos garázs, ahonnan minden indult
Ezután már abba tudták hagyni a freelanceres keresést, elkezdtek növekedni, felvették az első alkalmazottjukat (aki mai napig velük van), de azért nem volt még könnyű időszak. „Nyomtuk a melót ezerrel. Volt, hogy hajnali ötkor ültünk be az autóba, és mentünk energiaitalért, aztán folytattuk” – mesélik. Először reszponzív weboldalakat, majd webalkalmazásokat építettek, utóbbi mai napig a fő profiljuk.
„Három-négy főről nyolc-tízre ugrani elég kemény lépés volt, bele is sültünk” – mondja Levente. Közben az amerikai ügyfél eltűnt, de legalább átköltöztek a garázsból egy felújított pincébe. Bár sikerült megkötniük két pesti szerződést, ahol be is ültek az ügyfelek irodáiba, ez a lendület nem tartott sokáig. „2018-ban fél év alatt elfogyott a munkánk, csak ez a kettő maradt, a céget le is nulláztuk, hárman maradtunk” – meséli André, a pesti albérletben is hárman laktak. „Közben a már kifizetett és elköltött projekteket próbáltuk befejezni, mert ha ember a szavát nem tartja, akkor mije marad című műsor volt. Az életre kinevelt minket” – mondja Levente. Ekkor még nem volt sem pénzügyi terv, sem bármilyen visszakövetés.
Kilövés a Nagymezőből
Mégis sikerült újraépíteni magukat: először a Supercharge fejlesztői irodához tudtak bedolgozni, velük sokáig megmaradt az együttműködés. Kivették az első irodájukat a Nagymező utcában. „Úgy gondoltuk, ha a Prezi is ott van, a siker szinte garantált” – mondja nevetve André. Innentől lépcsőzetesen növekedtek (ma körülbelül 25-en vannak, beleszámítva a gyakornoki programjaikat), csak Budapestre fókuszáltak, Pécsen nem is voltak fejlesztők, mert nem akartak egyszerre két helyen lenni. Először más csapatokhoz csatlakoztak, aztán egyre több saját projektjük lett, egyre nagyobb ügyfelekkel, banki mobilappot és agráralkalmazást is fejlesztettek.
A covid technikailag felkészülten érte a Splendexet: már mindenük felhőben volt, voltak elég nagy ügyfeleik, az árbevétel és a csapat is nőtt, de Levente visszaköltözött Pécsre. Ott is újraépítették a csapatot, mára már ott is saját irodájuk van. „A covid átírta az ügyfélmeetingeket, nem annyira igényelt már az offline találkozó” – mondja Levente, így nyugodtan építkezhetnek dolgozhatnak külföldre, Pécsről is.
Szedtük az árokparton a barkát. Pont, mint én és a szomszéd Pisti huszon-egynéhány évvel ezelőtt. Anyukám mögöttem lépkedett, a kislányom a meredek árokban elszánt tekintettel küzdött az elemekkel – száraz fűcsomók, benyúló fák, rókalyuk –, és azt mondta, ez jobb, mint egy kalandpark. Remélem, így március vége felé még nincsenek kullancsok, de otthon rögtön átöltözik, és átnézem a haját is […]
Nők, akik megálmodták, beleálltak, áttörtek. A címlapon Szabados Ági, az utolsó oldalon Olena Zelenszka, köztük ötvenöt erős nő. Már a polcokon az első Forbes Women különszám.
Az elmúlt években négy kelet-közép-európai művész kapott önálló kiállítást a világ három legfontosabb kortárs kiállítóhelyének egyikében, a londoni Tate Modern múzeumban. Az intézmény első emberével – több, régióbeli Forbes-újságíróval együtt – beszélgettünk a művészeti piacról.
