Lehet, hogy Michael O’Leary Magyarországon miniszterek leidiótázásával tett szert hatalmas ismertségre, de a Ryanair sikertörténetét már több mint harminc éve írja. Rengetegen utálják, ám a pénzügyi eredményei magukért beszélnek: ellentmondásos módszereivel a csőd széléről indulva emelte cégét a legtöbb utast szállító és egyben legértékesebb európai légitársasággá. Ahogy eddig minden válságból, most a covidból is megerősödve jön ki.
Talán túlzás, hogy ölni tudna vele, de érezhetően igen szúrós tekintettel fogad Michael O’Leary, amikor a dublini Ryanair-központban belépek a tárgyalóba. Még tart a fotózás, de egy pillanatra elugrik a kamerák elől, hogy egy kicsit vicsorogva elém dobhasson az asztalra egy papírkupacot. A Ryanarről szóló legutóbbi cikkem, kinyomtatva, angolra fordítva, néhány helyen kidekorálva nagy felkiáltó- és kérdőjelekkel. Boldogság, hogy felkészült, és mindent kifogásol belőle, ami szerint nem a Ryanair a legnagyobb király. Már az is baj, hogy a cikk szerint a Ryanairhez gyorsan visszataláltak az utasok a covid után, szerinte ugyanis el sem hagyták. A Wizznek sose volt még csak hasonló se a költségszintje, mint a Ryanairé, a brand pedig nem számít, csak a költség.
Végül is egész jól megúsztam ahhoz képest, milyen sztorik keringenek hangneméről és kiabálós temperamentumáról. Amikor erre rákérdezek, mindig csak mosolyog – kábé az a válasz, hogy „á, nem is”. Kicsit elvitatkozunk, mielőtt indul a magnó, de már ekkor minden oda fut ki, hogy cost is king, minden azon múlik, mennyire sikerül leszorítani a költségeket.
Nem sok nála nagyobb költségkontroller van a világban. A végletekig leegyszerűsítve valóban azzal mentette meg, majd futtatta fel a világ egyik legsikeresebb légitársaságává a belépésekor csőd szélén tántorgó Ryanairt, hogy mindenkiből kipasszírozta a szart is, legyen az reptér, munkavállaló, illetve bármi más üzleti partner. Ennek a brutális költségminimalizálásnak a része az is, amikor kéjes vigyorral idiótáz le akár minisztereket is, az így kapott ingyenpublicitással még ma is tud spórolni a reklámbüdzsén.
Írta: Tilesch György Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, […]
Írta: Tilesch György
Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, hogy a generatív MI – mintegy varázsütésre – jó mélyen bepréselte magát az életünkbe?
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Májusban Orbán Krisztián tér vissza!
Alig pár hónap alatt felbolydult méhkashoz lett hasonlatos az MI világa. Mindenki erről beszél, majdhogynem nagyanyáink is, igazodva polarizáltságra huzalozott reflexeink diktátumához és persze izgalmunkat, félelmünket is mind kimaxolva. Hetek alatt zajlott le a laikus hozzáférés globális forradalma, csak a ChatGPT-nél már százmillió felett ketyeg a felhasználótábor. A személyes élmény transzformatív hatását se becsüljük le, minimális erőfeszítéssel is azt gondolhatnánk, képben vagyunk MI-ügyben, passzív elszenvedőből kezdeményezőjévé váltunk egy alkotásra emlékeztető folyamatnak, és szuperintelligensnek látszó gépi orákulum csepegteti fülünkbe végtelen tudását, bármit is kérdezünk.
Ha igazságosak akarunk lenni, a generatív MI tudását tekintve így szólna az akkurátusabb ítélet: „Egész jó.” Vannak gyermekbetegségei? Vannak. Korlátai? Hogyne. Viszont az üzleti világ számára hasznos-e? Határozottan. Sőt, kis híján megkerülhetetlen. Egyelőre rajtunk, üzleti vezetőkön múlik, milyen gyorsan értjük meg, mire érdemes használni, és mire nem. Legfőképp azt kell megtanulnunk – de azt villámsebességgel –, hogyan talál új egyensúlyra a munka, az értékteremtés és a döntéshozatal világában az emberi, valamint az egyszerre szélesedő, mélyülő gépi intelligencia.
Nagy tech hullámok felverésekor mindig izgalmas visszanézni az első tanulságokat. Három friss tapasztalat: az egyik, hogy alig pár hónap alatt kétharmadra ugrott azon nagyvállalatok aránya, akik valamilyen mértékben már tudatosan használnak generatív MI-eszközöket – még ha ezen belül szintén kétharmad bevallottan alkalmazotti leépítést, átstrukturálást hajtott végre ennek következtében. Második, szintén rövid távú tanulság: a kódolási MI-asszisztensek bevetésénél máris ötvenöt százalék körüli fejlesztői produktivitásnövelést mutattak ki – ugyanez a mutató adminisztrációs és döntéstámogató feladatoknál harmincöt százalék. A harmadik: a bevetett MI-eszközök már egyetlen negyedév alatt képesek voltak akár húsz–harminc százalékot is javítani teljesítmény-hatékonyság területen. És messze még az év vége.
Fényesebb a blokkláncnál az MI kétélű kardja. Míg a tech óriások csendben építik le kripto- és metaverzumrészlegeiket, ömlik az erőforrás mindenbe, ami MI. Ez már nem a spekuláció kora, hanem annak az ideje, hogy hogyan épül be az MI a mindennapok termékeibe, hogyan hódít teret, és hoz pénzügyi hasznot. No, meg a szervezeti oldal – drasztikus leépítésekkel tarkított – átalakításának időszaka. A nagy platformok begyorsítottak, nem véletlenül változott MI-infuzionált, általánosan elérhető termékké minden, ami keresésen alapul, vagy személyes és irodai produktivitáson, ügyfélkapcsolaton, vállalatirányításon, kódolásasszisztencián – és még sorolhatnánk.
Ha csak a társalgásra optimalizált MI-alapú keresést nézzük, még kérdéses, hogy a tömegek mindezt óhajtják-e, és ha igen, milyen gyorsan képesek befogadni. A tét hatalmas, annyi bizonyos. Itt még egyszázaléknyi rész a piacból is bizony kétmilliárd dollárt jelent. Igen ám, de ha csak a gyors térnyerésre, aktív felhasználóhódításra és MI-fegyverkezési versenyre optimalizáljuk magunkat, a kockázatok és mellékhatások felmérése kritikus pillanatokban sajnos háttérbe szorulhat, potenciálisan negatív következményei pedig sokkal inkább búvópatakszerűen jelentkezhetnek.
Csak egy példa: az új generációs keresők felhasználói már azt is megszabhatják, milyen értékrend mentén társalogjon velük az MI. Magyarán tényekért és tudásért megyünk, helyette véleményt és indoktrinációt kapunk. Hogy mi annak a társadalmi következménye, amikor mindenki a saját vizét issza vissza? Nos, nem hinném, hogy ezt pont a hazai olvasóknak kellene megmagyarázni.
A szerző mesterségesintelligencia-szakértő és tanácsadó, a kaliforniai PHI Institute for Augmented Intelligence szervezet alapító elnöke.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Ott lettem volna szívesen, amikor a nyilvánosan is szabadszájú Michael O’Leary közli a Ryanairt alapító Mr. Ryannel, hogy itt lenne az ideje távoznia a cég elnöki posztjáról. O’Leary időnként úgy néz ki, mint egy ivós hétvégére jött fapados turista a bulinegyedben, esetleg egy telefonját nézegető portás, aki mindig a fején tartja az olvasószemüvegét, de a legritkább esetben tűnik könyvelőnek. Pedig eredendően […]
A Szabadság téri Flavát egyelőre meghagyhatjuk azoknak, akik euróval fizetnek, valamiért félnek elhagyni a szállodájukat, és azt sem szeretnék eldönteni, hogy aznap ülve bulizzanak vagy vacsorázzanak.
Az Athletic Brewing alapítói, Bill Shufelt és John Walker olyan ízletes alkoholmentes sört főznek, hogy a legnagyobb sörsznobok is megnyalják a szájuk szélét. Nem csoda, hogy a félmilliárd dollárra értékelt startup befektetői megrészegültek. Az amerikai Forbes cikke.
Jelentősen nőttek a Sága eladásai azóta, hogy a Master Good felvásárolta a céget, a csoport emiatt úgy döntött, irányt vált a Sága márkával. Interjú Bárány Lászlóval, a Master Good ügyvezető-tulajdonosával karbonsemleges csirkéről, szójáról és árakról.
