Írta: Tilesch György

Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, hogy a generatív MI – mintegy varázsütésre – jó mélyen bepréselte magát az életünkbe?

Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Májusban Orbán Krisztián tér vissza!


Alig pár hónap alatt felbolydult méhkashoz lett hasonlatos az MI világa. Mindenki erről beszél, majdhogynem nagyanyáink is, igazodva polarizáltságra huzalozott reflexeink diktátumához és persze izgalmunkat, félelmünket is mind kimaxolva. Hetek alatt zajlott le a laikus hozzáférés globális forradalma, csak a ChatGPT-nél már százmillió felett ketyeg a felhasználótábor. A személyes élmény transzformatív hatását se becsüljük le, minimális erőfeszítéssel is azt gondolhatnánk, képben vagyunk MI-ügyben, passzív elszenvedőből kezdeményezőjévé váltunk egy alkotásra emlékeztető folyamatnak, és szuperintelligensnek látszó gépi orákulum csepegteti fülünkbe végtelen tudását, bármit is kérdezünk.