Gomba, csipkebogyó, esetleg csiga. Mit lehet még gyűjteni, ha valaki üzleti céllal indul természetjárásra? A makkgyűjtők ősszel járják az erdőt, és tevékenységük az erdőgazdaságoknak is fontos, mert részben a gyűjtőktől megvásárolt makkból újítják meg a tölgyerdőket.
Száz kilogramm – bő termésnél egy ember akár ennyi makkot is össze tud szedni egy nap alatt, de ez a csúcsteljesítmény inkább az olcsóbb, nagyobb méretű csermakkal érhető el. A kocsánytalan tölgy makkjából negyven–ötven kiló az átlagos napi gyűjtemény. A piaci törvények az erdőben is érvényesülnek: minél kevesebb van egy termésből, annál többet adnak érte. Négy éve a tölgymakk felvásárlási ára két–háromszáz forint volt, tavaly pedig – amikor az aszály miatt kevés makk termett – elérte a másfél, kétezer forintot.
Gyűjteni csak őstermelői igazolvánnyal lehet, de kell hozzá az erdőgazdálkodó névre szóló engedélye is. Az új embereknek először az erdész mutatja meg a gyűjtésre kijelölt területet. „Amikor lehetőség van makkgyűjtésre, díjtalanul adunk makkgyűjtési engedélyt azoknak, akik az Északerdő Zrt. vagyonkezelésében lévő területen a társaságunknak gyűjtenek makkot” – írta kérdésünkre az Északerdő.
A Budapest környéki helyzetről a Pilisi Parkerdőt kérdeztük. „A makkgyűjtés kevésbé jellemző a Pilisi Parkerdő területeire, mivel erdeink nagy részét természetes úton újítjuk meg” – mondta Mészáros Péter, a parkerdő szóvivője. A Pilisi Parkerdő tölgy- és bükkállománya átlagosan öt-tíz évente hoz érdemi makktermést. Tavaly huszonegy tonna makkot vetettek el, és csemetéket is ültettek.
Írta: Jared Schrieber (angyalbefektető) // Fordította: Knittel Martin Négy éve költöztem Magyarországra, és ez alatt az idő alatt arra lettem figyelmes, hogy sokan azt hiszik, minden új technológiai vállalat „startup”, részben azért, mert a szó jelentésének nincs pontos meghatározása. És valóban, talán könnyebb azzal meghatározni a startupot, hogy mi nem. Egy startup nem kisvállalkozás, és nem is […]
Írta: Jared Schrieber (angyalbefektető) // Fordította: Knittel Martin
Négy éve költöztem Magyarországra, és ez alatt az idő alatt arra lettem figyelmes, hogy sokan azt hiszik, minden új technológiai vállalat „startup”, részben azért, mert a szó jelentésének nincs pontos meghatározása. És valóban, talán könnyebb azzal meghatározni a startupot, hogy mi nem.
Egy startup nem kisvállalkozás, és nem is akar kicsi maradni. Egy startup nem az alapító vágyott életszínvonalának elérését és fenntartását szolgáló vállalkozás, a profit nem az alapítók csinos fizetését vagy nyereségosztalékát szolgálja.
Egy startup nem egyszerűen új technológiát feltaláló fiatal vállalat. Sőt, többnyire egyszerűen mások technológiáival hoznak létre egyedi megoldásokat.
Egy startup űrhajósok vezette rakéta. Egy kisvállalkozás viszont pilóták által alapított repülőgép. Az űrhajósok óriási kockázatot vállalnak, munkájukat csak meglepő tehetség és sokoldalúság viheti sikerre. De lehetnek bármennyire tehetségesek, még mindig fennáll a veszély, hogy egyszerűen nem tud felszállni az az űrhajó. Ez a pilótákról nem mondható el. Gondoljuk csak meg: a rakétáknak és a repülőknek egészen más fizikai törvényekhez kell igazodniuk (a repülőnek nem kell például törődnie a Kármán-vonal elhagyásához szükséges szökési sebességgel). Ilyen a különbség a startupok és a kisvállalkozások pályáján is.
Startupalapítónak lenni ráadásul nagyon magányos vállalkozás. Tapasztalataim szerint kicsit olyan, mint a Matt Damon játszotta Mark Watney űrhajósé a Mentőexpedíció című filmben: egyedül van egy ember még sosem járta helyen. Bármihez fog, életveszélyes – és sosem tapasztalt, ismeretlen – problémákra kell azonnal megoldást találni. Kézikönyv nincs, a földi állomás elérhetetlen, nincs kihez, mihez segítségért fordulni. Egyedül kell kitalálni a megoldást. Különben vége.
Félreértés ne essék, nem azt próbálom bizonygatni, hogy a startupok jobbak a kisvállalkozásoknál. Csak nagyon különbözők. Akkora a különbség, mint a részvények és a kötvények között: mindkettő fontos szerepet játszhat egy befektető portfóliójában és a gazdaság egyensúlyában is.
Sajnos, Magyarország startupportfóliója hiányos, és kelet-közép-európai társaihoz képest nincs egyensúlyban a gazdasággal. Egy friss McKinsey-tanulmány szerint a román startupokba fektetett kockázati tőke egy főre vetített aránya két és félszerese a magyarországinak. Az EU-s listavezető Észtország huszonnégyszer nagyobb befektetési volumennel előzi Magyarországot – kiemelkedő gazdasági növekedésük nagyrészt pont a virágzó startup-ökoszisztémának köszönhető.
Természetesen a legtöbb induló vállalkozás elbukik, de a kockázati tőke azért marad ennyire jövedelmező szektor, mert a sikeres startupok akkora gazdasági értéket produkálnak, ami bőven behozza a sikertelen startupok okozta veszteséget.
Lehet, hogy Michael O’Leary Magyarországon miniszterek leidiótázásával tett szert hatalmas ismertségre, de a Ryanair sikertörténetét már több mint harminc éve írja. Rengetegen utálják, ám a pénzügyi eredményei magukért beszélnek: ellentmondásos módszereivel a csőd széléről indulva emelte cégét a legtöbb utast szállító és egyben legértékesebb európai légitársasággá. Ahogy eddig minden válságból, most a covidból is megerősödve jön ki.
A Szabadság téri Flavát egyelőre meghagyhatjuk azoknak, akik euróval fizetnek, valamiért félnek elhagyni a szállodájukat, és azt sem szeretnék eldönteni, hogy aznap ülve bulizzanak vagy vacsorázzanak.
Csak OTP-részvényben ötmilliárd forintja van, harminc éve lojális a főnökéhez, és akkora mázlija van, hogy az a munkája, amit a legjobban szeret: bankokat vásárol. Wolf László nem akar első lenni, de más mögött biztosan nem lenne második.
