Akkora a konyhája, hogy táncolni lehetne benne

„Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok!” – írta az éppen kétszáz éve született Petőfi Sándor nem sokkal azután, hogy átadták Magyarország első vasútvonalát a reformkorban. Az elbeszélések szerint a költő annyira lelkes volt, hogy az avatás utáni napokban többször is megtette oda-vissza a Pest–Vác-útvonalat.
Ma már talán nem megy élményszámba a vonatozás annak a több százezer embernek, akik naponta használják a MÁV-ot. Az élményalapú vasutazás ettől még létezik, legfeljebb rossz helyen keresgéljük. „Az angolszász világban teljesen másképp viszonyulnak a vasúti utazáshoz, mint a kontinentális Európában vagy éppen Magyarországon. Boldogan utaznak egy felújított muzeális szerelvénnyel akár több napon át is” – mondja Szigeti András, a Continental Railway Solution (CRS) ügyvezető-társtulajdonosa.
A CRS viszonylag új hazai vasútvállalkozás, kilenc éve alakult meg. Egyik fő tevékenysége a vasúti személyszállítás, ami magántársaságoknál elég ritka jelenség. Az pedig végképp nem magától értetődő, hogy ezen belül is a nemzetközi turizmusra és a luxusvonatutak szervezésére specializálódjon valaki. A Continental története valójában a 80-as években, egy galgagyörki családi ház teraszán indult.


Csak vonaton vacsorázzunk
Az óvodában még nem mozdony volt Szigeti András jele, és apja sem vasutas volt, hanem állatorvos. Ennek ellenére már az egészen kicsi Andrást is elvarázsolta a vasút világa. „Bármikor le lehetett kötni azzal, hogy elmentünk vonatot nézni. Figyeltem a házunk teraszáról, hogy jönnek-e, a kedvenc játékaim is a favonatok voltak.” (Ma a Continental Hungária körúti irodájából a Zugló és Kőbánya között zakatoló mozdonyokra nyílik tiszta kilátás.) A nagy kedvenc a beszédes nevű, csehszlovák gyártmányú Piroska motorkocsi volt.


Akadt azért konkrétabb kapcsolat is a mozdonyokkal: András nagyapja évekig a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. (GYSEV) vezérigazgató-helyettese volt. A magyar–osztrák vegyes tulajdonú állami cég a nyugat-magyarországi vasúti közlekedés alappillére, így a nagyapa sokat ingázott a Budapest–Bécs-vonalon.