Sümegi Elemér hangszerei – hegedűk és csellók – kivételes műgonddal és odaadással készülnek. A Xiaomi 13 Pro professzionális tripla Leica kamerarendszerével rögzített képeken festményszerűen elevenedik meg a hangszerkészítő mester műhelye, lovai, birtoka és irigylésre méltóan sokszínű, derűs élete. Mikor a koncertterem falai között felcsendül egy hegedűfutam, a közönség soraiban vélhetően csak Sümegi Elemér hegedű- és […]
Sümegi Elemér hangszerei – hegedűk és csellók – kivételes műgonddal és odaadással készülnek. A Xiaomi 13 Pro professzionális tripla Leica kamerarendszerével rögzített képeken festményszerűen elevenedik meg a hangszerkészítő mester műhelye, lovai, birtoka és irigylésre méltóan sokszínű, derűs élete.
Mikor a koncertterem falai között felcsendül egy hegedűfutam, a közönség soraiban vélhetően csak Sümegi Elemér hegedű- és csellókészítő mester tudja, mekkora mesterségbeli tudásra, mennyi gondosságra volt szükség ahhoz, hogy a hangszer, amellyel a művész elvarázsolja a közönségét, elkészüljön. Ugyanez az elkötelezettség, kreativitás és hozzáértés testesül meg a Xiaomi legújabb remekművében, a legendás Xiaomi és Lecia által közösen fejlesztett kamerarendszerrel ellátott Xiaomi 13 Pro okostelefonban.
Mit keres egy koppenhágai étterem a japán hagyományok egyik legfontosabb városában, Kiotóban? Mi értelme kiköltöztetni egy csomó embert egy másik kontinensre, csak azért, hogy tíz hétig pár ezer gasztroőrültnek főzzenek? Megnéztük.
Van ennek értelme? Semmi! Őrülten drága? Az! Fenntartható? Dehogy! De hát akkor minek? Mert napjaink egyik séfzsenije – nem sok van belőlük – életre szóló élményt varázsol egy vacsorából.
A koppenhágai Noma popupjai (kitelepülései) már sokéves hagyományra tekintenek vissza. Első alkalommal, 2015-ben éppen Tokióba költözött át az egész éttermi csapat szakácsokkal, felszolgálókkal. Ettől a kirándulástól rengeteg élményt és inspirációt kaptak, és bőven adódtak akadályok is, amiket kreatívan kellett megugraniuk. Ezért aztán alaposan rákaptak a kitelepülésekre, persze mindig mindent nagyon gondosan előkészítve.
Az ausztrál (Sydney, 2016) és a mexikói (Tulum, 2017) popup egyaránt óriási hatással bírt a hazai, dániai működésükre, stílusukra is, miközben a helyi séfek hatalmas meglepetéssel konstatálták, hogy mennyi – előttük ismeretlen – izgalmas alapanyag van a hazájukban. Utóbbiakból aztán az étterem bőven vitt is haza magával, így kezdtek például bizonyos fűszereket használni. Majd a Noma elköltözésekor (Koppenhága egyik kerületéből egy másikba) a mexikói „dzsungeléttermüket” mintázó konyhastruktúrával épült meg a Noma 2.0. De mit tudnak mutatni a sokat látott japánoknak a derék dánok egy olyan piacon, ahol a vendégek kegyeiért csak Tokióban százezer étterem vetekszik? Óriási a kínálat a hagyományos japántól a legmodernebb nemzetközi trendeket követő éttermekig, és az alapanyagok a világ legjobbjai. A Noma – szokás szerint – lapot húzott 19-re: a japánokat az ő pályájukon, az ő szabályaikat betartva hódítja meg. A japán gasztronómia mikroszezonjainak maximális figyelembevételével a hagyományos ünnepi étkezést, a kaiszeki menüt idéző ételsorral rukkoltak elő – csak éppen mindent máshogy készítenek, tálalnak, körítenek, mint a hazaiak. A legtöbb fogás abból készül, ami épp a csúcson van, és minden kaiszekiétteremben főszerepet játszik: bambuszrügy, szansóborslevélkék, zöldrizs, vadmandula.
Noma Kiotó az ACE Hotelben Ár: 775 euró (itallal együtt, +10% szervizdíj) Nyitva: 2023. május 20-ig (de minden hely elkelt a meghirdetés utáni másodpercekben).
Közben reflektorfénybe kerülnek egészen meglepő választások is: a legendás tonhal-hasaalja (ótoró) helyett a kardhal legzsírosabb részéből készül a szasimi – tengeri algás vajszósszal. A bambuszgyökér ezúttal steak. Az iszei tüskés homár agyából vadzöldségekhez főzik a mártást. Az agyagtálban készült rizshez Isigaki szigetről származó rózsaszirom, rózsaecet és rózsaolaj az ízesítés. A narai teának nem a leveléből, hanem a szárából és virágából készítik a főzetet. A hajszálvékonyra vágott tintahalhoz viszkivinegrett dukál.
A japán konyhában kötelező fűszer, a kacuobusi (tonhalforgács) helyett ugyanazzal a hosszadalmas és bonyolult eljárással ezúttal nem halat, hanem kukoricát dolgoztak fel, és még lehetne sorolni a végtelenségig. Talán ebből már átérezhető, hogy mennyi kutatómunka, előkészítés és kreativitás kellett a menü kialakításához, amivel egyfajta alternatív japán valóságot hoztak létre, megőrizve közben a Noma-géneket is.
Ők is tudatában voltak, hogy óriási kockázatot vállalnak. Ezt szűröm le abból, hogy a második napon elfogyasztott vacsorám után René Redzepi, a séf – aki mindig nagy figyelemmel várja a visszajelzéseket – olyan őszinte és leplezetlen izgalommal figyel, mintha az élete múlna rajta. Ezúttal sem csak a kötelezőt hozzák rutinból, hanem mindent egy lapra tettek fel.
Adatvezérelt mezőgazdaság – amikor bő tíz éve a szegedi Gremon Systems üvegházi növényekről kezdett el adatokat gyűjteni, nem sokan értették, miről beszélnek, és mire jó ez az egész. Mára harmincnyolc országban, több mint kétszáz növényházban vannak ott a termékeik, például szenzoros növénymérlegeik, és azt is meg tudják állapítani, hogy a termelők mennyire használják ki az adott növényfajta genetikai potenciálját.
Márkus Zsolt Magyarországon elsőként épített fel egész évben termelő, mesterséges világítású üvegházat. Az itt pirosodó veresegyházi paradicsomok a Bocuse d’Or döntőjéig jutottak és a profit is szépen nőtt. Aztán épphogy túlélték a covidot, egy makacs paradicsomvírus és az energiaár-robbanás térdre kényszerítette a vállalkozást. Most a veresi szamócával és uborkával menekülnek előre.
Nagy nehezen és az unióban a legmagasabb szinten tetőzött a magyar infláció az év elején, de nagyon bizonytalan, hogy milyen gyorsan térhet vissza messze a tíz százalék alatti régióba. A jegybank és a kormány egyre élesebb konfliktusa is emlékezetessé tette az elmúlt hónapokat, végül még egy bankválság is beütött Amerikából. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
A második válaszában már a költségek minimalizálásánál tartunk, és pillanatok alatt eljutunk a hatékonyság abszolút kulcsát jelentő bűvös huszonöt perces fordulóig. Aztán Michael O’Leary hozza a formáját, és kinyitja a maga bevallása szerint is mocskos száját: az Európai Bizottság impotens, az extraprofitadót kirovó politikusoknál továbbra sincsenek nagyobb idióták, és igenis vannak hülye utasok. De a környezetvédőket ma már nem lőné le.
