Lehet, hogy Michael O’Leary Magyarországon miniszterek leidiótázásával tett szert hatalmas ismertségre, de a Ryanair sikertörténetét már több mint harminc éve írja. Rengetegen utálják, ám a pénzügyi eredményei magukért beszélnek: ellentmondásos módszereivel a csőd széléről indulva emelte cégét a legtöbb utast szállító és egyben legértékesebb európai légitársasággá. Ahogy eddig minden válságból, most a covidból is megerősödve jön ki.
Talán túlzás, hogy ölni tudna vele, de érezhetően igen szúrós tekintettel fogad Michael O’Leary, amikor a dublini Ryanair-központban belépek a tárgyalóba. Még tart a fotózás, de egy pillanatra elugrik a kamerák elől, hogy egy kicsit vicsorogva elém dobhasson az asztalra egy papírkupacot. A Ryanarről szóló legutóbbi cikkem, kinyomtatva, angolra fordítva, néhány helyen kidekorálva nagy felkiáltó- és kérdőjelekkel. Boldogság, hogy felkészült, és mindent kifogásol belőle, ami szerint nem a Ryanair a legnagyobb király. Már az is baj, hogy a cikk szerint a Ryanairhez gyorsan visszataláltak az utasok a covid után, szerinte ugyanis el sem hagyták. A Wizznek sose volt még csak hasonló se a költségszintje, mint a Ryanairé, a brand pedig nem számít, csak a költség.
Végül is egész jól megúsztam ahhoz képest, milyen sztorik keringenek hangneméről és kiabálós temperamentumáról. Amikor erre rákérdezek, mindig csak mosolyog – kábé az a válasz, hogy „á, nem is”. Kicsit elvitatkozunk, mielőtt indul a magnó, de már ekkor minden oda fut ki, hogy cost is king, minden azon múlik, mennyire sikerül leszorítani a költségeket.
Nem sok nála nagyobb költségkontroller van a világban. A végletekig leegyszerűsítve valóban azzal mentette meg, majd futtatta fel a világ egyik legsikeresebb légitársaságává a belépésekor csőd szélén tántorgó Ryanairt, hogy mindenkiből kipasszírozta a szart is, legyen az reptér, munkavállaló, illetve bármi más üzleti partner. Ennek a brutális költségminimalizálásnak a része az is, amikor kéjes vigyorral idiótáz le akár minisztereket is, az így kapott ingyenpublicitással még ma is tud spórolni a reklámbüdzsén.
Már az általános iskola alsó osztályaiban is van min stresszelni. Sok a tennivaló, mondja egy harmadikos kislány. Nekik és a velük foglalkozó, mostanság különösen sok feszültséget megélő pedagógusoknak is segít kiégésmegelőző és egészségmegőrző programjaival a Sulinyugi.
Több közös van egy felsővezetőben és egy általános iskolás első osztályosban, mint gondolnánk. Legalábbis ami a feszültséget illeti, merthogy mindketten nagy stressznek vannak kitéve. „Az első, hogy felismerjük: akármi, akárki idézte is elő, a feszültség az enyém. És ha már idáig eljutottunk, a legfontosabb kérdés az, hogyan tudjuk levezetni. Arról a világról álmodunk, ahol mindenki vállalja a feladatát a feszültség és a stressz kezelésében. Még a tanító néni is elmondhatja az osztályban, hogy ne haragudjatok, ma rosszul aludtam” – mondja Bikfalvi Réka, a Sulinyugi programot létrehozó Lélekkel az Egészségért Alapítvány vezetője.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Az egészségfejlesztő szakpszichológus és kollégái 2010-ben hívták életre szakmai közösségüket, fő céljuk akkor a munkahelyi egészségfejlesztés és kiégésmegelőzés volt. Réka elsősorban a munkahelyekre koncentrált, a stresszkezelést Nyugizóna névre keresztelték. A másik alapító, Szigeti Réka már ekkor is gyakran tartott iskolai prevenciós foglalkozásokat is.
Aztán Bikfalvi Réka 2015-ben nagy feladatot kapott: elígérkezett elsős kisfia osztályába, hogy elmesélje, mivel foglalkozik. „Addigra már milliónyi tréninget tartottam, mégis nagyon izgultam: mit fogok mondani harminc gyereknek?” Végül olyan jól sikerült játékos formában, interaktívan elmagyarázni nekik, mi a stressz, és mit lehet vele kezdeni, hogy az iskolában elindult a folyosói pletyka. Egyre több helyre hívták beszélni, úgyhogy megszületett a döntés: legyen a projektnek neve és üzleti terve, álljon mögötte csapat.
A Sulinyugi programban pszichológusok és kiképzett önkéntesek tartanak két évtizedes módszertani tapasztalatokra alapozott előadást. 2015 óta húszezer gyerekhez és háromezer tanárhoz jutottak el, és segítettek a mindennapok könnyebbé tételében. Eddig összesen száznegyven Sulinyugi-önkéntest képeztek ki, de nagy körükben a fluktuáció és a pályaelhagyás. Ők ugyanis nagyrészt az iskolapszichológusok és más, iskolákban dolgozó szakemberek közül kerülnek ki, akadnak tanárok, gyerekcoachok és olyanok is, akik más ifjúsági területeken dolgoznak.
A koncepciót korosztályokra bontva dolgozták ki: az 1–4. osztályosok a Manóstressz, az 5–8. osztályosok a Gyerekideg, a 9–12. osztályosok a Kamaszfeszkó nevet viselő órákon tanulhatnak magukról, testük jelzéseiről és a stresszkezelésről. A legfiatalabbaknál még a mesélés, az élményeken keresztüli megélés a hangsúlyos.
„Nem voltam még olyan osztályban, ahol ne hallották volna a stressz szót, de a hat-hét éveseknek még nincs akkora önreflexiójuk, hogy felismerjék. Ebben segíthetünk nekik. Egy harmadikos kislánytól viszont már elhangzott az a megfogalmazás, hogy neki az okoz stresszt, hogy túl sok teendője van” – meséli Bikfalvi Réka. „Minél kisebb, annál szomatikusabban éli meg a stresszt – teszi hozzá Szigeti Réka. – Ilyenkor jön a hasfájás, a fejfájás, a táplálkozási zavarok. De van, aki ezt nem befelé gyűri, nem szorong vagy alvászavara lesz, hanem agresszívvé válik.”
Legális tombolás Cuki rajzokkal illusztrált, színes kártyacsomagot terítenek elém. A pakli arra ad a gyerekeknek ötleteket, mivel vezethetik le a felgyülemlő feszültséget. De felnőtteknek is hasznos. Végignézik a kártyákat, és átbeszélik, miként hatnak az egyes módszerek. A dúdolgatás például lenyugtatja az elmét, az izmok megfeszítése és elengedése pedig ellazítja a testet. „Az a mottónk, hogy te vagy a tested kapitánya. Tudatosítani akarjuk bennük, hogy meg tudják nyugtatni a szervezetüket, nem kell másnak átadni a feszültséget” – mondják.
Az, hogy mindezt iskolai keretek között, a tanító néni előtt tanulják meg, legitimálja a feszültséglevezetést, bizalmat teremt a szakpszichológusok szerint. Rékáék feladatnak szokták adni, hogy a gyerekek egy lapra firkáljanak ki magukból mindent, ami rossz, amire már nincs szükségük. Aztán azzal a lappal azt csinálhatnak, amit akarnak: miszlikbe apríthatják, ugrálhatnak rajta, és kidobhatják a kukába. Ilyenkor sokszor a pedagógust is meg kell nyugtatni, nincs baj azzal, hogy ilyen állapotban látja az osztályát. Sőt, ezt a módszert ő is bármikor alkalmazhatja, hogy a túl feszült gyerekcsoportot nyugalmasabb állapotba segítse vissza.
Azt tervezik, hogy nyolcalkalmas, félnapos sorozatokat visznek be az iskolákba, melyekkel kifejezetten a pedagógusokat tudják segíteni. „A tanároknak a miénknél jóval nagyobb az eszköztáruk, iszonyatosan jó ötleteik vannak, csak nem biztos, hogy meghallják egymást, mert nincs terük és idejük. A nekik szóló workshopokon összegyűjtjük az ötleteket, és a tanári ötlettárban elérhetővé tesszük” – mondja Bikfalvi Réka. Az intézményekben tapasztalható bizonytalanság és stressz szerintük hamar a diákok feszültségévé válik, így a kiégés közvetve hat rájuk is.
Nyugizóna Bt.-jük cégeknek szervez egészségfejlesztő programokat, ezek bevételének tíz százalékát fordítják az alapítvány menedzsmentjére és az önkéntesképzésre. Adománygyűjtést is indítottak, és mindenki előtt ott a lehetőség, hogy adományával „örökbe fogadjon” egy osztályt vagy iskolát. Ezekből az akciókból évente egy-egy millió forint gyűlik össze, amiből stresszkezelő foglalkozásokat tartanak az iskolákban.
Az ukrajnai háborúra is azonnal reagáltak, a United Way Hungary támogatásával egyrészt az országba érkező menekülteket, másrészt az őket a határoknál fogadó önkénteseket támogatták a stresszkezelésben. Olyan nyelvfüggetlen technikákat tanítottak piktogramok segítségével, mint a hasi légzés vagy a progresszív relaxáció. A menekült gyerekek támogatására született meg Guido, a mesehős gyík – akinek gyíkagya van, tehát ijesztő helyzetben lefagy. A magyarul és ukránul írt foglalkoztató mese célja az volt, hogy egyrészt kapcsolatot teremtsen a menekültcsaládok és az őket befogadók között, a nyelvi korlátok átlépésével is: a befogadó és a befogadott család gyerekei ugyanazt a mesét olvashatják. Másrészt a gyerekek a történet által megélhetik, hogy újra visszakapják a kontrollt.
Lélekkel az Egészségért Alapítvány Alapítás: 2010 A csapat: Hét dolgozó, hetven önkéntes. Éves költségvetés: kb. 100 millió forint (2023) Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Egy önkéntesnek való Sulinyugi-csomagot (feszültséglevezető kártyákat) vennének belőle. 100 000: Egy osztálynak három foglalkozást tudnának tartani stresszkezelésről és töltődésről. 1 000 000: Osztályfőnököket támogató kiégésmegelőző programra költenék.
Évek óta izgalmas és kiélezett meccset játszik az ultra-low cost légitársaságok ligájában a Ryanair és a Wizz Air. Feltámad-e a covidsokkból a kihívó Wizz Air, vagy örülhet a pandémiából megerősödve kijövő Ryanair, hogy hosszabb távon is leszakította vetélytársát?
2012-ben kezdtek egyáltalán programozással foglalkozni, gyors ütemben fejlődtek, 2023-ban már bevásárolta magát a magyar Forbes. A Splendex pécsi központtal, nemzetközi szinten építkezik. „Édesanyám azt mondta, hogy nem lesz belőlem ember, ha nincs végzettségem. Ezért megcsináltam egy OKJ-s szoftverfejlesztőt, és időközben valamilyen felindulásból bezsebeltünk egy aranykalászos gazda címet is. De nem használjuk” – mondja nevetve Székely […]
Az Athletic Brewing alapítói, Bill Shufelt és John Walker olyan ízletes alkoholmentes sört főznek, hogy a legnagyobb sörsznobok is megnyalják a szájuk szélét. Nem csoda, hogy a félmilliárd dollárra értékelt startup befektetői megrészegültek. Az amerikai Forbes cikke.
Merész. Ambiciózus. Őrült. Vagy csak maga a nagybetűs Álom. Szeretünk nagy ötletekről írni a Forbes.hu-ra, hát még, ha a nagy ötletek valóra válnak, legyen szó akár huszonéves startupperekről vagy sok év multit maguk mögött hagyó alkalmazottakról.
Világszerte több mint 205 millió hektáron termelnek no-till rendszerben, vagyis úgy, hogy teljesen elhagyták a talajművelést, és csak minimálisan, a vetéssel bolygatják a területeket. Magyarországon még csak néhány gazda indult el ezen az úton, bár a 2022-es extrém aszály miatt sokan ráébredtek, hogy valamin változtatniuk kell, ha egészséges talajt szeretnének.