Nagy nehezen és az unióban a legmagasabb szinten tetőzött a magyar infláció az év elején, de nagyon bizonytalan, hogy milyen gyorsan térhet vissza messze a tíz százalék alatti régióba. A jegybank és a kormány egyre élesebb konfliktusa is emlékezetessé tette az elmúlt hónapokat, végül még egy bankválság is beütött Amerikából. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Furcsa negyedéven van túl a magyar gazdaság. A figyelem lekerült a hardcore makroadatokról, az inflációs és növekedési kilátások változása helyett a hosszabb távú gazdaságfilozófia boncolgatása került előtérbe. Az erősödő elégedetlenség ráirányította a figyelmet az akkumulátorgyártó nagyhatalomi státusz árnyoldalaira. A kormánytól független közgazdászok jelentős része mindenesetre inkább károsnak tartja, hogy a kormány – külföldi munkaerőre alapozva – egy energiaigényes, és helyben nagyon kevés hozzáadott értéket teremtő iparágat támogat ahelyett, hogy a tudásalapú gazdaságfejlesztés irányába mozdulna.
Az akkuvita mellett valaminek a változatlanságán is jól el lehetett polemizálni. Az sajnos önmagában kellemetlen meglepetésnek számít, hogy az irányadó kamat nemcsak hogy nem jött lejjebb, de a negyedév végén se látszik, hogy a jegybank mikor engedhet a hitelezés megdrágítása által a gazdaságot csendben gyilkoló szigorból. Emlékezetes, hogy az elmúlt évek leglátványosabb, egyben legmeghökkentőbb húzásával, a kamatemelési ciklus végének korai bejelentésével Matolcsy György MNB-elnök szeptember végén lényegében egymaga zuhanórepülésbe küldte a forintot, amit a jegybank nem sokkal később csak egy 180 fokos fordulatot jelentő vészkamatemeléssel tudott megfordítani. Október 14-én a tizenhárom százalékos alapkamat elvesztette irányadó jellegét, azóta a tizennyolc százalékos egynapos betéti ráta számít annak.
A piac október második felében abban bízott, hogy ha a forint stabilan visszabukik a 400-as szint alá, akkor az év elején megkezdődhet az irányadó ráta csökkentése. Ebből az megvalósult, hogy a forint benézett 380 alá is, de az októberben magát csúnyán megégető jegybank a legkisebb jelét se adta, hogy ezúttal rövid távon lazításra készülne.
Mikor kell permetezni, hogy a termés a lehető legkevesebb vegyszerrel is a legjobb minőségű legyen? Erre a kérdésre fejlesztett digitális rovarmonitorozási okoseszközt és szolgáltatást a huszonévesekből álló magyar Smapp Lab. Már nemcsak Európában, de Dél-Amerikában is aktívan terjeszkednek.
„Hajnalban forrasztottunk, fúrtunk, aztán reggel vittük a csapdát a gazdákhoz. Egy közösségi irodában voltunk akkoriban. Csak akkor tudtuk csinálni a rovarcsapdákat, amikor a többiek már hazamentek” – emlékszik vissza a lassan három évvel ezelőtti indulásra Posta Donát, a Smapp Lab CEO-ja, egyben egyik alapítója. „Aztán át tudtunk lépni abból a sufnituningból” – mosolyog már budapesti irodájukban a másik alapító, a biomérnök Bereczki Anna, a Smapp Lab kutatási vezetője.
A fotózás idejére lehuppanok egy székre, ahonnan épp az iroda játékkészletére látok: A Mars terraformálása című társas mellett egy Monopoly, egy Bang és egy Lego világtérkép kapott helyet. Donáték – kis túlzással – épp a világ meghódítására készülnek: Európában lassan húsz országban használják a gazdák a Smapp Lab csapdákat és a kapcsolt szolgáltatásokat, és már Dél-Amerikában – Brazíliában, Chilében, Argentínában és Mexikóban – is elkezdtek terjeszkedni.
A covid felgyorsította a növekedésüket, mert az utazási korlátozások, tilalmak miatt minden kontinensen ugyanannyi idő- és anyagi ráfordítással lehetett üzletet kötni. „Amikor korai fázisú a cég, és korlátozottak a pénzügyi forrásai, ez nagy előny. Nem kellett a partnerek között választanunk, csak azon múlt a tárgyalások száma, hogy adott napon meddig tudtunk fennmaradni, és az időeltolódásokat is figyelembe véve hogyan időzítettük a megbeszéléseket.”
Mint a Microsoft a maga területén „Addig akarjuk gyúrni az értékesítési stratégiát, amíg nem leszünk olyanok, mint a Microsoft a maga területén.” A „minden asztalra computert!” elv szellemében Donáték azt célozzák, hogy minden gazdaságban kizárólag adatok alapján avatkozzanak be a termelők a kártevők ellen. Erre a Smapp Labnek jelenleg két megoldása van. Egyrészt egy két kártevőre – a kukoricamolyra és a gyapottok-bagolylepkére – kifejlesztett nagyobb méretű okoscsapda.
Gyapottok-bagolylepke Számos növényt szeret megrágni. A gyapot mellett a paprika, a paradicsom, a szója, a napraforgó és a kukorica gyakori kártevője Magyarországon is.
Ezt a csapdát idén tavasztól felváltja a Smapp Lab Mini nevű termékük – egy digitális kiegészítő a már meglévő csapdákhoz. „Csak egy lépés választja el a gazdát a Smapp Lab Mini beépítésével attól, hogy a manuálisról átálljon a digitális csapdára. Be kell pattintani egy modult a meglévő csapdádba, és meg kell nyomni egy gombot az eszközön” – a telepítéstámogató alkalmazással nincs sok elcsúszási lehetőség.
Fel tudnak vele okosítani minden forgalomban lévő fizikai rovarcsapdát, és az okoseszköz már nemcsak két, hanem 180, feromonnal csapdázható kártevő monitorozására alkalmas. Ezzel a piac előtt járnak, mert az iparágban eddig mindenki csak egy adott kártevőre vagy kártevőcsaládra fejlesztett megoldásokat.
Donát március közepén járt San Franciscóban, a világ egyik legnagyobb agrotech expóján, a World Agritech Summiton. Itt amerikai befektetőjükkel, az SVG Venturesszel mutatták be potenciális partnereiknek a Smapp Lab Minit. A kifejezetten agrárcégekbe fektető SVG-nek már több mint nyolcvan befektetése van világszerte, de a Smapp Lab az első Kelet-Közép-Európában.
„Lenyűgözött minket a csapat, és az, amit eddig elértek annak ellenére, hogy mennyire korai fázisban vannak. Emellett az agrár-élelmiszeripari vállalatokból álló hálózatunk is megértette a problémát, és érdeklődnek a megoldásuk irántuk” – válaszolta a Forbes megkeresésére az SVG. Ők tavaly márciusban lettek a Smapp Lab befektetői, majd az akcelerátorprogramjukba is meghívták Donátékat.
A Smapp Lab idén azt célozta meg, hogy másfél ezer aktív eszközük legyen világszerte. A rendszer úgy működik, hogy feromonnal megfogják a kártevőket, ezzel mintát véve a populációból. A termelők vagy azért csapdáznak, hogy monitorozzanak, vagy azért, hogy gyérítsenek. A Smapp Lab a monitorozásra szolgáló csapdákat okosítja fel. A csapdában kamera és szenzorok vannak, előbbi mindennap fotót készít és küld a gazdának a befogott kártevőkről, utóbbi begyűjti a meteorológiai adatokat a csapda területéről. A képek egy GSM-modulon át kerülnek a Smapp Lab szerverére, ahol speciális algoritmusok dolgozzák fel az adatokat.
Ezután korai figyelmeztetést küldenek a gazdának, és ajánlásokat tesznek a védekezésre, vagyis a rajzásdinamika és az időjárási adatok alapján megmondják, mikor érdemes valamiféle (kémiai vagy biológiai) növényvédőszert kijuttatni a növényre. Minden kártevőnél tudható ugyanis, hogy a rajzás után hány nappal kelnek ki a termést károsító lárvák, amik ellen a permetszereket bevetik a gazdák.
Így elkerülhető a felesleges permetszerhasználat, amit pedig mégis kijuttatnak, az biztosabban célba ér. Az így termett növények tisztábbak lesznek, és gyakran az adott növénykultúra terméshozama is megnő.
Huszonötödik emelet, nagytárgyaló „Akkor voltam huszonkét éves és arról tárgyaltunk, hogy a következő években hogyan fog skálázódni a Smapp Lab közel negyven országban. Három órán át beszélgettünk. Ez volt az első nagy élmény, utána hamar hozzászokik az ember” – mesél Donát arról, hogy tavaly februárban Philadelphiában az egyik legnagyobb agrárcég globális vezetőivel tárgyalt egy felhőkarcoló huszonötödik emeleti panorámás tárgyalójában, miután taxit küldtek elé a reptérre, és már a recepción várták.
„A világ növényvédőszeres csúcscégei mind meghallgatnak minket, és kikérik a tanácsunkat. Világszerte veszünk részt stratégiai board meetingeken” – mostanra a piac összes nagy szereplőjével (konkrét cégneveket a szerződéseik miatt nem említhetnek) vagy meglévő, vagy már előkészített szerződésük, illetve tesztegyüttműködésük van. Arra a kérdésre, hogy ez miért éri meg a növényvédőszer-gyártóknak, ha aztán kevesebb terméket vesznek tőlük a gazdák, Donáték azt mondják: a gyártók is készülnek rá, hogy a következő tíz–tizenöt évben teljesen meg fog változni az iparáguk. Az az érdekük, hogy amit eladnak, azzal elégedettek legyenek a gazdák, a Smapp Lab pedig akár fontos szereplője is lehet jövőbeli projektjeiknek. Például azzal, hogy plusz szolgáltatás gyanánt azt tudják mondani a termelőknek, hogy „na, most kell permetezni”.
Az első, komplett csapdarendszerüket használó ügyfeleiktől kedvező visszajelzéseket kapnak. Egy kétszáz hektáron gazdálkodó hajdúsági termelő például nyolcszázezer forintos monitoringköltséggel hatmillió forintot spórolt meg – a permetszerekre szánt büdzséjének a felét. „Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ez sokszor megismételhető” – mondják egyelőre óvatosan. A mezőgazdaságban ugyanis annyi a változó tényező, hogy nehéz visszafejteni, mennyiben köszönhető az ő terméküknek a nagyobb termés.
„Nagy álmunk, hogy ehhez a projekthez a legtöbbet tudjuk hozzátenni, és nemzetközi szinten figyelemmel kísérhessük az őszi sereghernyó mozgását. A harmadik világban ezen múlik, hogy lesz-e étel az asztalon” – ezt már az őszi sereghernyó elleni FAO-projektről (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) mondja Donát. Azt, hogy ez nemcsak – ahogyan magukat nevezik – „az időközben megedződött szupernaiv alapítók” távoli álma, hanem akár meg is valósulhat, az is bizonyítja, hogy már tárgyalnak a FAO-val.
Őszi sereghernyó Az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi régióiból származó növényi kártevő. Gyorsan elterjedt Afrikában, Ázsiában és Óceániában, ezzel több millió kistermelő élelmezésbiztonságát és megélhetését veszélyeztetve. A FAO az utóbbi években több százmillió dollárt mobilizált, és globális megfigyelőprojektet indított ellene.
Traktorközelben „Abban a pillanatban válik könnyűvé az eladás, amikor arról beszélünk, hogy az ő életében hol hoz változásokat, mennyivel kevesebb permetszert kell felhasználnia, hogyan tudja védeni a földjei minőségét, javítani a termésátlagokat, vagy a családjával mennyivel tud több időt tölteni.”
Anna és Donát is gazdálkodó családból jön, gyerekkoruktól kombájn- és traktorközelben voltak. A Kutató Diákok Országos Szövetségének egyik programján ismerkedtek meg, majd egy huszonnégy órás hackaton versenyen kezdett el formálódni a Smapp Lab ötlete. Mindketten látták otthon, milyen sok áldozattal járó munka a mezőgazdaság, és mekkora érték a termelőknek a szabadidő. A Smapp Lab termékeinek is az az egyik előnyük, hogy a gazdának nem kell kimennie a földre, hogy ellenőrizze a kihelyezett kártevőcsapdákat. „Indokolatlanul sok pénzt hagyunk a gazdánál, de nekünk nagy motiváció, hogy mindenki elérhesse a technológiánkat” – mondják termékeik és szolgáltatásaik árazásáról. Egyhektárnyi szántóföld monitoringköltsége havonta úgy egy euró.
A kelet-közép-európai régió szinte mindegyik országában jelen vannak, a háború előtt Ukrajna is fontos partnerük volt. A fókusz azonban most a tengerentúlra került. „Számunkra Dél-Amerika messze a legnagyobb lehetőség és a legnagyobb piac.” Ennek két oka van: a terület nagysága és az, hogy Európával ellentétben az év szinte minden napján kinn van valamilyen növény a területen, és nincs annyira hideg, hogy a kártevők ki tudjanak fagyni. Dél-Amerikában sokkal nagyobb a kártevőnyomás.
Donát azt mondja, nagy befektetői érdeklődést tapasztalnak, de egyelőre nem vonnának be friss forrást, még kivárnak. Egy többfelvonásos pre-seed befektetési kört már lezártak. Ekkor nemcsak az amerikai SVG szállt be, hanem itthon az Arete Befektetési Zrt.-vel, valamint a Green Fox Academybe és a Grinsectbe is befektető Impact Venturesszel is megállapodtak. Angyalbefektetőik is vannak, egyikük a Ustream és a Bitrise korábbi kulcsembere, Hodicska Gergely, akit a startupvilág Felhőként ismer. Ő úgy látja, ebbe az irányba fejlődik a mezőgazdaság, ilyen eszközökre és megoldásokra van szükség.
De nemcsak az ötletbe fektetett be, sokkal inkább az alapítóba, Donátba. „Ambiciózus, bátor, mindig vannak ötletei, és annak ellenére, hogy ezt most csinálja először, a legtöbbször jól be tudja lőni, hogy merre van az előre.” Azt mondja, látott sok alapítót, aki önismereti szempontból nem volt túl magas szinten, de Donátnál az ellenkezőjét tapasztalja. „Érti azt is, hogy emberekkel dolgozik, és csak emberekkel tud valamit elérni.” A Smapp Lab csapata most tizenkét főből áll.
A másik oldalról Donát is azt emeli ki, hogy nem csak a tőke számít. „Persze az az üzemanyag” – mondja, de ők is az emberi együttműködés és a kapcsolati háló alapján mondanak igeneket és most már nemeket is a potenciális befektetőknek.
Középtávú céljuk, hogy 2030-ra több mint egymillió aktív Smapp Lab eszköz legyen világszerte, de ez még messze nem a vége. Donát szerint „jó esély van rá, hogy ez forradalmasítsa az iparágat, amiben mozgunk”.
Wow. Értelmes, hasznos, valódi, relevánsan high tech, skálázódik, és nemcsak beszélnek a prototípusról, hanem működik, működtetik. Nagyon izgalmas a csapat. A precíziós mezőgazdaságot, az ipar 4.0-t szoktam mesélni oktatási környezetben: ha már a rovarokat is „személyre szabottan” kezeljük, akkor az oktatás mikor fog átalakulni?
Világszerte több mint 205 millió hektáron termelnek no-till rendszerben, vagyis úgy, hogy teljesen elhagyták a talajművelést, és csak minimálisan, a vetéssel bolygatják a területeket. Magyarországon még csak néhány gazda indult el ezen az úton, bár a 2022-es extrém aszály miatt sokan ráébredtek, hogy valamin változtatniuk kell, ha egészséges talajt szeretnének.
A Somogyban gazdálkodó Berend Ferencet évekkel ezelőtt bolondnak nézték, hogy no-till rendszerben gazdálkodik, de mára egyre többen jönnek hozzá tanulni. Ferenc március végén megkapta a Highlights of Hungary nagyköveti díját
a nemzetközi szinten is legkorszerűbbnek számító talajmegújító módszeréért.
Azt, hogy ha nincs humusz a talajban, elköszönhetünk a jó minőségű élelmiszertől, a nagyvállalatok is kezdik felismerni.
Szigeti András egy évtizedet húzott le a MÁV-nál, és Nagymarostól Damaszkuszig egy sor különleges helyszínre szervezett utakat. Nagyobb önállóságra vágyott, így többedmagával megalapította hazánk egyetlen vasúti személyszállító magánvállalatát. A Continental Railway Solution áll a Prágába tartó Regiojet-járatok mögött is.
Évek óta izgalmas és kiélezett meccset játszik az ultra-low cost légitársaságok ligájában a Ryanair és a Wizz Air. Feltámad-e a covidsokkból a kihívó Wizz Air, vagy örülhet a pandémiából megerősödve kijövő Ryanair, hogy hosszabb távon is leszakította vetélytársát?
Ott lettem volna szívesen, amikor a nyilvánosan is szabadszájú Michael O’Leary közli a Ryanairt alapító Mr. Ryannel, hogy itt lenne az ideje távoznia a cég elnöki posztjáról. O’Leary időnként úgy néz ki, mint egy ivós hétvégére jött fapados turista a bulinegyedben, esetleg egy telefonját nézegető portás, aki mindig a fején tartja az olvasószemüvegét, de a legritkább esetben tűnik könyvelőnek. Pedig eredendően […]
