Gomba, csipkebogyó, esetleg csiga. Mit lehet még gyűjteni, ha valaki üzleti céllal indul természetjárásra? A makkgyűjtők ősszel járják az erdőt, és tevékenységük az erdőgazdaságoknak is fontos, mert részben a gyűjtőktől megvásárolt makkból újítják meg a tölgyerdőket.
Száz kilogramm – bő termésnél egy ember akár ennyi makkot is össze tud szedni egy nap alatt, de ez a csúcsteljesítmény inkább az olcsóbb, nagyobb méretű csermakkal érhető el. A kocsánytalan tölgy makkjából negyven–ötven kiló az átlagos napi gyűjtemény. A piaci törvények az erdőben is érvényesülnek: minél kevesebb van egy termésből, annál többet adnak érte. Négy éve a tölgymakk felvásárlási ára két–háromszáz forint volt, tavaly pedig – amikor az aszály miatt kevés makk termett – elérte a másfél, kétezer forintot.
Gyűjteni csak őstermelői igazolvánnyal lehet, de kell hozzá az erdőgazdálkodó névre szóló engedélye is. Az új embereknek először az erdész mutatja meg a gyűjtésre kijelölt területet. „Amikor lehetőség van makkgyűjtésre, díjtalanul adunk makkgyűjtési engedélyt azoknak, akik az Északerdő Zrt. vagyonkezelésében lévő területen a társaságunknak gyűjtenek makkot” – írta kérdésünkre az Északerdő.
A Budapest környéki helyzetről a Pilisi Parkerdőt kérdeztük. „A makkgyűjtés kevésbé jellemző a Pilisi Parkerdő területeire, mivel erdeink nagy részét természetes úton újítjuk meg” – mondta Mészáros Péter, a parkerdő szóvivője. A Pilisi Parkerdő tölgy- és bükkállománya átlagosan öt-tíz évente hoz érdemi makktermést. Tavaly huszonegy tonna makkot vetettek el, és csemetéket is ültettek.
Mit keres egy koppenhágai étterem a japán hagyományok egyik legfontosabb városában, Kiotóban? Mi értelme kiköltöztetni egy csomó embert egy másik kontinensre, csak azért, hogy tíz hétig pár ezer gasztroőrültnek főzzenek? Megnéztük.
Van ennek értelme? Semmi! Őrülten drága? Az! Fenntartható? Dehogy! De hát akkor minek? Mert napjaink egyik séfzsenije – nem sok van belőlük – életre szóló élményt varázsol egy vacsorából.
A koppenhágai Noma popupjai (kitelepülései) már sokéves hagyományra tekintenek vissza. Első alkalommal, 2015-ben éppen Tokióba költözött át az egész éttermi csapat szakácsokkal, felszolgálókkal. Ettől a kirándulástól rengeteg élményt és inspirációt kaptak, és bőven adódtak akadályok is, amiket kreatívan kellett megugraniuk. Ezért aztán alaposan rákaptak a kitelepülésekre, persze mindig mindent nagyon gondosan előkészítve.
Az ausztrál (Sydney, 2016) és a mexikói (Tulum, 2017) popup egyaránt óriási hatással bírt a hazai, dániai működésükre, stílusukra is, miközben a helyi séfek hatalmas meglepetéssel konstatálták, hogy mennyi – előttük ismeretlen – izgalmas alapanyag van a hazájukban. Utóbbiakból aztán az étterem bőven vitt is haza magával, így kezdtek például bizonyos fűszereket használni. Majd a Noma elköltözésekor (Koppenhága egyik kerületéből egy másikba) a mexikói „dzsungeléttermüket” mintázó konyhastruktúrával épült meg a Noma 2.0. De mit tudnak mutatni a sokat látott japánoknak a derék dánok egy olyan piacon, ahol a vendégek kegyeiért csak Tokióban százezer étterem vetekszik? Óriási a kínálat a hagyományos japántól a legmodernebb nemzetközi trendeket követő éttermekig, és az alapanyagok a világ legjobbjai. A Noma – szokás szerint – lapot húzott 19-re: a japánokat az ő pályájukon, az ő szabályaikat betartva hódítja meg. A japán gasztronómia mikroszezonjainak maximális figyelembevételével a hagyományos ünnepi étkezést, a kaiszeki menüt idéző ételsorral rukkoltak elő – csak éppen mindent máshogy készítenek, tálalnak, körítenek, mint a hazaiak. A legtöbb fogás abból készül, ami épp a csúcson van, és minden kaiszekiétteremben főszerepet játszik: bambuszrügy, szansóborslevélkék, zöldrizs, vadmandula.
Noma Kiotó az ACE Hotelben Ár: 775 euró (itallal együtt, +10% szervizdíj) Nyitva: 2023. május 20-ig (de minden hely elkelt a meghirdetés utáni másodpercekben).
Közben reflektorfénybe kerülnek egészen meglepő választások is: a legendás tonhal-hasaalja (ótoró) helyett a kardhal legzsírosabb részéből készül a szasimi – tengeri algás vajszósszal. A bambuszgyökér ezúttal steak. Az iszei tüskés homár agyából vadzöldségekhez főzik a mártást. Az agyagtálban készült rizshez Isigaki szigetről származó rózsaszirom, rózsaecet és rózsaolaj az ízesítés. A narai teának nem a leveléből, hanem a szárából és virágából készítik a főzetet. A hajszálvékonyra vágott tintahalhoz viszkivinegrett dukál.
A japán konyhában kötelező fűszer, a kacuobusi (tonhalforgács) helyett ugyanazzal a hosszadalmas és bonyolult eljárással ezúttal nem halat, hanem kukoricát dolgoztak fel, és még lehetne sorolni a végtelenségig. Talán ebből már átérezhető, hogy mennyi kutatómunka, előkészítés és kreativitás kellett a menü kialakításához, amivel egyfajta alternatív japán valóságot hoztak létre, megőrizve közben a Noma-géneket is.
Ők is tudatában voltak, hogy óriási kockázatot vállalnak. Ezt szűröm le abból, hogy a második napon elfogyasztott vacsorám után René Redzepi, a séf – aki mindig nagy figyelemmel várja a visszajelzéseket – olyan őszinte és leplezetlen izgalommal figyel, mintha az élete múlna rajta. Ezúttal sem csak a kötelezőt hozzák rutinból, hanem mindent egy lapra tettek fel.
Nagy nehezen és az unióban a legmagasabb szinten tetőzött a magyar infláció az év elején, de nagyon bizonytalan, hogy milyen gyorsan térhet vissza messze a tíz százalék alatti régióba. A jegybank és a kormány egyre élesebb konfliktusa is emlékezetessé tette az elmúlt hónapokat, végül még egy bankválság is beütött Amerikából. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Adatvezérelt mezőgazdaság – amikor bő tíz éve a szegedi Gremon Systems üvegházi növényekről kezdett el adatokat gyűjteni, nem sokan értették, miről beszélnek, és mire jó ez az egész. Mára harmincnyolc országban, több mint kétszáz növényházban vannak ott a termékeik, például szenzoros növénymérlegeik, és azt is meg tudják állapítani, hogy a termelők mennyire használják ki az adott növényfajta genetikai potenciálját.
A második válaszában már a költségek minimalizálásánál tartunk, és pillanatok alatt eljutunk a hatékonyság abszolút kulcsát jelentő bűvös huszonöt perces fordulóig. Aztán Michael O’Leary hozza a formáját, és kinyitja a maga bevallása szerint is mocskos száját: az Európai Bizottság impotens, az extraprofitadót kirovó politikusoknál továbbra sincsenek nagyobb idióták, és igenis vannak hülye utasok. De a környezetvédőket ma már nem lőné le.
Mikor kell permetezni, hogy a termés a lehető legkevesebb vegyszerrel is a legjobb minőségű legyen? Erre a kérdésre fejlesztett digitális rovarmonitorozási okoseszközt és szolgáltatást a huszonévesekből álló magyar Smapp Lab. Már nemcsak Európában, de Dél-Amerikában is aktívan terjeszkednek.
Úgy tűnik, a mesterséges intelligencia mégsem veszi el a munkánkat, sőt a prompt engineer nevű új munkaterületet már meg is teremtette. Merthogy kell egy ember, aki a ChatGPT vagy más természetes nyelvi modell nyelvén suttog, aki tudja, hogyan kell úgy kérdezni, hogy a szoftver jó minőségű választ adjon. És tanárra is szükség lesz, mert az új technológia miatt fontos a még nagyobb médiatudatosság. De mi volt a ChatGPT előtt?
Írta: Jared Schrieber (angyalbefektető) // Fordította: Knittel Martin Négy éve költöztem Magyarországra, és ez alatt az idő alatt arra lettem figyelmes, hogy sokan azt hiszik, minden új technológiai vállalat „startup”, részben azért, mert a szó jelentésének nincs pontos meghatározása. És valóban, talán könnyebb azzal meghatározni a startupot, hogy mi nem. Egy startup nem kisvállalkozás, és nem is […]
