Mikor kell permetezni, hogy a termés a lehető legkevesebb vegyszerrel is a legjobb minőségű legyen? Erre a kérdésre fejlesztett digitális rovarmonitorozási okoseszközt és szolgáltatást a huszonévesekből álló magyar Smapp Lab. Már nemcsak Európában, de Dél-Amerikában is aktívan terjeszkednek.
„Hajnalban forrasztottunk, fúrtunk, aztán reggel vittük a csapdát a gazdákhoz. Egy közösségi irodában voltunk akkoriban. Csak akkor tudtuk csinálni a rovarcsapdákat, amikor a többiek már hazamentek” – emlékszik vissza a lassan három évvel ezelőtti indulásra Posta Donát, a Smapp Lab CEO-ja, egyben egyik alapítója. „Aztán át tudtunk lépni abból a sufnituningból” – mosolyog már budapesti irodájukban a másik alapító, a biomérnök Bereczki Anna, a Smapp Lab kutatási vezetője.
A fotózás idejére lehuppanok egy székre, ahonnan épp az iroda játékkészletére látok: A Mars terraformálása című társas mellett egy Monopoly, egy Bang és egy Lego világtérkép kapott helyet. Donáték – kis túlzással – épp a világ meghódítására készülnek: Európában lassan húsz országban használják a gazdák a Smapp Lab csapdákat és a kapcsolt szolgáltatásokat, és már Dél-Amerikában – Brazíliában, Chilében, Argentínában és Mexikóban – is elkezdtek terjeszkedni.
A covid felgyorsította a növekedésüket, mert az utazási korlátozások, tilalmak miatt minden kontinensen ugyanannyi idő- és anyagi ráfordítással lehetett üzletet kötni. „Amikor korai fázisú a cég, és korlátozottak a pénzügyi forrásai, ez nagy előny. Nem kellett a partnerek között választanunk, csak azon múlt a tárgyalások száma, hogy adott napon meddig tudtunk fennmaradni, és az időeltolódásokat is figyelembe véve hogyan időzítettük a megbeszéléseket.”
Mit keres egy koppenhágai étterem a japán hagyományok egyik legfontosabb városában, Kiotóban? Mi értelme kiköltöztetni egy csomó embert egy másik kontinensre, csak azért, hogy tíz hétig pár ezer gasztroőrültnek főzzenek? Megnéztük.
Van ennek értelme? Semmi! Őrülten drága? Az! Fenntartható? Dehogy! De hát akkor minek? Mert napjaink egyik séfzsenije – nem sok van belőlük – életre szóló élményt varázsol egy vacsorából.
A koppenhágai Noma popupjai (kitelepülései) már sokéves hagyományra tekintenek vissza. Első alkalommal, 2015-ben éppen Tokióba költözött át az egész éttermi csapat szakácsokkal, felszolgálókkal. Ettől a kirándulástól rengeteg élményt és inspirációt kaptak, és bőven adódtak akadályok is, amiket kreatívan kellett megugraniuk. Ezért aztán alaposan rákaptak a kitelepülésekre, persze mindig mindent nagyon gondosan előkészítve.
Az ausztrál (Sydney, 2016) és a mexikói (Tulum, 2017) popup egyaránt óriási hatással bírt a hazai, dániai működésükre, stílusukra is, miközben a helyi séfek hatalmas meglepetéssel konstatálták, hogy mennyi – előttük ismeretlen – izgalmas alapanyag van a hazájukban. Utóbbiakból aztán az étterem bőven vitt is haza magával, így kezdtek például bizonyos fűszereket használni. Majd a Noma elköltözésekor (Koppenhága egyik kerületéből egy másikba) a mexikói „dzsungeléttermüket” mintázó konyhastruktúrával épült meg a Noma 2.0. De mit tudnak mutatni a sokat látott japánoknak a derék dánok egy olyan piacon, ahol a vendégek kegyeiért csak Tokióban százezer étterem vetekszik? Óriási a kínálat a hagyományos japántól a legmodernebb nemzetközi trendeket követő éttermekig, és az alapanyagok a világ legjobbjai. A Noma – szokás szerint – lapot húzott 19-re: a japánokat az ő pályájukon, az ő szabályaikat betartva hódítja meg. A japán gasztronómia mikroszezonjainak maximális figyelembevételével a hagyományos ünnepi étkezést, a kaiszeki menüt idéző ételsorral rukkoltak elő – csak éppen mindent máshogy készítenek, tálalnak, körítenek, mint a hazaiak. A legtöbb fogás abból készül, ami épp a csúcson van, és minden kaiszekiétteremben főszerepet játszik: bambuszrügy, szansóborslevélkék, zöldrizs, vadmandula.
Noma Kiotó az ACE Hotelben Ár: 775 euró (itallal együtt, +10% szervizdíj) Nyitva: 2023. május 20-ig (de minden hely elkelt a meghirdetés utáni másodpercekben).
Közben reflektorfénybe kerülnek egészen meglepő választások is: a legendás tonhal-hasaalja (ótoró) helyett a kardhal legzsírosabb részéből készül a szasimi – tengeri algás vajszósszal. A bambuszgyökér ezúttal steak. Az iszei tüskés homár agyából vadzöldségekhez főzik a mártást. Az agyagtálban készült rizshez Isigaki szigetről származó rózsaszirom, rózsaecet és rózsaolaj az ízesítés. A narai teának nem a leveléből, hanem a szárából és virágából készítik a főzetet. A hajszálvékonyra vágott tintahalhoz viszkivinegrett dukál.
A japán konyhában kötelező fűszer, a kacuobusi (tonhalforgács) helyett ugyanazzal a hosszadalmas és bonyolult eljárással ezúttal nem halat, hanem kukoricát dolgoztak fel, és még lehetne sorolni a végtelenségig. Talán ebből már átérezhető, hogy mennyi kutatómunka, előkészítés és kreativitás kellett a menü kialakításához, amivel egyfajta alternatív japán valóságot hoztak létre, megőrizve közben a Noma-géneket is.
Ők is tudatában voltak, hogy óriási kockázatot vállalnak. Ezt szűröm le abból, hogy a második napon elfogyasztott vacsorám után René Redzepi, a séf – aki mindig nagy figyelemmel várja a visszajelzéseket – olyan őszinte és leplezetlen izgalommal figyel, mintha az élete múlna rajta. Ezúttal sem csak a kötelezőt hozzák rutinból, hanem mindent egy lapra tettek fel.
90 másodperc Boross Dáviddal A covid alatt tízmillió kertész országa lettünk, a muskátli mellett megjelent az erkélyeken a paradicsom és a padlizsán. Most, hogy újra beindultak az utazások, visszaesett az Oázis kertészetek forgalma?Aki elkezdett kertészkedni, annak a hétköznapjai részévé vált a zöldítés, és folytatja. Úgy kellett a paradicsom az erkélyre, mint svájci bicska a zsebbe. Biztonságérzést ad, hogy képes vagyok önfenntartásra. Genetikailag […]
Márkus Zsolt Magyarországon elsőként épített fel egész évben termelő, mesterséges világítású üvegházat. Az itt pirosodó veresegyházi paradicsomok a Bocuse d’Or döntőjéig jutottak és a profit is szépen nőtt. Aztán épphogy túlélték a covidot, egy makacs paradicsomvírus és az energiaár-robbanás térdre kényszerítette a vállalkozást. Most a veresi szamócával és uborkával menekülnek előre.
Jelentősen nőttek a Sága eladásai azóta, hogy a Master Good felvásárolta a céget, a csoport emiatt úgy döntött, irányt vált a Sága márkával. Interjú Bárány Lászlóval, a Master Good ügyvezető-tulajdonosával karbonsemleges csirkéről, szójáról és árakról.
