Évek óta izgalmas és kiélezett meccset játszik az ultra-low cost légitársaságok ligájában a Ryanair és a Wizz Air. Feltámad-e a covidsokkból a kihívó Wizz Air, vagy örülhet a pandémiából megerősödve kijövő Ryanair, hogy hosszabb távon is leszakította vetélytársát?
Ketten játszanak nagy meccset az európai légiipar külön kis szekciójában, ott, ahol a legalacsonyabbak a jegyárak, mégis legmagasabb a profit. Az ultra-low cost (ULCC) liga megalkotója, a Ryanair sokáig egyeduralkodó lehetett, majd szép lassan kénytelen volt egyre komolyabban venni első igazi kihívóját, a Wizz Airt. Aztán jött a covid, és felborította az erőviszonyokat. A Ryanair hátradőlhet – de simán lehet, hogy csak rövid távon. A Wizz Air egyértelműen az egyik legnagyobb magyar üzleti sikersztori az elmúlt tíz évből, már az első magyar Forbes címlapján is Váradi József szerepelt (akit a szakmában sokan Joe-nak hívnak). Ahogy a Ryanair is a deregulációra, vagyis a repülés uniós liberalizációjára építve állt át a diszkontmodellre, a Wizz is ezt használta ki, amikor a közép-európai országok beléptek az EU-ba, így ezekből is bárki szabadon indíthatott járatokat bárhova. Amikor a Wizz húsz évvel ezelőtt elindult, a Ryanair mintája már ott volt előtte, nagyjából addigra lett egyértelmű, hogy az ultra-low cost modellre érdemes alapozni.
Egészen 2020-ig azt láthattuk, hogy a Wizz Air sikeresen veszi át a Ryanair-modell alapszabályait, és próbálja őket saját ötletekkel, fejlesztésekkel kiegészíteni. A sokáig egyértelműen Kelet-Közép Európára-fókuszáló Wizz az előző évtizedben végig sokkal gyorsabban növekedett, mint a Ryanair, így a két cég mérete közötti különbség végig csökkent. Amikor az első lapszámunkban megjelent a Wizz-portré, még hétszeres volt a különbség, ez a gépeik száma alapján mára lassan csak háromszoros lesz – a Wizz még idén ünnepi festést adhat a 200. repülőjének, míg a Ryanairnél a 600. madár áll szolgálatba hamarosan. Ezt valószínűleg Váradi Józsefen kívül a világon senki se hitte volna mondjuk tizenöt évvel ezelőtt.
Boeing vagy Airbus Mindkét vezérigazgató ezerszer leszögezte, hogy ebben az ULCC műfajban a legalacsonyabb költség nyer. Ezért volt figyelemre méltó, hogy a Wizz 2020-ra a Ryanair szintjére tudott lejönni – legalábbis bizonyos költségmutatók szerint, míg az O’Leary által fontosnak ítélt egy repülésre jutó, üzemanyag nélkül számolt székköltségnél maradt némi különbség.
A Szabadság téri Flavát egyelőre meghagyhatjuk azoknak, akik euróval fizetnek, valamiért félnek elhagyni a szállodájukat, és azt sem szeretnék eldönteni, hogy aznap ülve bulizzanak vagy vacsorázzanak.
Viszonylag ritka, hogy zenei műfajokkal kezdődik egy étteremteszt, de a Flava felrajzolásához fontos, hogy tisztázzuk, ki van képben a hi-nrg house-zal. Én például nem. Nekem vacsoratársam mondja el, milyen ága ez az elektronikus zenének, ami úgy betölti körülöttünk a 2022 végén átalakított és -márkázott hotelétterem amúgy jól sikerült terét, hogy az ételeknek már alig marad tőle hely.ű Még pont ordibálás nélkül tudjuk megbeszélni, hogy nem a hangerő az, ami zavaró, és nem is a kompetens átéléssel ringatózó DJ puszta jelenlétét nehéz feldolgoznunk, hanem a választott műfaj passzolna inkább pár órával későbbre, egy tömött bárba vagy egy nyári tetőteraszra, ahol van hova szállniuk a combos basszusoknak. De legalább tudjuk, hogy a kitchen & more alcímből mi a more, és hogy lehetne kitchen & too much is.
Bőven jut idő ezen elmélkednünk, ekkorra harmincöt perccel vagyunk a rendelés után. A Flava világkonyhaként hirdeti magát – karakán dolog a klímaválság első felvonásának vége felé messziről jött alapanyagokkal kérkedni, de legalább komolyan gondolják. A bárány és a marha például ugyan magyar, ám a borlapon hat magyar tétel van a huszonnyolc külföldi mellett, abból kettő édes, egy pezsgő és kettő névtelen, a hatodik meg egy rozé (a szállodaközönség indokolhatja, gondolom – magyarázza a hóhér a furmintot, gondolhatják). Sörből kétfélét csapolnak, amiből az olasz valóban van, a magyar kifogyott.
Amellett, hogy intenzíven hirdeti magát a három hónapja megnyílt hely, azért is választjuk, mert a séfajánlat meg a sima étlap együtt kellően érdekesnek tűnnek a honlapon, így hát nem derít fel minket, amikor kiderül, hogy a séfajánlat itt egy ebéd- és délutáni menü, ami tehát este, amikor rendes ember a leginkább kíváncsi rá, mit ajánl a séf, nem érhető el. Maradnak az előételek, meg rámen és tacók, főételek frontján pedig grillezett, valóban globalista dolgok és hozzájuk köretek. (Utóbbiak olyan árazással, hogy még a vágtató infláció mellett sem tudom nem megjegyezni, hogy 3300 forint, az még mindig egy ebédmenü.)
Kérünk egy előételt, hogy legyen mit megosztani, amíg a grill elintézi a többit, de talányos módon csak a többivel egyszerre érkezik meg a már említett harmincöt perc után. Eddigre egyértelművé válik, hogy az étlapírókkal alapvetően mást gondolunk bizonyos szavak jelentéséről. Amíg várunk, utánunk jött vendégek is simán vacsorázni kezdenek, és egy ponton már nagyon kíváncsiak vagyunk rá, mit volt ekkora hiba rendelnünk, de a fiatal személyzet korát meghazudtolóan profi, legalábbis abban, hogy a szomszéd asztaloknál sürögve két arasszal nézzen el a fejünk felett.
Minthogy nevezett előétel (egy marhatatár) az egyetlen, ami nem tud kihűlni, végül, amikor bocsánatkérések mellett egyszerre megérkezik minden, ezt hagyjuk a végére. Jön egy csirkeköfte, azaz török szellemben fűszerezett, itt apróra vágott zöldségeket is tartalmazó, tésztabundát viselő fasírt – szaftos és ízes. Juhtúrós saksukát kértünk mellé, hogy megtudjuk, a brunchklasszikuson lehet-e még egy szintet dobni a juhtúróval, és az derül ki, hogy nem véletlen, hogy a világ a feta sajtnál húzza meg a vonalat, amit keletilecsó-feltétet keresve pikánsságban már nem lépünk át. A tőkehal tökéletes, pont megfelelő adag is, korrekt vajmártása szépen alápontoz, a rengeteg pirított kapri a tetején viszont túlontúl erőteljes. A polipcsáp alighanem megfőtt, mielőtt a grillre került – ez helyes, de nem sikerül elkapni azt a pillanatot, amikor már puha, és még van íze, egyik állítás sem állna meg egészében.
Marhatatár, pirított kovászos kenyér
Grillezett polip, tapenád
Bőrös tőkehalfilé, sózott kapribogyó, vajmártás
Minthogy nem ez a megfelelő magazin és év arra, hogy végig az árakon károgjak, mindenkit arra biztatok, döntse el maga, 7800 forint ellenértékét látja-e a polipos képen, amihez még hozzászámolhatja a köretet. Utóbbi esetünkben egy labneh, azaz sűrű joghurt, amit égetett padlizsánok és gránátalma dobnak fel, eredményesen.
A marhatatárból meg kvázi desszert lesz tehát, mondjuk, csörögefánk vagy túrógombóc helyett. Főételek után már osztozkodva is derék adagnak bizonyul, a húst késsel aprították, puha és krémes, indokolatlanul hosszú szálakban hagyott marinált hagyma és megint a fő alapanyagot elhalványítóan sós szardelladarabok vannak rajta. De ha a DJ-konyha párharcot végleg megnyeri a zenei osztály, ez akkor is maradhatna, jól mutatna egy bárpulton is.
Flava Kitchen & More Budapest V., Október 6. utca 26. A teszt időpontja: 2023. március 8. Ezt ettük: Marhatatár, pirított kovászos kenyér: 5300 Csirkés köfte: 4500 Saksuka: 3300 Grillezett polip, tapenád: 7800 Sült padlizsán, labneh, pekándió: 3600 Bőrös tőkehalfilé, sózott kapribogyó, vajmártás: 7800 Édesburgonya-hasáb, lime-héj: 2600 Zöldborsmártás: 750 Zöldfűszeres majonéz: 750 Két nagy mentes víz: 1300 Hat pohár sör: 5300 Szerviz: 5805 Összesen: 48 805 forint
Köszönöm, hogy most a szerző spórolt nekem egy csomó pénzt. Ide sem kell elmennem. Olyan jó lenne, ha a Forbes meglátogatna ezután egy éttermet, és megkérdezné, hogy mit csináltak ezzel a (nem túl kedves és fejlődésfókuszú) kritikával.
Írta: Tilesch György Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, […]
2012-ben kezdtek egyáltalán programozással foglalkozni, gyors ütemben fejlődtek, 2023-ban már bevásárolta magát a magyar Forbes. A Splendex pécsi központtal, nemzetközi szinten építkezik. „Édesanyám azt mondta, hogy nem lesz belőlem ember, ha nincs végzettségem. Ezért megcsináltam egy OKJ-s szoftverfejlesztőt, és időközben valamilyen felindulásból bezsebeltünk egy aranykalászos gazda címet is. De nem használjuk” – mondja nevetve Székely […]
Ellehetetlenült független előadóművészeti közeg, beszántott Színművészeti Egyetem, bankcsőd miatt veszélybe került éves költségvetés. Barda Beáta turbulens időszakot tudhat maga mögött a Trafó élén. Tavaly a második ciklusára is megválasztották, hogy továbbvigye a magyar és külföldi alternatív társulatok bázisának számító ház örökségét.
Mikor kell permetezni, hogy a termés a lehető legkevesebb vegyszerrel is a legjobb minőségű legyen? Erre a kérdésre fejlesztett digitális rovarmonitorozási okoseszközt és szolgáltatást a huszonévesekből álló magyar Smapp Lab. Már nemcsak Európában, de Dél-Amerikában is aktívan terjeszkednek.
