A több mint tíz éve Magyarországon élő és dolgozó Alexandre Jeanjean 2023. április 1-jével vette át a csoport magyarországi vállalatának irányítását, és feltett szándéka, hogy folytassa a nevéhez fűződő fair ügyfélstratégiát. Az emberek pénzének fair kezelése táplálja a társaságba vetett bizalmat, ami idén fontosabb lehet, mint korábban bármikor. A korábbi vezérigazgató-helyettes 11 éve él hazánkban, […]
A több mint tíz éve Magyarországon élő és dolgozó Alexandre Jeanjean 2023. április 1-jével vette át a csoport magyarországi vállalatának irányítását, és feltett szándéka, hogy folytassa a nevéhez fűződő fair ügyfélstratégiát. Az emberek pénzének fair kezelése táplálja a társaságba vetett bizalmat, ami idén fontosabb lehet, mint korábban bármikor.
A korábbi vezérigazgató-helyettes 11 éve él hazánkban, a lánya már itt született, imádja Budapestet és a nyelvünket is, „ami gyönyörű, de nagyon nehéz” – fűzte hozzá magyarul. Itt élő külföldiként állítja: ha az ember megteszi a szükséges erőfeszítéseket és kapcsolatokat épít, akkor a magyarok nyitottá válnak. Hazai példaképei közé az író Nádas Pétert és a zeneszerző Eötvös Pétert sorolta, míg az egyik legjobb eseménynek a békéscsabai Kolbászfesztivált tartja, és szerinte is remek találmány a fröccs.
Bár markáns különbségeket a piaci gyakorlatokban nem igazán lát a külföldi országokhoz képest, egy dologban biztosan mások a magyarok: kevesebbet költenek biztosításra, mint a nyugat-európaiak, vagy az amerikaiak. Ennek az a következménye, hogy itt magasabb a biztosítók költséghányada, hiszen mindig vannak bizonyos korlátok és fix költségek, amelyek a megfelelő működtetéshez szükségesek. A Groupama új vezetője szerint a biztosításokra szánt összegeket már csak azért is érdemes lenne növelni, mert minél magasabb az élet-, egészség- és vagyonvédelemre fordított költés, annál inkább csökkenthető a költséghányad és annál többet profitál belőle az ügyfelek alkotta kockázati közösség. A magyar nem-életbiztosítási piac jelenleg 45 százalék körüli költséghányaddal működik, ami akár 20 százalékponttal is magasabb, mint Franciaországban.
Jelentősen nőttek a Sága eladásai azóta, hogy a Master Good felvásárolta a céget, a csoport emiatt úgy döntött, irányt vált a Sága márkával. Interjú Bárány Lászlóval, a Master Good ügyvezető-tulajdonosával karbonsemleges csirkéről, szójáról és árakról.
Amikor 2020-ban megvették a Ságát, meghatározó szempont volt a cég brandértéke. Most azt tervezik, hogy a Sága egyes termékein is áttérnek a Master Good márkanévre. Miért döntöttek így? Nem titok, hogy az akvizícióval az volt a célunk, hogy a hosszú távú terveinkhez márkát és piacot vegyünk. Az elmúlt három évben a Master Good technológiai invesztíciókkal feljavította a Ságát. A Sága addig vásárolt alapanyagból dolgozott, de most jó minőségű, GMO-mentes termelésből származó magyar alapanyagot használunk. Dinamikusan nő a tudatos fogyasztók száma Magyarországon is, és azt tapasztaltuk, hogy a GMO-mentes alapanyagra való átállás után eladási szármaink jelentősen növekedtek. Több kutatást is végeztünk, és ezek mind alátámasztották, hogy a Master Good neve a Sága-termékek csomagolásán egyfajta garanciát jelent.
Ezért döntöttünk a co-branding mellett. A Sága-termékeken összekapcsolt logót fognak látni a fogyasztók, és a Sága Royal almárkáját, amit azért hoztunk létre, hogy megkülönböztessük a legjobb minőségű termékeinket, Master Good Royalra nevezzük át.
Abban nincsen kockázat, ha vásárlóként azt látom, hogy eltűnik a Sága logó? Ezért reklámozzuk, hogy a vevők megértsék. A Sága kiváló cég, kiváló piaccal, kiváló termékekkel. De az a történet, ami a Master Good mögött van, sokkal magasabbra tudja emelni.
Tavaly jelentették be, hogy az iparágban elsőként átállnak a karbonsemleges működésre. Milyen lépéseken vannak túl? Ma már egy felelősséggel gondolkodó vállalat stratégiájából kihagyhatatlan a környezettudatos gondolkodás. Több tízmilliárd forintos beruházásokat tervezünk a következő két-három évben. A tizenegy megawattos napelemparkunk mellé további huszonhat megawattot telepítünk. Ez gyakorlatilag a teljes cégcsoport (tehát nemcsak a feldolgozóüzem, hanem az összes továbbfeldolgozó, a takarmánygyár, a keltetők) villamosenergia-ellátásának negyven százalékát fogja fedezni. Egyébként világrekord. A mi iparágunkban még senki sem jár itt.
Még ebben az évtizedben teljesen el tudjuk hagyni a termelés legtöbb pontján a gázt. A fűtésnél lehet hőszivattyúban is gondolkozni. Van olyan pontja az országnak, ahol nyolcvan–száz fok is elérhető geotermikus energiával, de a mi területünkön csak ötven fok körüli hőmérséklet reális. Ezért valószínűleg itt villanykazánok, villanygőzkazánok üzembe állítása lesz a megoldás. Ezek hatásfoka rosszabb a gázénál. Nemhiába nem terjedtek el eddig – kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy egy elektromos meghajtású autó sem tud akkora távot megtenni, mint egy benzines vagy dízeles.
Ha fontos nekünk a cél, amit kitűztünk, azért áldozatokat kell hozni. Ezek a változások nem fognak egy-két év alatt lezajlani. De akik ebbe beleállnak, tíz év alatt komoly eredményeket fognak elérni. És mi ebben elsők szeretnénk lenni.
Általában nézve a fenntarthatóságot: mennyiben lehet fenntartható egy húsipari cég? Hatalmas ferdítés van abban, hogy a húsipart kikiáltották a klímaváltozás egyik jelentős tényezőjének. Amikor a húsipar karbonlábnyomáról beszélnek, elsősorban amerikai mérésekre és számításokra hivatkoznak, és mindenféle húst egy kalap alá vesznek. Ha végignézzük, milyen ételnek mekkora a karbonlábnyoma, látható, hogy a marhahús vezet, utána jön a bárány, a sajtok, a tejelő marhák. Étcsokoládé, kávé, rákok, pálmaolaj, sertés… És csak mindezek után a szárnyasok.
De a szárnyasokba beleszámítják a kacsát, a libát és a pulykát is, és azoknak nagyobb a lábnyomuk, mint a csirkének. A szárnyasokéval nagyjából megegyező karbonlábnyoma van az olívaolajnak és a szójának is, tehát ha ennek alapján döntjük el, hogy mit fogyasztunk, ezeket mind el kell hagynunk a táplálkozásunkból. De nincs nagyon lemaradva a hal és a rizs sem.
A karbonlábnyomot érdemes fehérjére „lebontva” is vizsgálni, hiszen az embernek mindenképp magához kell vennie fehérjét. Ezen a listán a baromfi megint csak jobban teljesít sok más terméknél. Ezek tények. Én abban bízom, hogy ha elkezdünk karbonsemleges csirkéket előállítani, le tudjuk venni a napirendről, hogy a húsfogyasztás negatív hatással van-e a Földre, és tisztán hit- és ízlésbéli kérdéssé válik, hogy valaki szeret húst enni, vagy nem.
Bárány László szerint néhány év múlva már pontos számot fognak látni arról, hogy mennyit ér az embereknek egy tisztább jövő.
De ilyen szempontból kapóra jön, hogy csirke a termék. Ha marhára specializálódtak volna… Igen, de nem arra specializálódtunk. Erről felesleges beszélni. Az a helyzet, hogy az embereknek fehérjére van szükségük. És azt a mennyiségű fehérjét, amire szükségünk van, be kell vinnünk a szervezetünkbe.
Mitől környezetbarátabb a csirke tenyésztése, mint a többi szárnyasé? A fajlagos takarmányértékesítése az összes baromfi közül a csirkének a legjobb. Tehát míg egy kacsánál vagy pulykánál két kilogramm vagy annál több takarmányból lesz egy kiló élősúly, addig ez a csirkénél másfél kiló. Érdekes szempont egyébként az is, hogy az elmúlt két évtizedben kiemelt jelentőséggel bírt az állatok jólléte, de a magasabb állatjóléttel nevelt állatok karbonlábnyoma nagyobb. Ha ugyanabban az istállóban feleannyi állatot tartok, nyilvánvalóan kétszer akkora karbonlábnyommal állítom elő ugyanazt a terméket, mint ha sűrűbben lennének.
Sokaknak az állatok jólléte is legalább annyira fontos, mint a karbonlábnyom. Van arany középút? Ki kell váltani a szénhidrogéneken alapuló technológiát. Karbonsemlegesnek kell lenni, és akkor nem lesz kérdés, mivel fűtöttem fel az istállót.
Tavaly nyáron, amikor legutóbb beszéltünk, azt mondta, akkor stabilizálódna a baromfiipar helyzete, ha a fő költséginput, a takarmányár növekedése megállna. Hogy áll most ez? Nagyon izgalmas időszak elé nézünk, ugyanis a következő hónapokban megkezdődik a gazdaságban a defláció. Megindultak lefele a takarmány- és a gabonaárak, ahogy a legtöbb nyersanyag ára is. Az élelmiszeripari árak mozgatója a gabona, ettől függ a tej, a tejipari, a sütőipari, illetve a húsipari termékek ára – ezért volt nagyon drasztikus áremelkedés tavaly. 2021-ben betakarításkor egy kiló búza ára hetvenöt forint volt, tavaly ez száznegyven forintra ment fel. Jelen pillanatban kilencven és száz forint között mozog, a következő betakarításkor nyolcvanöt körül várja a piac az új árat.
A nyersanyagok között egyetlen kivétel van: teljesen megmagyarázhatatlan módon növekszik a szója ára. Argentínát ugyan aszály sújtotta, Brazíliában viszont soha nem látott mértékű termés van. A szója tőzsdei termék, és a tranzakciók mögött zömében tőzsdei szereplők állnak: tehát gyakorlatilag ez spekuláció. Én azzal számolok, hogy ebben a félévben ez a lufi is ki fog pukkadni.
Miért nem látjuk már most ezt csökkenést a fogyasztói árakon? Azért, mert az ipar bevásárolt a tavalyi drágább alapanyagból, és az új betakarításig, amíg ezt nem használjuk fel, mi még a drágább alapanyagból dolgozunk. Viszont négy–hét hónap múlva itt az új betakarítás, és magával fogja hozni a takarmányárak jelentős csökkenését. Nem várhatjuk, hogy a 2021-es árszintre menjenek vissza, hiszen az energiaárak sem ott vannak, és azóta jelentős béremelkedés is volt. Én a 2021-es és a 2022-es szint közé várom az új takarmányárakat.
A piacok nagyon türelmetlenek. A termékeink háromnegyedét exportpiacokon érvényesítjük, és pontosan látjuk, hogy Angliától Németországon át Magyarországig mindenhol csökkent a fogyasztás, öt és tizenöt százalék közötti mértékben, terméke válogatja. A kiskereskedelem, az éttermek kevesebbet rendelnek, emiatt relatív túltermelés kezd kibontakozni. Mindenki szeretné már csökkenteni az árakat, hogy a fogyasztás visszakerüljön a régi szintre. De a mi költségeink még nincsenek ott, hogy ez lehetővé váljon.
Tavaly nyáron arról is beszélt, hogy véget ért egy aranykor. Hogyan látja a következő időszakot? Ma már valóban úgy tekintünk az elmúlt évtizedre, mint az aranykorra. Ennek vége van, tele van a világ megpróbáltatásokkal: elég, ha csak a háborúra gondolunk, vagy a tavalyi év rapid inflációjára. De én örök optimista vagyok. Azt látom, hogy lejjebb fognak menni az árak, remélem, hogy a szomszédunkban dúló háború is véget ér hamarosan. De egyszer biztosan.
Ilyen tisztítótüzeken át kell mennie a világnak. Ez után viszont újabb aranykor veheti majd kezdetét. Hasonlóan a tarlóégetéshez: amikor a tarló ég, az látványos, kicsit félelemmel is tölti el az embert, de amikor kialszik a tűz, a hamu új életet gerjeszt.
Tizenöt éve még nevetgéltünk a boldog csirke kifejezésen, számos politikus még relativizálta a klímaproblémát, ma meg jön egy magyar húsipari cég, és stratégiai célnak tűzi ki. A világ változik. És jó optimistának lenni.
Ott lettem volna szívesen, amikor a nyilvánosan is szabadszájú Michael O’Leary közli a Ryanairt alapító Mr. Ryannel, hogy itt lenne az ideje távoznia a cég elnöki posztjáról. O’Leary időnként úgy néz ki, mint egy ivós hétvégére jött fapados turista a bulinegyedben, esetleg egy telefonját nézegető portás, aki mindig a fején tartja az olvasószemüvegét, de a legritkább esetben tűnik könyvelőnek. Pedig eredendően […]
Évek óta izgalmas és kiélezett meccset játszik az ultra-low cost légitársaságok ligájában a Ryanair és a Wizz Air. Feltámad-e a covidsokkból a kihívó Wizz Air, vagy örülhet a pandémiából megerősödve kijövő Ryanair, hogy hosszabb távon is leszakította vetélytársát?
A Somogyban gazdálkodó Berend Ferencet évekkel ezelőtt bolondnak nézték, hogy no-till rendszerben gazdálkodik, de mára egyre többen jönnek hozzá tanulni. Ferenc március végén megkapta a Highlights of Hungary nagyköveti díját
a nemzetközi szinten is legkorszerűbbnek számító talajmegújító módszeréért.
Azt, hogy ha nincs humusz a talajban, elköszönhetünk a jó minőségű élelmiszertől, a nagyvállalatok is kezdik felismerni.
Lehet, hogy Michael O’Leary Magyarországon miniszterek leidiótázásával tett szert hatalmas ismertségre, de a Ryanair sikertörténetét már több mint harminc éve írja. Rengetegen utálják, ám a pénzügyi eredményei magukért beszélnek: ellentmondásos módszereivel a csőd széléről indulva emelte cégét a legtöbb utast szállító és egyben legértékesebb európai légitársasággá. Ahogy eddig minden válságból, most a covidból is megerősödve jön ki.
