A második válaszában már a költségek minimalizálásánál tartunk, és pillanatok alatt eljutunk a hatékonyság abszolút kulcsát jelentő bűvös huszonöt perces fordulóig. Aztán Michael O’Leary hozza a formáját, és kinyitja a maga bevallása szerint is mocskos száját: az Európai Bizottság impotens, az extraprofitadót kirovó politikusoknál továbbra sincsenek nagyobb idióták, és igenis vannak hülye utasok. De a környezetvédőket ma már nem lőné le.
Régóta gyötör a kínzó kérdés: hova teszi a könyvét és az üdítős palackját a Ryanair vezére, amikor cégének gépén utazik? A könyvet a kézicsomagba, amit előírás szerint felteszek a felső csomagtartóba, vagy az ülés alá tolom be. Inni kávét szoktam, meg kekszet majszolok mellé, természetesen a lehajtható asztalkáról.
Nem sikerült kiugrasztanom a nyulat a bokorból. A Ryanair az egyetlen légitársaság Európában, amelyik lespórolja gépeiről még az ülészsebet is, az utas sehova se tudja letenni a vizét, újságját, könyvét, ami igen kényelmetlen, bosszantó. Az új gépeken se változtattak ezen, ezek szerint nem lesz zseb a jövőben se? Persze hogy nem. Ha lenne, a biztonsági előírások alapján a személyzetnek leszállás után egyenként át kellene vizsgálnia az összeset, hogy nem hagyott-e bennük valami értéket az utas. Általában persze nem hagynak, ellenben szeméttartónak használják. Ez az ellenőrzés egy 197 üléses gépen öt–hét perc plusz időt venne igénybe, kapásból nem tudnánk tartani a huszonöt perces fordulóidőnket. Ami fontos eleme annak, hogy ennyire hatékonyan üzemelünk. Amúgy meg miért lenne kényelmetlen, hogy nincs ülészseb? Általában hetente kétszer repülök valamelyik járatunkon, és engem sose zavart. Egyrészt a szemetet rendszeresen összegyűjti a személyzet, másrészt azzal, hogy nincs előtted zseb, a térdednek lesz több helye. A könyvedet meg elrakod a csomagba te is, ha nem olvasod.
8/3/23 Michael O'Leary, CEO Ryanair picrured at Ryanair headquarters in Dublin. Picture: Arthur Carron
Hamar megérkeztünk a költségminimalizálás témaköréhez. A nagyon rövid fordulóidőn túl mik a legfontosabbak, amivel extrém alacsony szintre szoríthatók a költségek? Egytípusos flotta és olyan repterek használata, ahova nagyon kis költséggel repülhetünk.
Írta: Tilesch György Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, […]
Írta: Tilesch György
Egy amerikai egyetem rektora februárban részvétnyilvánító mailt küldött a diákságnak. Az apropó egy michigani iskolában elkövetett fegyveres mészárlás volt. A levél alján ott maradt az apró betűs jelzés: azt voltaképp a ChatGPT nevű nyelvi mesterségesintelligencia-modell komponálta. Tömeges felzúdulás követte a tévedést, ennyire szenzitív esetben ez indokoltnak is tűnhetett. De adódik a kérdés: hol húzzunk meg új határokat most, hogy a generatív MI – mintegy varázsütésre – jó mélyen bepréselte magát az életünkbe?
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Májusban Orbán Krisztián tér vissza!
Alig pár hónap alatt felbolydult méhkashoz lett hasonlatos az MI világa. Mindenki erről beszél, majdhogynem nagyanyáink is, igazodva polarizáltságra huzalozott reflexeink diktátumához és persze izgalmunkat, félelmünket is mind kimaxolva. Hetek alatt zajlott le a laikus hozzáférés globális forradalma, csak a ChatGPT-nél már százmillió felett ketyeg a felhasználótábor. A személyes élmény transzformatív hatását se becsüljük le, minimális erőfeszítéssel is azt gondolhatnánk, képben vagyunk MI-ügyben, passzív elszenvedőből kezdeményezőjévé váltunk egy alkotásra emlékeztető folyamatnak, és szuperintelligensnek látszó gépi orákulum csepegteti fülünkbe végtelen tudását, bármit is kérdezünk.
Ha igazságosak akarunk lenni, a generatív MI tudását tekintve így szólna az akkurátusabb ítélet: „Egész jó.” Vannak gyermekbetegségei? Vannak. Korlátai? Hogyne. Viszont az üzleti világ számára hasznos-e? Határozottan. Sőt, kis híján megkerülhetetlen. Egyelőre rajtunk, üzleti vezetőkön múlik, milyen gyorsan értjük meg, mire érdemes használni, és mire nem. Legfőképp azt kell megtanulnunk – de azt villámsebességgel –, hogyan talál új egyensúlyra a munka, az értékteremtés és a döntéshozatal világában az emberi, valamint az egyszerre szélesedő, mélyülő gépi intelligencia.
Nagy tech hullámok felverésekor mindig izgalmas visszanézni az első tanulságokat. Három friss tapasztalat: az egyik, hogy alig pár hónap alatt kétharmadra ugrott azon nagyvállalatok aránya, akik valamilyen mértékben már tudatosan használnak generatív MI-eszközöket – még ha ezen belül szintén kétharmad bevallottan alkalmazotti leépítést, átstrukturálást hajtott végre ennek következtében. Második, szintén rövid távú tanulság: a kódolási MI-asszisztensek bevetésénél máris ötvenöt százalék körüli fejlesztői produktivitásnövelést mutattak ki – ugyanez a mutató adminisztrációs és döntéstámogató feladatoknál harmincöt százalék. A harmadik: a bevetett MI-eszközök már egyetlen negyedév alatt képesek voltak akár húsz–harminc százalékot is javítani teljesítmény-hatékonyság területen. És messze még az év vége.
Fényesebb a blokkláncnál az MI kétélű kardja. Míg a tech óriások csendben építik le kripto- és metaverzumrészlegeiket, ömlik az erőforrás mindenbe, ami MI. Ez már nem a spekuláció kora, hanem annak az ideje, hogy hogyan épül be az MI a mindennapok termékeibe, hogyan hódít teret, és hoz pénzügyi hasznot. No, meg a szervezeti oldal – drasztikus leépítésekkel tarkított – átalakításának időszaka. A nagy platformok begyorsítottak, nem véletlenül változott MI-infuzionált, általánosan elérhető termékké minden, ami keresésen alapul, vagy személyes és irodai produktivitáson, ügyfélkapcsolaton, vállalatirányításon, kódolásasszisztencián – és még sorolhatnánk.
Ha csak a társalgásra optimalizált MI-alapú keresést nézzük, még kérdéses, hogy a tömegek mindezt óhajtják-e, és ha igen, milyen gyorsan képesek befogadni. A tét hatalmas, annyi bizonyos. Itt még egyszázaléknyi rész a piacból is bizony kétmilliárd dollárt jelent. Igen ám, de ha csak a gyors térnyerésre, aktív felhasználóhódításra és MI-fegyverkezési versenyre optimalizáljuk magunkat, a kockázatok és mellékhatások felmérése kritikus pillanatokban sajnos háttérbe szorulhat, potenciálisan negatív következményei pedig sokkal inkább búvópatakszerűen jelentkezhetnek.
Csak egy példa: az új generációs keresők felhasználói már azt is megszabhatják, milyen értékrend mentén társalogjon velük az MI. Magyarán tényekért és tudásért megyünk, helyette véleményt és indoktrinációt kapunk. Hogy mi annak a társadalmi következménye, amikor mindenki a saját vizét issza vissza? Nos, nem hinném, hogy ezt pont a hazai olvasóknak kellene megmagyarázni.
A szerző mesterségesintelligencia-szakértő és tanácsadó, a kaliforniai PHI Institute for Augmented Intelligence szervezet alapító elnöke.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Mikor kell permetezni, hogy a termés a lehető legkevesebb vegyszerrel is a legjobb minőségű legyen? Erre a kérdésre fejlesztett digitális rovarmonitorozási okoseszközt és szolgáltatást a huszonévesekből álló magyar Smapp Lab. Már nemcsak Európában, de Dél-Amerikában is aktívan terjeszkednek.
Sümegi Elemér hangszerei – hegedűk és csellók – kivételes műgonddal és odaadással készülnek. A Xiaomi 13 Pro professzionális tripla Leica kamerarendszerével rögzített képeken festményszerűen elevenedik meg a hangszerkészítő mester műhelye, lovai, birtoka és irigylésre méltóan sokszínű, derűs élete. Mikor a koncertterem falai között felcsendül egy hegedűfutam, a közönség soraiban vélhetően csak Sümegi Elemér hegedű- és […]
Az Athletic Brewing alapítói, Bill Shufelt és John Walker olyan ízletes alkoholmentes sört főznek, hogy a legnagyobb sörsznobok is megnyalják a szájuk szélét. Nem csoda, hogy a félmilliárd dollárra értékelt startup befektetői megrészegültek. Az amerikai Forbes cikke.